Döntézhozás és vezetés órán tanultuk, hogy a döntés jobb, mint a nem döntés, még a rossz döntés is jobb. A rossznak bizonyult döntést késõbb felül lehet bírálni, és utána dönthetünk másként is. Na igen, de addigra a döntési környezet, a helyzet (lehetõségek) és a feltételek megváltoznak.
A Nokia vezérigazgatója mondta, hogy a stratégiai döntés mellett ki kell álni. Ha hoztunk egy döntést (pl. Windows telefon), akkor amellett ki kell állni, azt a stratégiát végre kell hajtani, ha beleszakad a Nokia, akkor is.
Elegem van abból, hogy a privát életemben is stratégiai döntéseket kell hozni. Olyanokat, amiknek súlyos következményei vannak a jövõbeli lehetõségeket illetõen. Haza menni vagy maradni? Biztos van visszaút, de nehéz (otthonról állást találni ide). Olyan társat keressek, aki akar még gyereket, vagy 4 gyerekes apaként lássam be, hogy nem akarom újabb 18 évre lekötni magam?
Nem tudok, nem akarok dönteni, halogatok. Ez is egy racionális viselkedés. Nem akarok lemondani sem errõl, sem arról. Nem akarom hónapok vagy évek múlva fejemet csapkodni a falba, hogy rosszul döntöttem. Pedig vagy hozok egy stratégiailag fontos döntést (megyek, nem, inkább maradok), és kitartok mellette, vagy nem döntök, és hagyom, hogy a dolgokat, az életemet más irányítsa helyettem. (Ha nem lett volna az elsõ feleségem, nem jöttem volna Finnországba. Lehet, hogy otthon már sikeres vállalkozó lennék, vagy miniszterelnök.) Most úgy látom, könnyebb a maradás mellett dönteni, mert akár egy év múlva is dönthetek úgy, hogy megyek (ha nem zár ki a kerítés), mint hazamenve visszavágyni ide. Az jóval nehezebb lenne. Lásd 4. bekezdés 4. mondat.
A gond az, hogy nem csak rólam van szó: a döntés kihat a környezetre. Hiába akar a Nokia szép Windows telefonokat csinálni, ha ezzel a céget belökik a szakadékba, a dolgozókat kirúgják, a részvényesek meg elvesztik a befektetett pénzüket.
Leszedtem a polcról pár aktuális könyvet, leporoltam, betettem a párnám alá, és esti imámban arra kértem Istent, hogy adjon türelmet, motivációt, lelkesedést, szenvedélyt, hogy el is tudjam ezeket olvasni.
Ps. Ha lenne társam itt Finnországban, meg sem fordulna a fejemben a hazaköltözés gondolata. Akkor nem lenne döntési dilemma.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése