Dilemma

Mondom az exnek, hogy hétvégén vendégem lesz. Tegyük-e el a gyerekkel való találkozót egy nappal korábbra? Mert akkor elkerülhetõ lenne, hogy találkozzanak, és mindenféle félreértések és pletykák induljanak. Persze, szeretném egyenesen megmondani, hogy mi van, de akkor is. Egy 6 éves, akinek élénk a fantáziája, aki az ufók elõl a szekrénybe bújik, ami miatt apukát garázdaság miatt elítélik, mindent kiszinez.

Most talán ezért van egy kis stressz.

De az élet megy tovább. Legújabb védencemmel ma Tapiolában jártunk. Életemben elõször beültem a betonkocka templomba, ahol a legújabb Maria Kallio regény szereplõjét meggyilkolják. Tegnap éjjel (vagy pontosabban ma hajnalban) fejeztem be a hangoskönyvet, amit a könnyvvásáron akciósan vettem. Azon imádkoztam, hogy javuljon a betegsége. (Egyáltalán nem tud beszélni.) Meg hogy nekem ne legyen hasonló. Nem tudom, ha mindent kis füzetbe kellene írni. Mondjuk akkor nem tudnék hazudni, szépíteni, füllenteni, túlozni, kiszínezni. Ha õ nem lenne, akkor nem is lenne érdemes élni.

Rájöttem valamire. A dohányzás kontroll. Bizonytalan, hogy mikor, miben halunk meg. Van, aki nem bírja a bizonytalanságot, és biztosra akar menni. Aki dohányzik, nagy valószínûséggel tudhatja, hogy elõbb vagy utóbb tüdõrákban fog meghalni, szóval neki megszûnhet a halálfélelem miatti aggódás. Most örülök, hogy nem akarok kontrollálni senkit és semmit. Úgy lesz ahogy lesz és addig ameddig.