Az vagy amit... 2

Ha az vagyok, amit megeszek, akkor test vagyok, anyag. Lelket, szellemi lényt enni nem tudok.

Azon gondolkodtam, mi az ember, test, lélek, vagy a kettõ együtt. Ha hiszek a reinkarnációban, hajlamos vagyok elhinni, hogy az ember a lélek, a szellemi lény, aki a testben lakik. A test nem az ember, a test csak a hordozó. Ezen gondolkodtam, és arra jutottam, hogy a test elválaszthatatlan része az embernek. Tetszik, nem tetszik. A reinkarnációt, a halál utáni életet, és a szellemi lény mesét azért találták ki, hogy könnyebb legyen elfogadni a megmásíthatatlant, hogy a halál után nincs semmi. Mert ha valaki hiszi a feltámadást, az nem fél. (Én ennél bonyolultabb vagyok. Attól félek, hogy mi van, ha tévedek?)

Hiszem a test feltámadását: atomi szinten lehetséges. Anyagmegmaradás. Mivel a lélek nem anyag, rá nem vonatkozik. Rá esetleg az energiamegmaradás érvényes. Energia nem vész el, csak átalakul. Mivé alakul a lélek? Milyen energia az egyáltalán? Valamiféle keringés: folyadékok, elektromos és kémiai üzenetek, jelek, információ, gondolatok, éter, akármi kering bennünk. Ami ezt hajta, valamiféle elektromágneses tér maga az erõ. Mi hajta mindezt? Mi az a rendezõ elv, ami megmondja mi áramlik honnan és hova, és mi történik ott ezzel az anyaggal vagy információval? Ami megmondja, hogy melyik testrésznek mi a feladata? Lám, a léleken gondolkodok, és eljutok az anyaghoz. Az anyag az, ami áramlik, ami körül (erõ-) tér alakul ki. (Az áram nem a vezetékben áramlik, hanem a tér a dielektrikumban. A dielektrikum kijelöli az áramlás irányát - jut eszembe a tétel.) Ha meghal a test, ha kikapcsolom a keringést, megszûnik a tér (aura). Ilyen egyszerû. Méghogy 26 gramm. Az szerintem a keringés összességének a hatása a mérési módszerre. A gravitációra.

Mégis csak van isteni anyag. De nem jön el feltámasztani holtakat, max elsimítani, eloszlatni az anyagot, szétkenni az energiát a térben. Az eloszlott információ eloszlott, azt tökéletesen visszaállítani nem lehet, mint ahogy egy mágneses térbe tett floppy lemezt sem lehet teljesen azonosra visszaállítani. Az emlékek, a lenyomata (másolata) alapján lehet róla mondani, hogy ilyen jóságos, meg olyan szép volt az az információ ott a lemezen...

Ennek a fenti gondolatnak van egy folyománya. Öregszem, hajlamos lennék azt mondani, hogy a test öregszik, a lélek örökifjú, és a test csak megakadályoz abban, "hogy hipp hopp ott legyek ahol akarok", hol itt fáj, hol otthon, hiába a parancs, ha a láb nem engedelmeskedik. A szexrõl vagy az ágybavizelésrõl nem is beszélve. Kurva öregedés! Bele kell törõdni. Nem a halál utáni életet kell várni, hanem élni kell, mert ez után nincs semmi. És ezért felesleges a kincstárat lopni is, mert az a vagyon csak májá, álom, nincs is.

A rossz hír az, hogy ha nincs halál utáni élet, és nincs elszámoltatás, akkor nincs szentpéter, és nincs pokol, ahova az ilyenek kerülnének. Szerintem ezt jól tudják õk is, ezért mernek lopni. :-(
Mi, becsületes emberek meg végigszenvedjük ezt az életet, és nekünk bemesélik, hogy elsõkbõl lesznek az utolsók. Éljen ovi, elvtárs, pajtás!

Most igazán nem tudom mit is csináljak. Mikor ezt elkezdtem írni, azt hittem jól vagyok. Most a végére elkenõdtem. Megyek, veszek egy doboz cigit, mert hát csak egyszer élünk, és mit számít az, ha nincs örömöm ebben, ha csak kritizálok, és káromkodok, és irígykedek másokra, és ha nem vagyok megelégedve a testtel, ami hordoz, amivel össze vagyok zárva, és rohad, öregszik.