Eheti

Na végre! Úgy néz ki kezdem elhanyagolni az én kedvenc blogomat és a kedvenc olvasóimat. Hamu fejemre.

Újévi fogadalmak? Kellene fogyni, mert mindjárt szétrobbanok. Ma csak diétás levesport ettem, azt is csak két adagban, azt hiszem vízhajtó van benne, máris érzõdik a hatása.

Két napja fogyókúrás káposztalevest fõztem. Olyan éhes voltam, és míg fõtt, csak ott ültem a konyhában, és epekedve néztem, ahogy rotyog. Most meg elfelejtettem behozni magammal.

A gyerek beteg. Éjjel olyan rémálmokat produkál, hogy még én is félnék tõle. A láz teszi. Most felváltva õrködünk otthon. El vagyok havazva, nem tudok kivenni szabadságot, pedig rám is rámférne az alvás.

Fontos dolgokkal kezdtem (volna) foglalkozni, a munkámat élveztem az elmúlt héten, most van egy kis pozitív visszajelzés, simogatja a lelkem.

A hét végén nem voltunk otthon, na ott fázhatott meg a gyerek.

Intézni kellene a magyarországi dolgaimat, a lányomnak jövõ hét végén szalagavatója van, és nekem egy héttel késõbbre van repjegyem. Arra  a hét végére mást terveztem. Ciki hegyek. Nem csak pénzkérdés.

Azt már meséltem, hogy a tüzijátékozást elmosta az esõ, és rengeteg rakéta megmaradt?