Kerülgettem már a forró kását egy ideje, de nem mertem kimondani, csak haverok között a kocsmában, vagy ha igen, akkor az olyan súlytalan volt, hogy el is szállt, de ma a férfi egészség napja alkalmából kaptam egy köszöntést, és elgondolkoztam a dolgon újra. Tudom, kínai, de jó. Nem a kása. Az olasz. Ma elmesélek mindent.
1 adag bazsalikom. Az annyi, mint egy kis pohárba ültetett kis bokor. Leszedem a leveleket, nem baj, ha szára is megy bele, le lesz turmixolva. Kb egy maroknyi. Beleteszem egy magas pohárba, amibe belemegy a botmixer. Egy mérõpoharat használok erre a célra. Teszek bele kb 1-1,5 evõkanál napraforgómagot, nem kell megpirítani, egy teáskanál sót, 3 gerezd fokhagymát, és kb 5-8 deka kockákra vágott parmezánt.
Az egész igazán a parmezánnal indult. Mikor itt volt Kata, a mensás csaj, akirõl már beszéltem, és lementünk a kikötõbe a piacra, akkor vettem. Nem, nem a kikötõ volt, hanem a Hakaniemi piac. Ott vettem igazi olasz parmezánt. Nem túl kemény, de nagy darab, azt mondta az eladó, hogy kisebbet nem ad. Vettem 20 dekát, és akármennyire szeretem, lassan fogy, ki kellett valamit találni, hogy mibe használjam el. Innen jött a saját pesztó ötlete. Már a mai svédórán megfogalmazódott. Valami nagyon finomat, ünnepit akartam vacsorára.
Kb fél deciliter olivaolajjal felöntöm, és botmixerrel addig szenvedek, míg az utolsó bazsalikomlevelet, az utolsó sajtkockát és fenyõmagot is pépessé daráltam. Akkor kész, a kifõzött tésztára öntöm, nem mindet, mert túl finom ahhoz, szépen beosztom, és apróra vágott napon szárított (aszalt) paradicsomot keverek bele, meg Lidl-ben kapható marinált (?) olajban eltett grillezett cukkinit, vagy padlizsánt, vagy fokhagymát vagy olívabogyót, vagy friss paradicsomot, ami épp itthon van, és egy kis reszelt sajttal megszórom a tetejét. Nálam ilyen a friss pesztós tészta.
Nagyon szeretem.
Ha ilyen jókat fõzök, ki állhat nekem ellent? Úgy megosztanám, de virtuálisan nem megy.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése