Bár ne láttam volna

Néztem egy rákos lány küzelmérõl szóló filmet a tévében. Saját magát filmezte, ahogy kezdett leépülni. Nem hitt a betegségben, le akarta gyõzni, de aztán csak nem sikerült. Nagyon sokat szenvedett, sok fájdalma és komplikációja volt. A családja és a barátai közben végig mellette voltak, mikor jól volt, buliztak, sokat nevetett.

Aztán egyszercsak elbõgtem magam. Annyira egyedül érzem magam! Hiába vannak barátok, a családom is messze, a kislányom sem boldogítja a mindennapjaimat - elvette a gyerekvédelem - nem tudom, mellettem ki lenne itt, és ki fogná a kezem, ha bármi bajom lenne. Azt hiszem, könnyen feladnám. A mormonok csak próbálkoznak, családnak hívják a gyülekezetet, de a családom, a gyermekeim nem tudják pótolni.

És hiába süt kint a nap hétágra, ha nem merek kimenni.

Hát, azt hiszem, fogynom kellene. 108. 1750. 150/100//90.

Le fogom gyõzni ezt a betegséget.

...hogy az élet tele van értékes dolgokkal...

Nagyon jó életem volt (bár rövid).

...nem adtam fel.