Minden nap nyaralok egy kicsit

Nyaralok. Mivel nincs szabadságom, csak munkaidõ után, de élvezem, ahogy a nap végigsiítja a bõröm, belevakul a szemembe, és pirosra égeti kopaszodó fejem. Eszembe jut, hogy becsaphatnám a világot, õszre, fehérre festhetném a maradék hajam körben, ami még mindig nem akar kicsit sem õszülni, s akkor úgy néznék ki, mint azok a 60-65 éves örökifjú férfiak, akik fiatalosan ropják a táncot a nyáresti szabadtéri színpadon.

Eija Kantola már a trükkös neve miatt is a kedvencem lehetne, de ráadásul szép is ez a 48 éves sugárzó énekes. Õ szolgáltatja a talpalávaló hangot. Mikor kijöttem Finnországba bele voltam zúgva, mint a többi tangó-királynõbe. A másik titkos kedvenc Heidi Kyrö volt, õ valahol elkopott, de jön az utánpótlás, elõbb az Ultra Bra lányok, aztán Erin. Más korosztály, a stílus is változik.



Hangosítani akarok. Koncerteken akarok dolgozni. Ezért mentem a Müegyetemre szakközép után, hogy hangtechnikus lehessek, meg rádiós szerkesztõ, meg DJ. Ez utóbbi már nem tetszik annyira.

Szóval nyaralok, az utóbbi 3 napban 5 élõ koncertet láttam. Nyár van, tele a város programmal. Az Esplanadi park végében a színpad, az orgonaestek, a vidámparki színpad, az M-bár terasza, a Carousel kerthelyisége, a Storyville jazz klub elõtt a park... Nehéz követni, hogy hol mi, de eddig nem csalódtam. Amit láttam, jó volt.

Csak állok ott, járna a lábam, kezembe fagylalt vagy sör, a cigit szerencsére számûztem, egyelõre tartom is a diétát. Sok a program, és mégis üres, mert nincs velem senki. Eija Kantolára jobb, ha nem hívok senkit, a templomi koncertekre se. Nem is tudom lenne-e még egy ilyen mindenevõ zenebolond, aki velem tartana.

Ma ingyenes a Kiasma, a modern mûvészetek múzeuma, benne valami nagy név, de mindegy is ki, megnézem. Utána, mert annyira süt a nap, hogy csak 6 után merek kimenni a partra, a "családdal" (ex, gyerek, a lett ismerõs és a lánya) találkozok. Talán még úszok is a bodomi tóban. A gyerekeimmel lassan 18 éve oda járunk (children of Bodom).

---
Nem tudom mi ez a szentimentalizmus. Már megint nem érzem jól magam a bõrömben, talán az elvonási tünetek? A közösségi oldalon lecseréltem a nevem, vissza változtatnám, de 60 napig nem engedi. Menekülök az otthonlevés, a magány elõl. Most is inkább kimennék a tengerpartra lábat lógatni, és könyvet olvasni, de még van 30 teszt eset, amit értékelni kell, még 2 riport, amit meg kell írni, s aztán végre hosszú hétvége a lányommal. Jaj, le fogok égni...