Elcsendesedős hétvégén ülök a parkolóban az autóban, és csend van. Se a gyerekek rohangálása, se a kopogó eső nem zavar. Határozottan unatkozok. Azon gondolkozok, hogy most induljak-e, vagy csak a nagyhírű előadó délelőtti előadása után? Akkor meg is ebédelhetnék, s még mindig odaérhetnék az ismerősök által szervezett, kishajós kirándulásra, piknikezni mennek a nagyboci szigetre. Nem értem hol van az a fergeteges kihagyhatatlan buli, jó hangulat. Tömegben magányosnak lenni szarabb mint otthon üldögélni egyedül, otthon bekapcsolhatnám a tévét, eldőlhetnék az ágyon, kevésbé zavarna az üresség.
Az autóban az ürességtől, a semmiről szóló könyvet olvastam (Jane Teller), de belefáradtam. A semmi fárasztóbb, mint a cselekvés.
A könyvben azt mondja az egyik szereplő, hogy semminek semmi értelme. Lehet, hogy a cselekvés lenne az egésznek az értelme? Hogy szellemi lényekként test nélkül nincsenek végtagjaink, a fizikai síkon nem tudunk munkát végezni, és kénytelenek vagyunk leszületni ide a földre, hogy alakíthassuk a fizikai valóságot is? Mintha alkottunk volna (na jó, isten alkotott) egy legó várost, amibe legó figuraként mi is bekerülhetünk. Rossz példa, mert a legófigurák csak akkor mozognak, ha valaki kívülről mozdít rajtuk, mi meg képesek vagyunk szembe menni akár az isteni akarattal is.
Rájöttem, nekem nem tetszik ez a modern, ébredő egyház. El kellett ide jönnöm, hogy ezt felismerjem. Nekem kell az orgona, a templomépület, a csend, a csendben lévő, visszafogott emberek. Még a zoknis, papucsos szolgálatokat is jobban élveztem, ahol a program előtt már 30 perccel nem volt szabad beszelni. Az volt az igazi retreat, nem ez, ahol az "előadásról" kijőve rohanunk focizni... Engem zavar, hogy az énekek alatt, sokszor fél órán keresztül állni kell a padsorban, hogy mellettem a feketék integetnek, táncolnak. Mondjátok, miért ürülnek ki a hagyományos templomok? Ott érzem a békét, ott megnyugszik a lelkem. Ezek az istentiszteletek meg felbasszák az agyam.
Az utolsó csepp a pohárban az volt, mikor egy idősebb ismerős nénit megkérdeztem, hogy hogy van, erre fél órán keresztül hallgathattam a misszionárius dumát, hogy szerinte nekem be kellene iratkozni a helsinki biblia iskolába. Akkor már inkább megyek a mormonokhoz, vagy a teozófusokhoz. Aidar amúgy is jobban vonz, mint Róma.
Itt nem vagyok fontos, nincs rám szükség, csak amíg kitakarítom a rám osztott étkezőt. Nem hiányoznék senkinek.
Kezdem azt hinni, amit a könyvben mond a fiú.
Semmi. Értelme. Semminek.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése