Kiakadtam

Tegnap jelentkezett egy régi barátom, volt kollegám, hogy találkozzunk, mert mesélni szeretne. Velem egyidõs, talán 1-2 évvel lehet több. Azt mondja, fél éve daganatot találtak nála. Volt sugárterápián, úgy néz ki rendbe jön, de ez az egész megváltoztatta az életét.

Sugárzik - na nem a sugártól - kicsattan az egészségtõl, a boldogságtól, mert ez a dolog rávilágtított olyan dolgokra, amit elrontott az életében, és most szembenéz a szekrényekbe zárt csontvázakkal, leszámol velük, és újra éli az életét.

Nem tudtam, hogy sírjak-e, és szorítsak neki, hogy minden rendben legyen a következõ labor vizsgálatoknál, vagy vele együtt örüljek, sütkérezzek-e a boldogságában, abban, ami körülvette mint valami színes aura, hátha rám is rámragad belõle valami. A kettõs érzés hazavágott, megfektetett, annyira, hogy minden más esti programot le kellett mondani.

Már egy ideje ezzel küzdök: úgy néz ki, kell egy újabb nagy pofon az élettõl, hogy elkezdjek változtatni a rossz szokásokon, hogy leszámoljak a felesleges kilókkal, az önpusztítással, és az önigazolással, hogy azért vagyok kövér, mert nem találok társat, azért dohányzom, mert egyedül nem jó élni, és legyen vége mielõbb... Hát nem. Én is élni akarok.

Közben jönnek a pofonok jobbról és balról, de nem elég nagyok, itt egy autószervíz-számla, ott egy gyorshajtás, elfelejtett találkozó, lekésett határidõ, vagy izomgörcs, amit a kialvatlanság okoz, egy-egy ájulás, szívritmuszavar, munkahelyi problémák, amik még mindig nem térítették helyes irányba a gondolkodásom, bár törekszem. Azt hiszem ott tartok, hogy már tudatosul, mikor mûködök hibásan.

Közben felvettek a finn mensához, eljárhatok a programjaikra (majd ha valami mást lemondok, hogy legyen rá idõm), közben jó programokon vehettem részt, sok barátom van, akikkel a dolgokat meg lehet beszélni, és most a munka is motivál, mert elviselhetõ a terhelés. Persze az, hogy közölni kell a beosztottakkal, hogy nincs rájuk szükség még mindig megvisel. És ahogy áll a gazdaság, egyelõre hozzá kell szokni a leépítésekhez meg a rossz hírekhez.

A társkeresõkön továbbra is semmi... :( Mintha a finnek allergiásak lennének a B betûre. B, mint betegség, boldogtalanság, bagány.

Vagy B mint barátság(osság), bátorság, boldogság.