Az Auchanban kedvezménnyel vett Joda baba is várja már az ünnepeket. A múmik is várják. Tegnap otthon voltam betegen, a felnõttkori emlékeztetõ diftéria-tetanusz oltás megfektetett. Legalább el tudtam intézni egy sor dolgot otthon, bár a hûtõ még mindig bûzlik, valamelyik sajt eregeti szagát. Mindenesetre ma jobban, bejöttem dolgozni. A tegnapra tervezett születésnapi starwars mozi barátokkal elmaradt, de este majdnem elmentem mégis megnézni egyedül. Aztán inkább aludtam egy jót.
Szóval tegnap elkezdõdött a karácsonyi aggódás: kinek, mit, honnan, és mennyibe fog mindez kerülni. Kolleganõ mondja, hogy szeretetet nem lehet pénzen venni, inkább minõségi idõt adjak, de ha belegondolok, mennyi öröme volt a nagylányomnak a múlt hétvégi születésnapozásból, akkor mégsem inkább repjegyre, hanem a hitelkártyáim visszafizetésére költöm az idei karácsonyi keretet, és akkor tovább élek, és lesz lehetõségünk tovább minõségi idõzni. Tegnap már megint eljutottam oda, hogy nem akarok élni, nem akarok többet lázas lenni, hányni, szenvedni, aztán eszembe jutott, hogy nem vagyok egyedül, van aki vár rám, és mégiscsak elmentem karácsonyi ajándékokat nézni.
Nem jönnek sorban a mondatok, az agyam már egy új teszten jár, dolgoznom kell, az ünnepek alatt a munka fog egyben tartani, meg az újabb utazás. Imádok utazni, ha van aki otthon vár. A "családom". Néha komolyan beleélem magam, hogy van egy 5. gyermekem, 13 éves lány, a párom lánya.
Most nehéz. De azt mondja a 2. feleségem, hogy a Szaturnusz meg a Mars együttállása miatt van, és mindenkinek nehéz most, de karácsony után enyhülni fog.
Na igen, ha meglesz a fa, ha fel lesz díszítve, ha kész lesz az ünnepi menü, ha megettük, ha meg lesznek véve az ajándékok, és kiosztottuk, akkor már tényleg enyhülhet a nyomás.
Az erõ legyen velünk!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése