A new yorki taxisok között van egy pár, aki folyton nyomul, türelmetlen, rád hajt, bevág eléd, siet. Ezeknek általában Mercedesük, vagy BMV-jük van. A többinek meg valami szakadtabb típus. Aki nem nyomul, csóró marad. Vagy aki csóró, az nem nyomul. Egyre megy. Akinek nincs vér a pucájában, másként mondva NYUSZI, az úgymarad. Talán örökre. A változáshoz bátorság kell. Bátorság nélkül nincs változás. Mondogatom ezt mostanában ismerősöknek (hogy melyik könyvből a taxis példa, már nem tudom), főleg olyannak, aki azon dilemmázik, belevágjon-e a bolha létbe, meg olyannak, aki azon gyötrődik, vajon bevállaljon-e egy újabb kapcsolatot.
Mikor az első munkahelyemen másfél hónap után felmondtam, egy képeslapot kaptam azzal a felirattal: Magasan csak azoknak ível a sorsa, akik bátran szembenéznek a kihívásokkal.
Bátorság, igen, erre van szükségünk. Valahol összefügg ez a Titokkal, meg a vonzás törvényével, meg az önbizalommal, meg a bennünk lakó istenséggel. Mint a Mátrixban: te döntesz, hogy te éled-e az életed, vagy az életed él-e téged. Követed-e a fehér nyulat? Te irányítod a sorsod, vagy valaki betöltött programja díszlete maradsz?
Kedvenc taxisomról még nem írtam. A reptérről hozott haza, aztán vagy kétszer összefutottam még vele. Minden taxis ismeri, afféle csodabogár, fedélzeti computerrel, mp3-ról szóló hifivel, talán még wifi is van a kocsijában. 3 nyelven beszél, és különleges zenét játszik, ha nem akarsz beszélgetni, Chaplin filmet vetít. De ha az autóját nézed: nem az a kimondott VIP kocsi.
Melyik a jobb: aki jó fej, szórakoztat, vagy aki új, nagy autóval nyomul? Melyiket választanád? És te melyik akarnál lenni?
2 megjegyzés:
aki jó fej, és békén hagy (szórakoztassam magam kedvem szerint). :) jól vagy?
Igen, köszönöm, kezdem megismerni önmagam.
Megjegyzés küldése