2,1 gyereket átlagban

Mégiscsak külön bejegyzés lesz, bár a gondolatmenet az elõbbihez csatlakozik. De ez vad, elméleti (logikai, matematikai) eszmefuttatás, nem a szeretetrõl szól.

Ezt meséltem már? Biblia órán (igen, néha beugrok ilyenre is) megnéztünk egy videót (nem egyet, többet, de az egyben volt a lényeg, amire most utalok), amiben arról volt szó, amiröl Böjte is beszél az elõbbi posztban idézett cikkben: a keleti országokban (értsd arabok, muszlimok, a bevándorlóink) rengeteg gyereket csinálnak, akár 8-at is, míg mi itt Európában átlagosan 1,3-1,8 között. Ahhoz, hogy egy nemzet fenn tudjon maradni, minden házaspárnak átlagosan 2,1 gyereket kellene szülni, hogy ne fogyjon a lakosság létszáma. A növekedéshez több is kellene. Nagyon kevés a családokban vállalt gyerek, ezért elõbb utóbb (2050-re) akár tetszik, akár nem, több lesz európában a bevándorló. Fegyver nélküli hódítás.

Belegondoltam, hogy nekem 4 gyerekem van, igazán tettem valamit az ügy érdekében. Na de igazam van-e? Vajon a 4 gyerekkel több vagyok-e, mint a 2,1 gyerekes minimum, vagy kell még dolgoznom az ügyön? Mert a 4 gyerekem 2 feleségtõl van, a 2,1-es átlag meg 2 szülõ, 1 férfi és 1 nõ esetén értendõ. Hogyan kellene számolni, ha biztos akarnék lenni, hogy teljesítettem-e a 2 felnõttre jutó 2,1-es átlagot?

(itt javítanom kell a számolást, bocsi)

1) Az elmélet szerint minden házaspárnak átlag 2,1 gyereket kell szülni. Ez leredukálható arra, hogy minden nõnek 2,1 gyereket kell szülni, mert a férfi nem tud. Igazából mindegy is, honnan származik az a férfi komponens. Akár így nézem (2 családom volt, 4 gyerekem = 2,0 gyerek / család), akár úgy (2 feleség szült 4 gyereket = 2,0 / nõ), alatta vagyok a normának.

2) Nézhetem úgy is, mint egy rendszert, amiben van 3 felnõtt, én, meg a 2 exem. Így ez a hármas, amiben én voltam a családfõ ("megporzó"), igaz nem párhuzamosan, hanem sorosan, összesen 4 gyermeket produkált, ami fejenként 4/3 = 1.33, ami 2 fõre vetítve 2,66, tehát teljesítettük a normát.

3) Ha hozzá vesszük azt a gyermeket is, amit az elsõ feleségem az új élettársával szült, akkor az elsõ feleségem bõven túlteljesítette a tervet, de ebben nekem semmi érdemem nincsen, szóval ezt inkább az új élettárs pontozótáblájára kell felírni, ahol szerepel szintén 2 korábbi gyermek egy korábbi házasságból, ahol viszont szintén szerepet kapott egy - az én családjaim rendszerén kívül álló - feleség. S el tudjátok képzelni, hogy ez a családos, gyerekes hálózat folytatódhat a végtelenségig.

Jó kis matematikai feladat lenne felírni, hogy akkor ki volt az, aki teljesítette az elvárt normát, és ki nem.

4) A fentiektõl függetlenül, ha azt tekintem alapnak, ami ma van (4 gyerek 2 feleségtõl), ennél csak jobb lehet az, hogy ha születik még egy gyermekem. Nem? Mondjuk egy olyan nõtõl, akinek eddig még nem volt. De akár olyannal, akinek van már 2-3. Mert ha azt vesszük, hogy most a nemzetben x+4 gyerek van (x idegen, 4 saját), akkor x+5 lenne, ami egyel több, mint a mi most van. S ha más is így gondolkozik, ezek a +1-ek összeadódnak, és sok kicsi sokra megy alapon közelebb kerülünk ahhoz, hogy a lélekszám-fogyást megállítsuk.

---

Na igen, a képlet egyszerû a hagyományos házasság-modellben, de jóval nehezebben számolható patchwork családok esetén. Ember (matematikus) legyen a talpán, aki ki tudja számítani, hogy akkor kinek mennyi gyereket kellene szülni, hogy a bevándorlás hatását ellensúlyozni tudjuk.

Mindenesetre bátorítok mindenkit, hogy nem kell félni a gyerektõl (sem a gyerekvédelemtõl), csinálni kell, nem panaszkodni, meg BMW-t meg karriert hajtani.

És igen, javaslom, hogy vezessék be a heti 1-szeri tévéadás-szünetet, sõt, áramszünetet, az jó hatással lenne a demokráfiai hullámra. És hozzák vissza a tévémacit, meg Isaurát.