2016. június 3., péntek

Kakkavahinko

A mai céges nyári partin mindfullness tanfolyam volt. Sok újat nem mondott, de csendben kellett lenni kb 5-10 percig, és mindenki megtapasztalhatta a csend erejét. Beleborzongtam, eszembe jutott amikor a midi-pireneusoknál, Andorra mellett az Aries völgyében ültünk fél órát a sötét barlangban teljes csendben. Felejthetetlen. Talán hiányzik is. Azt hiszem az volt az utolsó katár konferencia ott. Közben ment a csend. Nem kellett a semmire gondolni, csak figyelni valamire. Bealudtam. És mivel fizikailag egyáltalán nem fárasztott el, gyorsan bekaptam egy kis lazacot, meg valami salátákat, aztán leléptem, hogy elvonuljak a saját mindfulness templomomba. Tudatos jelenét. Tudatosan tudtam, hogy a szaunán meg a kollegák részeg éneklésén már nem akarok sem tudatosan, sem tudattalanul jelen lenni, hanem ott akarok lenni a jelenben a víz alatti templomomban. Ebben majdnem megakadályozott valami gyerek, aki belekakált a vízbe, mert a mi uszodánkban, ami a héten még nyitva, aztán nyári szünetre bezár - járjanak az emberek a tóra úszni, ne oda - lezárták mára a medencéket. Takarítanak. Nem irigylem őket. Az volt kiírva az ajtóra hogy hányás és ürülék miatt az összes medence lezárva. Kénytelen voltam elgurulni a másik uszodába. Még jó, hogy ittam egy bort, így nem mertem biciklivel menni, mert autóval nem volt olyan messze a másik uszoda, ahol most nyílt meg egy kültéri nagy 50 méteres medence. Hát tényleg más széles sávon úszni, és nem beleakadni mindig valakibe. És ahogy a feleségem szokta mondani, nem forgolódni mentem, hanem úszni, az a 6-800 méter sokkal hamarabb megvolt mint a mi kis szaros medencénkben.

Ja igen, mondtam már, hogy nyár van? Éjfélkor is olyan világos van, hogy nem kell lámpa. És úgy süt a nap, hogy akár 26 fok is lehet. Ma mondjuk jött megint valami eső, de annyira sok nem esett, le tudtam nyírni a füvet gyorsan, mindfulness és úszás között. És ha nyár van, az iskola is bezár, holnap reggel lesz az évzáró, ezért szombaton korán kell kelni.

Csak nekem nincs rendes szabadságom.

Csináltam pár fotót az új telefonommal, tetszik, jól dolgozik. Eladnám apám komoly gépét, kellene a pénz repjegyre vagy kajára, de nem kell senkinek. Tegnap megint megkérdezték, mennyi kép készült vele, megmondom hogy potom 165 ezer, amire megkérdi az ismerős, hogy ráragadt a kezem a gombra? Hiába mentegetőzöm, hogy a papa fotóművész. Állítólag ez a telefon 100 ezer kép után kuka. Hát, nem úgy viselkedik. Mindegy, a telefonnal fotózok, mert ez tud jó képet csinálni ellenben a drága nikonnal. Most olyan sokat nem osztok meg, mert minek, nem a fotóim miatt szerettek, aki követ a szociális csatornákon, az úgyis látja. De ezt a medencéset igen, mert van rajta egy érdekesség, és nem a kamera az a sarokban. Megtaláljátok?




A fogyókúrám? Kösz jól állok, kb 4 kiló (107,5), de holnapra megint egy kicsit több lesz, ma csipszeztem. Meg terülj asztalám volt.



Ebbe az iskolába jár a gyerek. A nagyok is ide jártak, ennek az elődjébe.

Nincsenek megjegyzések: