Ma még volt egy délelõtti istentisztelet, aztán beültünk egy kávéra a rádiós-misszionárius ismerõsömmel, feleségével és barátjával (meghajlok tudása és szelídsége elõtt), onnan elrohantam relaxálni a Rudasba (igen, megtört a jég, életemben elõször bementem egy budapesti gyógyfürdõbe), onnan találkozni a fiammal, aki munkából jött és megkapta a megkésett karácsonyi telefont, beugrottam egy last minute jégeralsóért (aztán a reptéren egy jégermájszerér), mert olyan hideget jeleztek ma estére, hogy kellett a bundabugyi (meg a belsõ tûz, ha már a cigaretta nem melegít), s aztán pakolás, és agyõ ágy és hunhon, s le sem zuhantunk. A fedélzeti wifit nem kellett használnom, utitársaimmal végigdumáltuk az utat, s aztán segítettek hófehérkébõl piroskát csinálni, cserébe mivel útba estek, haza is vittem õket, kipakoltam a kocsonyát és a többi hozományt. Még csak hajnal fél 4, de már a saját ágyam felé tendálok, s a saját tévémen nézem a robotos film utolsó részeit. Remélem hamarabb kinyír a fáradtság, minthogy lapozni kelljen a HBO-n. Holnap a másik, a kisebbik lányommal töltöm a napot. Aztán levakarom a laptopot, és most jut eszembe, hogy 1 hétig két állás között nem is lesz számítógépem, nem lesz mirõl kapcsolódnom - bár a smart tévében van böngészõ, meg a mobilom is marad. Na ez megint aliterál.
Ha értékelnem kellene a hangulatom, most olyan erõs 5-ös (a tizes skálán). A rudasban 8 pontos voltam.
Jó volt otthon, és nem akartam haza jönni. Itthon megint egyedül leszek. Otthon ott volt a család, ott voltak az ismerõsök, pl Emese, meg a tegnapi sörözés Baracskaival és Jolival. Hát igen, ez kell, a rendszeres hazaruccanás. De jó lenne, ha én lennék a cégünk magyarországi leányvállalatának a vezetõje... Álmodik a gyomor, ha már a rendes álom nem jön a szememre. Megyek megkóstolok egy csupor csipszet, alaposan fenééékig.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése