Megnéztem az Élet c. tudományos fantasztikus dokumentumfilmet, ami az emberi lét legfontosabb eleméről, az életről szólt. Hááát, inkább a halálról, meg arról, hogy mennyire nem jó meghalni. Meg nem is könnyű. Naszóval, van egy fiú, meg egy lány, akik kint az űrben egymásba szeretnek. De aztán úgy alakul, hogy baba születik, s nagyon élni akar. Élni meg úgy lehet, ha élvezzük amíg lehet - énekelte a Bikini. A fagyi hideg, az űr is hideg, és valaki visszanyal. Namármost az biztos, hogy az élethez rengeteget kell gyilkolni, gondolok a sok pipire, bocira, röfire, meg a vegák által halomra ölt répára, meg van az önfeláldozás, hogy amikor meglátja a fazon babája fotóját, mégsem öli meg, de oxigén az kell, meg víz, és a wc tartályban is van víz. Az egysejtű látása elég fura, homályos Próbáltam a látványra figyelni, de elég nehéz volt, mert nagyon csörgött a csipszes zacskó. A film végén természetesen hepiend, remélem ezzel nem lövöm le nagyon a poént, bár ez nézőpont kérdése is egyben. Ajánlom a filmet mindenkinek, akinek le van merülve a szerelem-hormon-tartálya, mert az biztos, hogy akkora hormon túladagolást kap, hogy este nem fog tudni aludni, és akkor is magához húzza éjjel a kedvesét, ha nincs neki. (Szerencsére van egy Joda babám, aki megvéd.)
Továbbra is hálás vagyok a feketeruhás embereknek (MiB), hogy vigyáznak ránk, meg a Galaxis őrzőinek.
Tudjátok, csak azt nem értem, hogy visznek fel egy egész tévé (vagy mozi) stábot a nemzetközi űrállomásra. Mindenkit kiképeznek előtte űrhajósnak?
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése