Rájöttem, miért sós a finn vaj. Lehet, hogy rájöttem már egyszer, de most nem keresem vissza, csak gyorsan papírra vetem, hogy ma kitaláltam az igazi okot.
Hoztam Magyarországról kovászt, és sütöttem kenyeret. Finom lett, képes lettem volna (a gyerekkel) egy vacsorára megenni az egészet. Sokkal jobb, mint bármelyik finn fekete (cukorsziruppal készült) kenyércsoda. Csak egy kicsit sótlan lett. Magyar recept szerint csináltam, és betartottam az előírást, a végén tettem hozzá a sót, mert különben megöli a kovászt. Viszont sokalltam a sót, és csak fele annyit tettem bele. Nehéz is volt elkeverni a megkelt tésztába.
Ma megismételtem a kenyeret, és tanulva a múltkori hibámból, ma dupláztam a só mennyiségét. Nincs is baj a tészta ízével, viszont nem emelkedett meg a kelesztés alatt, gondolom elb*tottam a sóval. Mert most elfelejtettem belenézni a csodaokos receptekbe, és belekevertem már a dagasztáskor. Azért reménykedem, az élesztős kenyér meg a pizzatészta sósan is megkel.
Ja és a vaj. Ahogy ott ettük a gyerekkel a kenyeret, gondoltam kenek rá vajat, úgy jó a friss kenyér. És a finn vaj sós, azzal nagyon finom volt a sótlan kenyér. Valszeg azért sós a finn vaj, mert a finn kenyér sótlan, és az ad neki ízt. És miért sótlan a finn kenyér, ha lapos? Azért, mert nem emelkedik fel, és a finnek rájöttek, hogy a só miatt.
Naaa? Okos vagyok?
---
Szenvedek itt a savanyú kovásszal, megint belenyaltam, és görcsöl a hasam tőle, a francnak van kedve órákat
sza*akodni játszani a konyhában, bekeverni a lisztet a vízzel, aztán órákat várni, etetgetni a kovászt, elnevezni Bözsinek, meg a franc tudja, miket kell vele csinálni, hogy aztán a munkából fáradtan haza esve most arra várjak, hogy szíveskedjen már
a p*csáját megemelni és növekedni, mert hulla fáradt vagyok, de még mindig kelnie kell, aztán még egy óra a sütőben, s holnap lesz, mire ágyba kerülök, de az semmi, még oda is ég, vagy tömör lesz, és megy a kukába. Csinálja ezt az, akinek két anyja van, szüljön sünt, inkább elmegyek reggel a Lidl-be, ott kapni finom friss helyben sütött fehér zsemlét 19 centért, meg ha akarom, friss fehér kenyérnek látszó utánzatot is, drágább az én órabérem, meg kevés a hátralevő időm, inkább a világ megmentésére fordítom, meg úszásra, meg ha jobb nincs, akkor fűnyírásra, a francokat fogok vesződni egy félkilós - kilós kenyér miatt órákat, dögöljön meg a Bözsi! Tegnap voltam valami kastély galériában, ott láttam, hogy akinek személyzete volt (akik a falakban másztak be fűteni meg takarítani), azoknak mindig volt, aki kipucolja a konyhát, meg megsüsse a kenyeret. Más az én komparatív előnyöm, ne vesztegessem az energiám olyanra, ami nem megy, amihez nincs türelmem. Az ex is mindig azt mondta, hogy a káromkodás is belefő az ételbe, és megérzi, aki eszik belőle. Azt hiszem, inkább mindenemmel azon leszek, hogy gazdag legyek, és soha többet ne kelljen kenyeret sütnöm, hogy meg tudjam venni az artezán, kézzel készült csoda kenyereket a boltban, az is csak 3 euró, mi több, a REKO piacon, a lokál marketben, nekem itt az elcseszett időm legalább 4 óra (= 80 euró), ha nem több, és a tévében közben menő filmek öngyilkosságra késztetnek, a picsába, elegem van belőle. Mennék inkább ki az erdőbe gombát (áfonyát) szedni.
Avagy ezt a kenyeret még megsütöm, és holnap eldöntöm, kiéheztetem-e a kovászt, vagy eladom, mint a zongorát, meg a többi lomot.. Nincs nekem időm ezekre a kézi dolgokra.
---
Ugyanott jó kézügyességgel rendelkező bejárónőt felveszünk.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése