Hazafelé erõsen elgondolkodtam rajta, hogy érdemes volt-e haza menni hétvégére. Alig láttam a gyerekeim, futottam egyik helyrõl a másikra, beszélgettem volt kollegával, amibõl akár még valami közös munka is összejöhet, visszavittem egy kölcsönkapott könyvet, láttam a kiállítást, 3 mozit, meglátogattam anyut a hegyen, szép kilátással, szavaztam, vásároltam túrót és felvágottat, elintéztem a bankot, mégis úgy érzem, hogy alig csináltam valami hasznosat. És a vége indokolatlan rohanás lett. S mikor beleszippantottam Helsinki Vantaa repterén a friss levegõbe, úgy éreztem, most rá kell gyújtani. Még szerencse, hogy nem volt nálam. Aztán a busz elkergette ezt a vágyat is.
Elhatároztam, ha rámtör, megfigyelem, milyen esetekben jön elõ ez a "most rágyújtanék, ha lenne" érzés. Hátha tanulok belõle valamit. Mint valami hazugságvizsgáló gép, kileng a mutató, ha valami történik. Nem tudom még mi. Idegesség? Türelmetlenség? Kellemetlen gondolatok? Szóval még azt is ki kell deríteni, hogy ha ez egy indikátor, mit jelez.
Lehet, hogy szuperzsaru vagyok, és ha pirosat látok, beindulok. Lehet, hogy ha azt mondják rózsabimbó ideges leszek, mint az egyik Columbo részben. Lehet, hogy teljesen más váltja ki, valami gyerekkori sérülés a reaktív elmébõl.
Mindenesetre most itthon, értékelem a múlt hetem, mit értem el, mit nem, és tervezem a jövõ hetet. Aztán hátha elalszom közben.
Meséltem, hogy rámtalált egy fejvadász? Na még ez is.
4 megjegyzés:
Botond, tudod mit hiányolok, a nagy szeptemberi (lemezbemutató) koncert beszámolóját, vagy mégsem voltál?
már mint a KKK
Igen, akkor éppen Budapesten voltam. Nagyon szerettem volna... játszottak Turkuban, Lahtiban is, oda nem jutottam el. A lemezek megvannak, a youtube-on is egy csomó klipp, azzal vígasztalom magam. (itt egy új, kicsit oroszos, kicsit sramlis, SKA-s: https://www.youtube.com/watch?v=dbGXryjWmyk)
aha :)
Megjegyzés küldése