2011. november 20., vasárnap

Bonyolult

Hiába az információs forradalom, s hiába a gyors információáralmást lehetõvé tévõ internet, a rendelkezésre álló információk alapján dönteni mégis egyre nehezebb.

Tizenvalahány éve alapítottam a finnországi magyarok levelezési listáját azért, hogy a helsinki környéki magyarok ezen keresztül értesítsék egymást programokról, magyar vonatkozású eseményekrõl, akciokról. Például, ha a Malév akciós repjegyet adott Budapestre, azt valaki megírta a listán. Akkor a világ elég egyszerû volt, ha volt egy olcsó repjegy, az pár hétig érvényben volt, bárki megvehette. Gondolom nem nézték ezt az információs tevékenységet a Helsinki-Budapest irányban mûködõ utazási irodák jó szemmel, az információ hatalom elv érvényesülését, mert ki vette volna már meg ugyanazt a repjegyet tõlük drágábban, ha mindenki tudhatta, hogy a légitársaságtól vett jegy olcsóbb. Volt valami morgolódás, amire azzal válaszoltam, hogy az internet szabad, ami oda kikerül, azt mindenki tudhatja, azzal nem követünk el bûnt, ha erre felhívjuk mások figyelmét is. Aztán - sajnos - ezek a speciális kis utazási irodák el is tûntek. (Ahogy eltûntek a sarki fûszeresek is.) A Malév Helsinki irodája is elõbb a reptérre zsugorodott, aztán megszûnt.

Akkor, az "információs forradalom" kezdetén, ami akkor szinte kizárólag munkahelyi email és internet hozzáférés jelentett, attól féltünk, mi lesz majd, ha minden információ bárki számára elérhetõ lesz, az internet gyors, és ingyenes, és a tõzsdék is csõdbe mennek. Vajon hogy alakult az információ maga, s megvalósult-e az információs demokrácia, kiegyenlítõdtek-e az árak? Dehogy.

Mára az információ annyira bonyolult lett, hogy hiába férünk hozzá, ember legyen a talpán, aki átlátja. A lányomnak akartam telefont venni. Annyiféle van annyiféle funkcióval, hogy már az is mûvészet kitalálni, melyik lenne a lányom számára a legjobb. Aztán az árazás. Nem mindegy, hogy milyen díjcsomaggal veszem, s milyen kiegészítõ csomaggal. Adok-e le régi telefont, veszek-e internetet is hozzá. Nem mindegy, hogy havonta 300 percet vagy 600-at fizetek ki elõre. Prepaid postpaid.

Magyarul, amit mondani akarok, hiába férünk ma hozzá szinte minden információhoz gyorsabban és olcsóbban, ha az információt annyira összekutyulták, annyira bonyolulttá tették, hogy csak pénzügyi végzettséggel (és a magas íkúval?) lehet ennyi mindent belátható idõn belül értékelni, s akkor is baromi nehéz dönteni. Mire megszületik a döntés, lehet, hogy ezek az akciók is megváltoztak. De errõl pssszt!, majd a következõ levelemben írok.

3 megjegyzés:

Levena írta...

Tessék, tegnap müzlit vettem a boltban. Ugyan annak a gyártónak kétféle terméke: egyik natúr, a másik csokoládéval gazdagított. Az első esetén 375 g/doboz, a másik esetén 300 g/doboz. Eddig még nem nehéz, megfelelve a szabályoknak, ki volt írva a kg-onkénti ár. Engem meg érdekelt volna az eneriga- és tápanyagtartalom is. Az egyik dobozon ez 30 g-ra volt megadva, illetve a napi ajánlott bevitel százalékában. A másik dobozon 30 g müzli + 125 ml tej együttesére, illetve 100 g müzlire vetítve. Mindezt össze akartam hasonlítani azzal, amit mostanában fogyasztunk, ahol pedig 25 g-ra voltak megadva az adatok, meg a napi ajánlott bevitel százalékában.
Na, melyiket vettem meg?
Igen, a csokisat.
... meg a próba kedvéért a natúrt is....
... és bebiztosításul, hogy a gyerek biztos reggelizzen valamit, ha esetleg nem ízlik neki az új müzli, egy dobozzal a régiből is :)

Betond írta...

Ezek szerint valaki olvassa a hosszabb bejegyzest is

blis írta...

Abban azért szerencsénk van, hogy megtapasztalhattuk a mentes létet. Ha összeomlik a infórendszer, életképesek maradunk nélküle is. Persze, mert idősebbek vagyunk az internetnél :)!
De nem merném ugyanezt állítani a frissen beleszületett társadalomról, akik pl.a hüvelykujjukkal mutogatnak, mert az esemesírás átszoktatta őket.