Tegnap, ahogy ott állok a konyhában, és készítem a lányom számára a mai vega vacsorát (borsófõzelék lesz gabonafasirttal), eszembe jutott vegaságom, s hirtelen erõs vágyat éreztem, hogy visszatérjek a régi életmódomhoz. Nem tudom, hogy csak a magány-e, vagy a sátán támad kételyekkel, vagy mindegy minden alapon el innen, ahol most vagyok valahova máshova, mást csinálni, máshogy, hátha megszûnik ez az üresség, tanácstalanság, kilátástalanság. A mindennapi rituálék kereteznék a napom, s míg az imamalmot hajtom, nem lenne idõm azon gondolkozni, hogy hogyan tovább.
Vegaként többet utaztam, sok emberrel ismerkedtem, úgy éreztem tartozok valahová, tisztának éreztem magam, s igen, volt benne valami felsõbbrendûség érzés. Hiányzik. Most elég sokszor elég nyomorultan érzem magam. És magas a létra, amit újra meg kellene mászni, ha látni akarnám a napot.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése