Finn tárgy

Most nem kitalálóst fogunk játszani, azt majd máskor (szauna? honnan tudtad?). A finn nyelv szépségeirõl szeretnék szólni, annak, akit érdekel. A párom tanára (mondtam már? itt ma kezdõdött a tanév) volt az elsõ, aki értelmesen, megjegyezhetõen elmagyarázta, mikor megszámlálható egy fõnév (kappale sana), és mikor nem (aine sana, anyagnév). A dolognak a tárgyi ragozásnál van szerepe, ha a mondatban a tárgy anyagnév, akkor partitívnak kell ragozni (-a), ha megszámlálható, akkor akkuszatívnak (-n).

A szabály így szól: ha a dolgot kisebb részletekre osztva ugyanúgy hívjuk, akkor anyag (megszámlálhatatlan), ha nem, akkor megszámlálható. Vagyis ha a kávét kiöntjük csészékbe, attól még minden csészében kávé marad, megszámlálhatatlan, ugyanígy a felszeletelt kenyér is anyag, de ha a kocsit részeire szedem, akkor az nem autó lesz, hanem motor, karosszéria, duda, suhanás, tehát megszámlálható. Értitek?

Ezek szerint, ha azt mondom, ostan auton, azaz veszek autót, megszámlálhatatlan, ez az akkuszatív, és ha azt mondom ostan omenaa, azaz veszek almát, ez meg a partitív. (Lányom a gimiben tanult latinul, õ mondta, hogy latinul is így mondják: akkuszatívusz és partitívusz.) Ezek alapján meg tudom jegyezni: a piros az akkuszatív, a kék a partitív. Piros a pozitív, kék a negatív. Az akkuszatív a homo, partitív a hetero, és jing meg jang, vagy fordítva.

Egyébként ez a hülye tárgy a finn nyelv egyik rákfenéje. Ha azt mondom, eszem az almát (határozott tárgy, folyamatos), azt máshogy ragozom, mint amikor azt mondom, megeszem az almát (befejezett határozott tárgy), és megint máshogy, ha azt mondom, eszek almát (=eszek az almából), és megint más, ha megettem az összes almát. Borzalmas, nem is tudom, melyik hogy van finnül.

Erre a baromságra a finnek is rájöttek, és szerencsére kitaláltak egy shortcutot, egy praktikus megoldást. Ha felszólító módban mondom, együnk almát, akkor nem kell ragozni, marad a szótõ (omena), és ha szenvedõben mondom, az almát megettem, megették, vagy megevõdött általam, akkor sem kell ragozni, és ezt a fajta mondatot szinte mindig el lehet sütni. Vagy megpróbálhatom az alma végét leharapni, akarom mondani a szó végét, mindenki tudja, mit is akarok mondani. Vagy néz, mint Ottó barátom (=mint a boci), mert õ pontos ember, csillagszámláló egy távcsõben (obszervatórium), neki mindig pontosan kellett ragoznom.

Jut eszembe, megettük az almát, és elfelejtettem elmenni a bolba venni almát.

Ui: Ottó biztos tudja, melyik csillagon laknak a vogonok, majd megkérdem tõle, hogy esznek-e almát.