A negatív jobb

Olvasok egy cikket a negatív gondolkodásról, vagy hozzáállásról, és YESS!!! nekem van igazam, a negatív gondolkodás, a veszélyre való felkészülés jobb stratégia, mint a pozitív.

Avagy, ez már saját gondolat, akik pozitívan gondolkodnak, hajlamosak birkaként követni valakit. A pozitívan gondolkodókban - szerintem - van egy nagy adag - felesleges vagy oktalan - bizalom. Másokban, a körülményekben.

Hetek óta a bizalom jár a fejemben. Biztonságban szeretném érezni magam, hogy elfogadjanak olyannak amilyen vagyok, akár a hibáimat vagy érzéseimet se kelljen takargatni, ezért ne gúnyoljanak, ne nevessenek ki, ne használják fel ellenem. Ehhez kellene a bizalom. Ezért jó csoporba tartozni, családba, vagy hasonszőrűek társaságába, lehet az banda, galeri, vagy gyülekezet, bármi, aminek a tagjai elfogadják szabálynak, hogy egymást nem bántják. Ott az ember biztonságban érezheti magát, onnan nem éri támadás. Ott csökkenhet a stressz szintje. Ha nincs ilyen csoport, az ember folyamatosan fél a környezettől, szerepet játszik, ami rengeteg energia, kimerül.

Mondom is nem keveset K*-nak, hogy ha szeretetben érzi magát, akkor a gyerekverő sem ver gyereket, a nárcisztikus sem virágzik (ezt nem tudom, csak gondolom), és ha a házisárkány nem fúj otthon tüzet, akkor a férj sem megy el haverokkal sörözni annyit. Tudjátok, hogy nem gondolom komolyan, de vizuális, remélem értitek. Hogy akár az erőszak is meggyógyítható szeretettel. Ezért jó a templom, mert ott mindenkinek atyai szeretetet ígérnek, ingyen. Na jó, ezért tenni is kell, tehát mégsincs ingyen.

A világ zavaros, mindenhonnan veszélyek leselkednek ránk, kell olyan pont, ahol biztonságban érezhetjük magunkat. A család ilyen. Mi van azzal, akinek nincs családja? Elmegy mindenféle körökbe, meg önkéntes munkát végezni, kompenzál. Megy bizalmat szerezni, gyűjti a jópontokat, szívességet tesz, hogy jó embernek tartsák. Az otthon is ilyen lenne, bár az már nem annyira biztos, bármikor jöhet az adószedő, vagy valami természeti katasztrófa. A bankszámla sem megoldás, bár annak a nyugtató hatása egyenes arányban áll a rajta levő összeggel. Mínusz egyenleg = aggódás. Értitek már, miért járok önkéteskedni, meg templomba, meg a ki tudja, hova?

Vissza a pozitív/negatív beállítódásra. Az oroszlánról írja: inkább ezerszer gondoljuk azt, hogy ott az oroszlán a fa mögött feleslegesen, mint egyszer gondoljuk, hogy úgysincs ott, mikor ott van. Akkor késő. A természet rendezte úgy, hogy a veszélyre vagyunk éberebbek, a negatív eseményekre könnyebben reagálunk és emlékszünk. Elég egyszer megenni a mérges gombát... Tehát az, aki pozitívan gondolkodik, nem lesz képes megvédeni önmagát. Kénytelen megbízni valakiben, aki negatív. Ha a kormány negatív dolgokkal bombázza a népet (jön az ellen), akkor az emberek kénytelenek lesznek neki hinni, még akkor is, ha az ellenkép hamis, kitalált. Ez most messze vezetne.

A negatív embernek rengeteg energiáját felemészti a negatív várakozás. Életbevágóan fontos lenne, ha időnként otthon érezhetné magát, ahol nem kell mindig mindentől félnie. Oroszlántól, adóhatóságtól, munkanélküliségtől. Itt az élő példa, a félelem mikre képes. Tönkretenni családokat, egészséget, karriert, magabiztosságot - személyiséget. A bizalom, és a szeretet meg ezt tudja ellensúlyozni. Vagy legalábbis remélem. Szerintem nem véletlen mondják, hogy aki egyedül van, hamarabb hal. Mint a mosónők.

A pozitív erősítéséről ebben a cikkben olvashattok. De ne essetek túlzásba, ne higgyetek el mindent.