Stierlitznek igaza volt

Más is arra panaszkodik, hogy ezen a héten extra fáradt. Én is. Hiába alszom 7 órát, hiába a szemcsepp, a szemem egésznap ég, le akar csukódni. Talán az idő az, talán a naptár, az ősz, az iskolakezdés, talán az, hogy rövidülnek a nappalok. Ma pl fél 10-kor már sötét volt. Egy hete még 10-ig bírta.

Tegnap jött egy SMS, hogy ma Alpha találkozó van, a tanfolyamvezető hívott bennünket a lakására. Ma ingyen volt a vacsora. Lassan értem haza, s már mennék is az ágyba, de ki kell számolni, miből fogok ennivalót venni a hét végére. Megvan, a hitelkártyáról tudok kivenni. Ha megjövök a táborból, majd leparkolom a kocsit télre, és nem használom, a benzinen spórolok. Csak ne esne már az eső. A kocsinak van egy nagyon hasznos tulajdonsága: nem leszek vizes. Sem nem tüsszögik rám az aktuális influenzát az utastársak. Viszont az aktuális baciknak vagy vírusoknak kitettség erősíti a szervezetet. Ez se jó, az se jó, erre varrj gombot Mekk Úr. (Aka Mekk Elek.)

S mikor az utolsó cseppet is kipréselte a dobozból Stierlitz rájött, miért kerítette hatalmába az aktuális idegesség. Letörölte homlokáról az izzadságcseppeket, pizsamanadrágjába rejtette fegyverét, és felírta jegyzetfüzetébe: elfogyott a Palmolive Anti-stressz (lila) tusfürdő.

Ma összekevertem Füredet Földvárral, s ennek a következményét, ami a jövő hétre kihat, még el kell cipelnem. Nem vagyok százas, de még nyolcvanas se, annyit hibázok. Metróval indultam haza, de meggondoltam magam (elment a busz), mégis visszamentem a munkahelyi garázsba az autóért, de rossz kártyát vettem elő a buszon, s újra fizetnem kellett buszjegyet, pedig a másik kártya még érvényes volt. 4 euro veszteség. Az két napi ebédre elég lett volna.

Ne is kérdezd. Még mindig nem tudom hogy jutok el a hétvégi gulyásfőző versenyre. S mi végre. Csapatom nincs, egyedül főzni (órákon át szopni a napon) nincs kedvem (úgysem nyerek), a boldog tömegben meg nagyon magányos lennék. Na meg egy rakás pénz.

Ma számot kellett adnom a nemdohányzásról (kinek köszönhetem?), és mikor eleredt az eső, fel kellett vennem a télikabátom külső kapucnis felét, aminek a zsebében volt egy öngyújtó. Már el is felejtetem milyen érzés. Meg kellett erőltetnem magam, hogy odafigyeljek a többiekre is. Hát igen, Stierlitznek igaza volt. A német figyel, és majdnem lebuktam.