Az udvar felőli oldalon a kerítésen túl áll egy villanyoszlop. Mikor este kinézek az ablakon, fel az égre, hogy ellenőrizzem a csillagokat, nem-e potyognak, vagy nem takarja-e őket felhő, nincs-e véletlen északi fény, ez a lámpa zavarja a kilátást. Mikor ide költöztünk, este 10-kor elcsendesedett, aludni tért, magától elsötétedett. Aztán állítottak rajta, s most egész éjjel világít. Azért még mindig, mielőtt leengedem a sötétítőt, kinézek, hátha látok valami szépet, együttállást, homokvihart, a Tatuin két holdját, vagy integető földönkívülieket, netán egy stopposokat kereső vogon űrhajót.
Így volt ez ma is. Mielőtt befeküdtem az ágyba, kinéztem, és csodaszépet láttam: hatalmas pelyhekben hullani a havat. Reggel hózápor volt, holnap is az lesz.
Kész, elegem van. Kerül amibe kerül, elutazok délre.
Két hete hét végén vettünk a gyerekkel kerti virágot. Annyira vártuk a tavaszt, hogy azt hittük, a virágok meghozzák azt. Hát nem. Egy hétig fagy volt. A hétvégén jó idő volt, 10 fok, sütött a nap, kiültettem, de aztán vasárnap nagy szemű jég esett, leverte a színes szirmokat. Ma reggelre meg nesze, ne kíméld szegényt, belepte a hó.
Azt hinném, hogy ha valamit nagyon akarok, akkor az megtörténik. Azt hinnénk, ha valamit sokan akarunk, az bekövetkezik. Mint az asztaltáncoltatás. Hát nem. Nézzétek meg, mennyien mennek ki az utcára tüntetni. Sokan akarják, de hiába. Ugyanígy, hiába várjuk a nyarat, ha az nem jön el.
Van egy öreg szólás. Hogy is mondta Montekukkoli? Ha a győzelem gátja a gát... Jaj nem, az másik mese. Ha a hegy nem megy Mohamedhez, Mohamed megy a hegyhez. Ha nem tetszik, el lehet innen menni.
Ennyi.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése