A nyomozás eredménye: 243 halott, egy túlélte, de az végül belehalt az ujj általi bökésbe, egy méreggel szembespriccelt "operátor", és némi kellemetlen szag. A hullák ellapátolása után biztonsági szünet, és hamarosan visszaköltözés a számos, tarka, rövid- és hosszúujjú ingek számára.
Avagy magyarul. A gardróbban hangya invázió volt. Felemeltem az egyik polcot, amire pakolni lehet pl nem használt matracot, párnát és takaróhuzatot, ezer éves HVG, Figyelő, meg Asztallap számokat, bezacskózott zacskóvédőt és zoknikat, maradék pelenkát ki-tudja-még-egyszer-jó-lehet jeligére, meg a fene tudja miket. Előtte persze ezeket mind kipakoltam, meg a két sorban lógó ingeimet (megvan a 6 éve elveszettnek hitt cipzáros kapucnis felsőm - mit kerestem), meg az összes használható, és nem használható, max játszóruhának, vagy kerti kapálásra, vagy portörlésre használható több száz színes pólóm. Meg a kinőtt és kifogyott régi nadrágjaim, melyeken a ballagástól napjainkig végigkövethető az ízlésficamom alakulása. (Nem, az ominózus csíkos nadrág nincs meg, ami az I*-val való szakításhoz vezetett.) Szóval mindent kipakoltam, felemeltem a polcot, és ni, ott a falon 2 lyuk, amit annak idején kicsit magasabbra tettek, mint kellett volna, aztán fúrtak alá is, és most azok tartják a polc lapját, az a két rossz helyre tett luk meg ott tátong egyenesen a sötétbe, ki tudja, milyen Narnia van mögötte, mindenesetre húrként vagy csillagkapuként ezek szolgáltak a hangyák átjövetelére.
Gondoltam betapasztom a lyukakat, de mivel glettem vagy gipszem nincs otthon, majdnem gyurmát tömtem bele, mikor rájöttem, hogy az nem elég, ha lezárom az átjárót, mert akkor a rohadt erdő-irtás-menekültek még ott maradnak, és majd ott jönnek át, ahol nem tudom kontrollálni, talán az ágyam alatt a sarokban, ahol a korábbi években szoktak. Nem, az nem jó, a bolyt kell elpusztítani, és ha én nem férek be oda, akkor kell keresni megvesztegethető hangyákat, hogy jól nevelt öngyilkos merénylőként vigyék be a mérgezett almát Hófehérkének, a királynőnek, és csináljanak állampuccsot aztán harakirit.
Avagy mentünk a gyerekkel a boltba, és felfegyverkeztünk. Kaptunk olyan hangyakaját, amit szépen magukkal visznek, és majd otthon dobnak hátast tőle az esti Netflix nézés közben, meg vettünk gázágyút, a biztonság kedvéért. Ez olyan, mint egy zárolajozó, a spray flakon nyomható kupakját le lehet venni, oda fel lehet csatolni egy szívószál-szerű csövet, és azzal lehet a fekete homályba (a falba fúrt lukba) sprickolni a büdös nedűt. Már ahogy azt Móricka elképzeli. Mert felléptem a kis konyhai létrára, felemeltem a polcot, a fejemmel tartom, kezemmel támasztom magam, másik kezemmel fogom a spriccelőt, bedugom a lyukba, és psssz, már halnak is hangyák, hallom hogy jajonganak. Pipa. Aztán a másik luk, ami az előbbitől kb 2 centire van keleti irányban, bátran benyomom a csövet, nyitnám a fecskendőt, de a büdös gáz, vagy permet a másik lyukon vissza a légtérbe, onnan egyenesen spriccel a szemembe, meg az amúgy eléggé csillogó (értsd kopasz) fejem tetejére.
Akció leállítva, a fegyver bumerángnak bizonyult, hajmosás, szemmosás, téttőtől talpig mentesítés és kárenyhítés, szerencsére a mi hadseregünkből senki nem hullott el ezen az ütközeten. A gyerek meg tele torokból röhög. --- Nem vicces. De legalább tanult új káromkodási formákat.
A hangyák köszönik, jól vannak, földi szenvedésük ezúttal véget ért, s már a tükörszférában várják a következő reinkarnálódást. Kivéve egyet, aki ma reggel tévedt arra, azt a bal 2-es ujjam vége által küldtem a többi után. Kegyetlen vagyok, de ha nincs szükségem rájuk, akkor nem sajnálom. Mint ahogy az ingekből is kidobtam kettőt, sem nem jön rám, sem nem akarom megvarrni (a nyakuk széle feslett el), de ezek is reinkarnálódnak majd mint babaruha vagy törlőkendő. Így is maradt 48 másik, ritkán hordott.
Mi még? A torkom nem csak fáj, már ki sem tudom nyitni a számat, annyira bedurrant valami izom a fogaim között, talán mégiscsak az irtószerre vagyok allergiás, és most röhög a sok hangya a túloldalon, hogy ilyen béna permetezést se láttak még, hogy visszaköp a leves.
Ez két napja volt, most még nem merek mindent visszapakolni, figyelem, hogy jön-e még hangya, talán még az irtást is megismétlem, meg közben kivasalgatom a 10 éve kimosott ingeket, amik most kezdenek méretben megint jók lenni, lévén hogy fogytam. Meg kiválogatom a pólókat is, csinálok rendet, kidobok mindent, ami nem kell, már úgyis kevesebb van hátra, mint előre (ez most itt nem igazán használható, mert előre van még az, ami hátravan, de most már így marad), s erre a rövid idõre minek annyi ruha, mikor az a 4-5 aktívan hordott is elég.
De hogy minek tettem el zacskóba az ép, csak sok és felesleges zoknit és alsógatyát?
(Olyan ez, mint a kovász: mikor tele a fiók, és már nem lehet bezárni a kibuggyanó alsónemûtõl, megfelezem, ami még késõbb hordható lesz, azt zacskóba teszem és elrakom a spájzba, hogy majd ha a lyuk megeszi a zoknit, vagy az idõ vasfoga elnyûvi az alsógatyát vagy benne a gumit, akkor elõveszem, persze veszek is mindig újat, pótlom a fogyást, meg még kicsit többet is, kovászos terminológiával élve "etetem a fiókot", szóval soha nem kerül sör arra, hogy vissza is tegyek a fiókba, mindig csak a lefölözés van, soha a visszatáplálás.)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése