2016. október 4., kedd

Más csatornát néznek

Tegnap volt egy dokumentumfilm a tévében az ausztráliai bevándorlókról. Kb arról szólt, hogy az ausztrál telepeken (valami külsõ szigeteken) milyen embertelen körülmények között tartották a menekülteket, akiknek a hajói épp nem süllyedtek el Ausztrália partjainál, és túlélték a tengeri utat. Ezzel, az embertelen körülmények között tartással elérték, hogy a menekültek nem indulnak már el ausztrália felé, s nem fulladnak a tengerbe annyian.

Ahogy azt a narrátor (vagy épp a bevándorlásügyi miniszter) mondta, ezzel csak annyit értek el, hogy "nem a mi küszöbünknél, hanem máshol halnak meg ezek az emberek".

Eszembe jutott, amit annak idején valami szcientológia füzetben olvastam. Az információhiány az oka a butaságnak. Ha mindenkinek megfelelõ (és azonos) információ lenne a birtokában, talán jobban megértenénk egymás álláspontját.

Azt veszem észre, hogy a kerítéssel, az elriasztással azt érjük el (mármint a magyar kormány), hogy azok a menekültek, vagy gazdasági okokból elvándorló migránsok, akik nálunk kerestek volna menedéket vagy jobb megélhetést, azok most máshova mennek. Pont mint amit az ausztrál kormány elért. Máshol pusztuljon el az a nyomorult.

Azt képesek vagyunk elfelejteni, hogy Szíriában a keresztényeket (akiknek az a kulturájuk, mint nekünk itt a nyugaton) kivégzik, keresztre feszítik. Meg azt, hogy ha éhezés lenne, szárazság lenne, munkanélküliség lenne (ismerõs?), vagy polgárháborúk lennének, akkor mi magunk is elindulnánk olyan országba, ahol jobbat remélünk. Persze van, aki nem mer, vagy nem tud, vagy nem akar elindulni Londonba, mert reméli, hogy a dolgok jobbra fordulnak, meg azért nálunk nem kibírhatatlan a helyzet. Aki meg kalandvágyból nekivágott, már elment.

Szóval arra jutottam, hogy a magyar kormány valszeg nem látta ezet az ausztrál dokumentumfilmet, más csatornát követ, máshonnan tájékozódik, mint Merkel asszony, meg a németek, és ezért más véleményen van. Az biztos, hogy valamit kell csinálni a migrációval, de mit? Most nem azon megy a vita, hogy milyen megoldás jön számításba, hanem azon, hogy hogy tudjuk elérni, hogy az a migráns ne a mi lábtörlõnkre szarjon, hanem a németekére.

Ha Magyarország egy sziget lenne valahol a háborgó óceán közepén, akkor persze könnyebben meg tudnánk védeni a határainkat magas kerítések nélkül is. De a kérdés továbbra is az, mennyire tudunk emberségesek lenni azokkal, akik a saját szülõföldjükön nem tudnak élni, vagy megélni.

Ez egy olyan nem NP teljes probléma, amire nincs sablon megoldás.

Mi lenne, ha elõbb leülnének, és tisztáznák, kinek milyen kiinduló adatai, ismeretei vannak, és abból hogy vezették le azt, hogy miért akarják befogadni ezeket az embereket, vagy miért nem. Ha az alapok, az információk azonosak, akkor lehetne értelmesen, vitatkozva megoldásokat keresni. Így csak érzelmi alapon, félelmeken alapuló (vagy emberségesen segíteni akaró) szájkarate és szardobálás megy.

Ahogy azt B* barátom is jól látta a FB bejegyzésemen, a családom és barátaim között kialakult értelmetlen "vita" után.

Egyelõre nem tudom mit gondoljak, és mit tudok tenni a menekültválság kezelése érdekében.

1 megjegyzés:

murok marci írta...

pontosan eddig jutottam én is.