Tacit tudás

Addig jár a korsó a kútra, amíg megtelik. Addig játszik a gyerek a tűzzel amíg megsül a kolbász. Addig nyújtózkodik a takaró, amíg megfázik a lábam.

De mivel az eszköz szentesíti a célt, kénytelen vagyok újra és újra megpróbálni, hátha adnak annyi pénzt, amiért érdekes. A hétfőn bement elvolt megkérdezni, s jött semmi válasz, lett baj fejembe nem tapad gondolat mi legyen. Láthatás. S mi lesz lesz, jön aminek jönnie kell, a haza nemzetre derül, segítenem kell hogy el ne süllyedjen a demokrácia pokoltüzén. Avagy jövök, s leszek, s majd a többi rendre kerül. Kellek-e, van-e hordozható gumicsónak, eladni való mentőmellény, képes útilapu, repjegy, hotelszoba.

Elmentem úszni, hideg, rájöttem szép, de nem elég nem elég ronda, s megáll a kanál a levegőben, se jobbra se balra, nincs, kész, mész. Gondolat álmodtam, nem érdekes, megerősít, hogy ami nem, az késztet. El. Mindegy. De nem egyforma- Buddhista kolostor, goranga, ábelesz kóbelesz, ágyesz bugyesz.

Társasághiány. Hétvégén GGP. Aztán switch off.

Megpróbálom újra. Edison is megpróbálta százszor, mire végre lesz világosság. S ha jön a stressz legalább lesz mit kezelni. De legalább értem, s értenek.

A rohadás az egészbe.

Egyszerűen nem lehet szavakba önteni. Tacit tudás.