Tegnap megnéztem, hogy mûködik a helyi termelõk utazó mini-piaca, a REKO (svéd rövidítése a fair trade-nek). A helyi (bio) termelõ autójával beáll a megadott idõben a megadott parkolóba, a tõle rendelõk odajönnek, átveszik az árut, aztán az egész "piac" átmegy a város másik pontján egy másik parkolóba, s így tovább délutántól estig. Egy helyen fél órát idõznek az árusok, utána van fél óra átérni a következõ helyre, ahol szintén fél órát van nyitva. Olyan ez, mintha a fagyis autót (szólj-anyádnak-hozzon-pénzt) és a régi termelõi (MDF) piacot keresztezték volna.
Szimpatikus.
Helyi termelõk helyben termett zöldségei, helyben termelt méz, bio bélszín, célka-chips. Volt itt angol fondû árus, biológusból lett kolbászgyáros, és filozófusból lett kávépörkölõ.
A termelõknek nem nagyon van pénzük meg idejük nagyban csinálni, nagy piacra járni, bár Finnországban nincs is rendes piac, csak 1-2 látvány csarnok. Így viszont eljutnak a termelõk a lakossághoz, a vevõ közvetlen a termelõtõl kérdezheti, hogy mi van benne, satöbbi. Árút is csak annyit kell a kocsiba tenni, amit elõzõ héten az interneten megrendeltek, nincs rá idõ, sem szükség, hogy az arra tévedõ potenciális vásárlókat gyõzködjék.
Nekem mondjuk az árak egy kicsit elszálltak, jobban szeretem a homogenizált virslit 2 euroért, mint a friss sütnivaló kolbászt 10-ért, meg a teszkós krumplit 1 euroért mint a friss földeset a zöldjével 3-4 euroért, de van rá kereslet. Na jó, a kolbászban nincs E meg ízfokozó, meg is kellett ennem még aznap este. Viszont a tojást viszik, mint a cukrot, 30-as tálcán, mint anyukám szokta régen a békásmegyeri piacon.
A reko-ról itt lehet olvasni (finnül)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése