2017. május 22., hétfő

Nagy lélegzet

Bezzeg, amikor nem kell dolgozni, akkor jól esik a munka, amikor kell, akkor meg...
Vasárnap megint jó volt, motivált a kis kollektíva, meg a 3-szoros fizetés. Utána fizetés nélkül még ráhúztam egy órát, hogy befejezzek egy hibajelentést, le kellett még tesztelnem más verzióval is, hogy nem csak mérési hiba az, amit látok. Hát nem az volt.

Munka után a barátság szigetre mentem sétálni, amit mi csak mókus-szigetnek hívunk, ott van a munkahelyemmel szemben, a rózsakert túloldalán, körbegyalogoltam a szigetet (a nudistastrand már megnyitott), elnyaltam egy fagyit, simogattam mókust, annak ellenére, hogy nem volt nálam mogyoró jöttek, s utána, mikor visszamentem a kocsiért, még dolgoztam egy órát, aztán elmentem úszni - jó ez a nyitott medence, szeretem - este 8 előtt értem oda, mikor már csak laposan sütött a nap, így csak nem kapok melanomát, bár most láttam, hogy hogy klórozzák a vizet, csak nem okoz gondot.

Szóval jó volt a vasárnap is. Aztán a hétfő, mikor tele az irodaház, már nem annyira, már jönnek válaszok a leveleimre, már feléled minden, nyüzsög az egész, nem lehet koncentrálni, a tegnapi hibákat simogattam fényesre, s kerestem, ki érti, és ki fogja kijavítani, ha egyáltalán.

Ma itt volt a gyermek, ma apa is voltam, s jó volt, az udvaron közösségi takarítás volt, levágott ágakat cipeltünk, felcsavaroztuk a meglazult és leesett kerítésléceket, és megjavítottuk a lengős hintát, úgy néz ki most szakadt el a hegymászó kötél, amit kb 5 méter magasan vetettek át a fenyőfa ágán, arra van rászerelve az ülőke, amit én cseréltem nemrég. A lecke is meglett mindenféle nyafogás nélkül. Vacsora is jutott, és mesére is maradt időnk. Az ilyen napokon azt mondom, hogy van értelme és szeretek élni. A többi meg most nem számít, mert nem volt időm rá.

Határozottan tavasz van, ha nem nyár. Megint pólóban voltunk csak kint.

Nem, nincs minden rendben, aztán, hogy elment a gyerek, magamba roskadok, és csak nézek, nem tudok mozdulni, azt sem tudom, hol vagyok, mihez kezdjek, és a szanaszét hagyott 3 puzzlét is csak akkor pakolom félre, mikor belelépek, az kizökkent, megfürdök, nézem, hogy mi ez az új fájdalom, az egész alfelem, minden fáj, görcs, de múlik, nem vese, azt ismerem, nem is epe. Kezdődő rák, legyintek, hogy valamiben meg kell halni, majd a munkahelyem megment, jók a gépeink, veszik mint a cukrot. Áhh, hagyjuk, nem akarok beszélni róla. Ma kicsit hamarabb véget ér a nap, leülök, talán megnézek egy filmet, ma hosszabbítottam, mert lejártak, és ma fizettem be megint a netflixet, mert találtam rajta egy sorozatot (Douglas Adams regényből), de azt az agymenést ma nem kívánom, inkább valami ilyet.




Akkor mikor mrs #1 Pearl Jam koncertre ment a Pecsába, nagyon nem szerettem. Most hozzám került egy könyvtárból leselejtezett album (ez), s ezt a számot, meg a 11-est rongyosra hallgatom, bár ez képletes, a magnószalagot lehetett még rongyosra hallgatni, a CD-t nem.

A szám címe lélekzet, hát most én is veszek egy jó nagyot, csókolom.

Nincsenek megjegyzések: