Egy órával a vizsgálat elõtt meg kell innom gyors egymásutánban 1 liter vizet. Az kb 5 perc alatt. Nem attól félek, hogy nem fér el a hasamban, mert elég nagy az még mindig, meg nem is attól, hogy a térdeim majd nem bírják a 100 kiló feletti súlyt, hanem azt, hogy hogy tartom vissza a rendelõig?
Na meg miért pont vizet, mikor azt annyira nem szeretem? Lehetne inkább kóla, bár arról épp leszokóban vagyok. És lehet, hogy a tüneteim is csak elvonási tünetek, ma például nem fájt semmi. Na jó, enyhe túlzás, mert a hónaljamban a nyirokcsomók most is feszülnek. Meg a derekam. Mindenesetre erősen remélem, hogy erre a mai vizsgálatra is úgy fogok majd visszaemlékezni, mint a 10 évvel ezelőtti koponya CT-re, hogy megvolt, de felesleges volt.
Tegnap megkérdeztem a papot, hogy mit lehet csinálni, ha félek, és hiába minden bizalom, meg hit, én akkor is tele vagyok halálfélelemmel. Mondom irigy vagyok azokra, akiknek erõs a hitük, mert azok nem félnek. Erre azt mondta, hogy nem a haláltól félünk, hanem a meghalástól. Ennyiben maradtunk.
Most nem a vizsgálattól félek, hanem attól, hogy mit mond az orvos. Na meg attól, hogy ha az anyajegyeimet beindítja a felesleges sugárzás.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése