Jók ezek a gyerek bulik, ahol az ember beszélgethet, megszellőztetheti a gondolatait, sőt, válaszokat és új gondolkodnivalót is kap karatés filozófia formájában (a szamuráj minden nap úgy ébredt, hogy lehet, hogy ez az utolsó, s nem parázott a harcban, meg az, hogy ha megölöd az ellenfeled, akkor te is vesztettél - érdekes gondolat).
Közben kiderült az is, ki volt az a titkos olvasó, aki egy este alatt elolvasta a blogot, s kaptam visszajelzést (tükör), hogy kezdek úgy kinézni, mint amikor ugynennek a cégnek a budapesti irodájában dolgoztam.
Mondjátok, mért van az, hogy ha stressz van, az izzadtság büdös, annyira, hogy a pólóból nem lehet kimosni, s miért van az, hogy mióta kint élek finnországban, nem volt ilyen bajom, s miért van az, hogy most újra kezdi. Egyetlen közös faktort látok, az meg a cég maga. Bár, mikor 2 évre elszerződtem a minszki céghez, akkor is tartott, szóval mégsem a cég az. Lehet, hogy olyan gép vagyok, aki a negatív számlaegyenleget (hitel) bűzzé konvertálja? A megoldás stresszoldás kell legyen, de hogyan?
Megnéztem a térképen Chennai-t, az indiai kollegáim onnan valók (na ott aztán lenne büdös izzadságszagom, az állandó 43 fokban, 100% páratartammal), ott található Olcott háza, s hirtelen kedvet kaptam mégis ellátogatni Indiába, ha másért nem azért, hogy megnézzem, hol alkotott Blavatsky és Besant. A környéken minden utcát valami híres teozófusról neveztek el. Ahogy olvasom, ezek az emberek sokat tettek azért, hogy közelebb hozzák egymáshoz a különböző egyházakat, pl a buddhizmus japán és ceyloni ágát (kisszekér és nagyszekér), úgy, ahogy azt Moon, az egyesítő alapítója is tette. Olcott (buddhista szertartás szerinti) temetésén szinte az összes egyház képviselője jelen volt és beszédet mondott.
S ha már őket említem, beleolvastam a halálról szóló irásaikba, és azt mondják, a földi élet vége semmit sem változtat a szellemi, vagy magasabb szintű életen, a földi élet a lélek hosszú életének csak egy napjának tekinthető, s a földi halál leginkább transzformáció, átalakulás, mintsem valaminek a vége, s ezért nem is kell félni tőle vagy szomorkodni senkinek. Na ez megegyezik azzal, amit szientológus temetésen láttam. (Örüljetek, integessetek *-nak, mert haza tér.) Az alábbi írást ajánlom mindenkinek, akinek hozzám hasonlóan volt vagy van zavaróan erős halálfélelme.
Ha csak annyit tesznek ezek az egyházak, vagy filozófiák, vagy (harc)művészetek, hogy megszabadítják az embert a halálfélelemtől, már a társadalom hasznára válnak.
---
Ráadás gondolat: vajon versengenek-e az újjászülető lelkek egymás között, hogy ki milyen testben születik újjá? Van-e ott fönn gyűlölet, ha valakinek nem az jut, amit szeretett volna? Gondolom csak a legügyesebb lelkeknek jut nagymellű szőke nő vagy izmos férfi test (hosszú kard és nagy fügefalevél). Bár a földi tapasztalataim, és a szőkenős viccek az ellentkezőjét igazolnák. Mért van az, hogy az okos lelkek szemüveges, csenevész, vagy dagadt, anyajegyes testben születnek újjá? Talán addigra már tudják, hogy a külső nem számít? Dehogynem számít, hát mennyi komplexust okoz, hogy olyan kicsi a mellem, hogy melltartó se kell...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése