Mire jó a hogyishívják?

Beletette a fülembe a gondolkodnivalót, most itt motoszkál az agyamba. Hogy lehet egy terméket úgy becsomagolni, hogy az kelljen? Drága termékrõl van szó, kevesen tudják megfizetni. Vagy ha akarom, tömegtermék is lehet, de akkor soknak kell megvenni, hogy tegyem kívánatossá? Előbb ki kellene találni, mire is használható. (Az biztos, hogy az agykockák rendezésével kapcsolatos.) Vagy hagyni kellene, hogy az emberek találják ki, hogy mire akarják használni, mint azt a mûanyag bödönt, amit gyerekeknek csináltak?

(Basszus, mit összeszenvedtem a google keresőszavakkal, mire találtam egy képet róla!)

Megmenteni a helyi iskolát (Vantaa esete)

Vantaaban be akarnak zárni egy helyi iskolát. A város úgy gondolja, hogy a kisebb iskolát be kell olvasztani a nagy központi iskolába. A szülõk tiltakoznak. Ennek kapcsán nekem is vannak gondolataim, remélem, érthetõ. A cikket E* osztotta fészbúkon: http://www.asukkaidenvantaa.fi/?p=1665

---
A városnak meg kellene értenie hogy az iskola bezárásával nem költséget csökkent, hanem kiadásokat növel. Ha összevonnak két iskolát, a tanitandó gyerekek száma nem csökken, óraadó tanár ugyanannyi kell. Az óraszám is ugyanannyi marad, hacsak nem vonnak össze osztályokat, de az meg a minőség rovására megy, ami pénzben kifejezhető veszteséget jelent. A szülőknek a gyerekeket távolabbi iskolába kell járatni, ami plusz idő, plusz költség, csak nem a város fizeti, hanem a szülő. Aki viszont a város része, lakója, ügyfele.

A gyerekek távolabbi iskolába járását a város támogatja iskolabusz (Finnországban taxi), diákberlet formájában. Ezek direkt költségek. A munkáját elvesztő tanárnak átképzési támogatást vagy munkanélküli segélyt kell fizetni. Ez is direkt költség, bár lehet, hogy nem a város, hanem az állam vagy a társadalombiztosítás fizeti.* (- lásd alant a kiegészítést). Arról nem is beszélve, hogy a változás hatással lesz a szülők pénztárcájára (indirekt költség), és a várossal kapcsolatos véleményére. Az ügyfél-elégedettség csökken: ha tehetik, igazságosabb, a helyi igényeket jobban figyelembe vevő önkormányzatot választanak, vagy elköltöznek, ami a város bevételét csökkenti. Romlik a városvezetés megítélése, ami pénzben nehezen kifejezhető károkat okoz.

A város feladata a helyi közösségek megtartása és támogatása lenne. Ha kevesebb a tanuló kong az épület, a helyi iskolát kellene inkabb olyan közösségi helyszínné fejleszteni, ami otthont ad a diákoknak (napközi, szakkörök), a helyi és civil szervezeteknek, ami által növekedne a közösség összetartása, identitása? hangulata? és a város megítélése. A plusz feladatkör újabb munkahelyeket teremt, vagy a meglévõket segít megtartani, csökkenti a munkanélküliek számát, csökkenti a kiadásokat. Lehet, hogy ez most a város számára nem költség, ha a segélyeket a társadalombiztosítás fizeti, akkor a városnak költség csökkentés, de az államnak nem az. Arról nem is beszélve, hogy a munkanélküliség rontja a lakosság hangulatát, általános egészségi állapotát, tovább növeli a kiadásokat. A költség nem tûnik el, csak az államnak egyik zsebébõl (önkrományzat) a másik zsebébe (társadalombiztosító) vándorol.

Szerintem, ha kiszámoljuk, hogy az ilyen átszervezéssel ki nyer és ki veszít, az jön ki, hogy mindenki veszít. Látszólag a város spórol, de az állam kiadásai, ha a lakosok hangulatával együtt mindent egybe vetünk, nagyobbak lesznek. Amivel aztán a város is rosszabbul jár.

Lehet, hogy rosszul gondolom, de hajlandó vagyok errõl vitatkozni, akár egy (alkoholmentes) sör mellett.

---
*) Ez egy politikai játszma, kényszerítés: ha az állam nem ad több pénzt a helyi önkormányzatnak az iskola fenntartására vagy átszervezésére, akkor az önkormányzat a magas költségekre hivatkozva bezárja az iskolát, és az állam kénytelen máshogy gondoskodni a lakosságon (pl munkanélküli segély formájában), tehát ezen a módon az önkrományzat mégiscsak az államtól csikar ki több pénzt. Megoldásként lehet, hogy elõbb ki kellene békíteni a feleket (állam - önkormányzat), és az államot kellene rávenni, hogy adjon több pénzt az önkormányzatnak? (Meg lehetne nézni, mi ennek a harcnak az oka: pl eltérõ pártok állnak-e a kormány és az önkrományzat mögött?)

A Nokia bukásából tanulni

Nem eldöntött kérdés, hogy a Nokia telefon üzletágának az eladása jelenti-e egyben a Nokia bukását, vagy sem, de az már biztos, hogy a finn telefongyártás egy idõre véget ér. Jó, hogy Finnországban marad a tervezés, de a gyárat már bezárták, és már nem finnek fogják a stratégiát és a gyeplõt. Ez már nem finn vállalkozás.

J.T: Bergqvist, a Nokia korábbi vezetõje mondta a Helsingin Sanomatnak, hogy talán jobb lett volna megõrizni a finn vezetõséget. Ez volt a cég értéke, mert hogyanis várhatnánk el egy messzirõl jött embertõl, hogy törõdjön az ország, az itt élõ emberek és munkavállalók érdekeivel is. A messzirõl jött ember messzirõl jött vezetõséget hoz magának, a hasonszõrûek között érzi jól magát. A hozott kultúra is más, ami nem feltétlen illeszkedik az adott ország kultúrájához, vagy szokásaihoz.

(A finn nyelvû cikk itt található.)

Ott az NSN esete: az indiai vezérigazgató jó döntés volt, mert vérfrissítést hozott, segített betörni olyan piacokra, ahol most még nagy a fejlõdés üteme, de lassan Finnország, és a Nokia/NSN fejlesztõközpontja tele lett indiai vendégmunkásokkal, a munka nagy részét elvitték Indiába, ahol most éppen extra adókat akar beszedni a kormány. Addig, amíg jöhettek a vendégmunkások, nem volt ilyen probléma. Talán el se kellett volna kezdeni olcsó országba vinni a gyártást?

Az én világlátásom szerint a vállalatnak nem csak a tõkét, a tulajdonosokat kell szolgálnia. Lehet, hogy lekommunistáznak miatta, de ha valaki csak a befektetõk érdekét nézi, az a kapitalizmusról tanultakkal ellentétben átgázol azon az országon, azokon az embereken, ahol mûködik (élõsködik), és hiába a piac regulázó hatása, egy ponton túl nem fog nekik számítani, hogy ugyanannyi profitot kétszerannyi vagy feleannyi emberrel termelünk-e meg. Az országnak az az érdeke, hogy minél több ember legyen aktív, dolgozzon, keressen, kevesebbet kelljen szociális juttatásokkal támogatni. Ha a vállalat 10.000 vagy 20.000 alkalmazottal ugyanannyi profitot tud termelni a tulajdonosoknak, a vezetés a kisebb létszám mellett fog dönteni. Mert a profitot nem abszolút, hanem a cég méretéhez képest fogja nézni. Rizikósabbnak fogja tartani a nagyobb cég üzemeltetését, mintha egy kisebb csapat termelne ugyanannyit. Az országnak ez viszont nem mindegy. Mondhatom, hogy össz-társadalmi szinten jobb, ha 20.000 ember termel ugyanannyi profitot, mintha csak 10.000, mert akkor a másik 10.000-nek kell értelmes munkát, megélhetést, vagy segélyeket biztosítani. A vállalat érdeke és az ország érdeke így ütközik.

Nem értek egyet a karcsúsítással, nem értek egyet az outsourcinggal, az árversennyel, mert a dolog valahol majd visszaüt. És az a valahol az most India és Amerika. Finnország kiürül, Finnországnak újra magára kell találnia, hogy újra jóléti állam lehessen. Mert a hagyományos finn vállalatok tönkremenése, csökkenése az életszínvonal csökkenéséhez fog vezetni.

Bonyolult

Hiába az információs forradalom, s hiába a gyors információáralmást lehetõvé tévõ internet, a rendelkezésre álló információk alapján dönteni mégis egyre nehezebb.

Tizenvalahány éve alapítottam a finnországi magyarok levelezési listáját azért, hogy a helsinki környéki magyarok ezen keresztül értesítsék egymást programokról, magyar vonatkozású eseményekrõl, akciokról. Például, ha a Malév akciós repjegyet adott Budapestre, azt valaki megírta a listán. Akkor a világ elég egyszerû volt, ha volt egy olcsó repjegy, az pár hétig érvényben volt, bárki megvehette. Gondolom nem nézték ezt az információs tevékenységet a Helsinki-Budapest irányban mûködõ utazási irodák jó szemmel, az információ hatalom elv érvényesülését, mert ki vette volna már meg ugyanazt a repjegyet tõlük drágábban, ha mindenki tudhatta, hogy a légitársaságtól vett jegy olcsóbb. Volt valami morgolódás, amire azzal válaszoltam, hogy az internet szabad, ami oda kikerül, azt mindenki tudhatja, azzal nem követünk el bûnt, ha erre felhívjuk mások figyelmét is. Aztán - sajnos - ezek a speciális kis utazási irodák el is tûntek. (Ahogy eltûntek a sarki fûszeresek is.) A Malév Helsinki irodája is elõbb a reptérre zsugorodott, aztán megszûnt.

Akkor, az "információs forradalom" kezdetén, ami akkor szinte kizárólag munkahelyi email és internet hozzáférés jelentett, attól féltünk, mi lesz majd, ha minden információ bárki számára elérhetõ lesz, az internet gyors, és ingyenes, és a tõzsdék is csõdbe mennek. Vajon hogy alakult az információ maga, s megvalósult-e az információs demokrácia, kiegyenlítõdtek-e az árak? Dehogy.

Mára az információ annyira bonyolult lett, hogy hiába férünk hozzá, ember legyen a talpán, aki átlátja. A lányomnak akartam telefont venni. Annyiféle van annyiféle funkcióval, hogy már az is mûvészet kitalálni, melyik lenne a lányom számára a legjobb. Aztán az árazás. Nem mindegy, hogy milyen díjcsomaggal veszem, s milyen kiegészítõ csomaggal. Adok-e le régi telefont, veszek-e internetet is hozzá. Nem mindegy, hogy havonta 300 percet vagy 600-at fizetek ki elõre. Prepaid postpaid.

Magyarul, amit mondani akarok, hiába férünk ma hozzá szinte minden információhoz gyorsabban és olcsóbban, ha az információt annyira összekutyulták, annyira bonyolulttá tették, hogy csak pénzügyi végzettséggel (és a magas íkúval?) lehet ennyi mindent belátható idõn belül értékelni, s akkor is baromi nehéz dönteni. Mire megszületik a döntés, lehet, hogy ezek az akciók is megváltoztak. De errõl pssszt!, majd a következõ levelemben írok.

Új stratégiák - globalizáció

C.K. Prahalad a globalizációval és a fejlõdõ (=lemaradt) országokkal foglalkozik. Mostani cikke a globalizációt más megvilágításba helyezi (How to be a truly global company). A lényege: a decentralizációt ajánlja megoldásként.

---

A globalizációval az a bajom, hogy az olcsóbb költségek reményében elviszik a munkát keletre, itt megnõ a munkanélküliség, nem lesz fizetõképes kereslet, mellesleg feszültség lesz, ami biztonytalan körülményekhez vezet (sztrájkok, tüntetések). Mitõl lett gazdasági hatalom Nagy-Britannia, USA, Japán, Németország? Attól, hogy gyáraik voltak. Most a gyárak elmennek Kínába. Ki lesz erõs gazdasági nagyhatalom? Kína és India. Ki lesz a gyarmat? Európa. Európa a kínai termékek felvevõpiaca.

Öntik a termékeket a piacra, viszik mint a cukrot a színes nagy plazmatévét. Minek? Miért nem kapni olyan cipõt, ami tíz év mulva is cipõ marad? Miért hergelik bele a népeket a fogyasztásba? Teljesen jól megvagyunk tévé nélkül is, így se jut idõm elég olvasni. Meg gondolkodni, új stratégiákon.

---

Mi az élet értelme? Mi a célom az életemmel? Hogy a 4 gyerekemet felneveljem, amíg önállókká válnak. Biztosítsam a feltételeket. Anyagiakat, persze, mert annélkül éhen halnának. Ma már disznót vágni sem szabad, mit esznek, ha majd nem lesz munka, nem lesz pénz? Kénytelen vagyok részt venni a játékban, mert ebben a világban élek. Fizikailag. Agyban már valami szebbrõl és igazságosabbról álmodom.

Mindig is arról álmodtam, hogy majd egyszer munkát adok 50 embernek. Nagyon gyorsan kell kitalálnom valamit, mert ki tudja, mikor szorulok rá megint, hogy boldoguljak rendszeres bejövõ fizetés nélkül. Mibõl adnék munkát másnak, ha magamat se tudom eladni a munkaerõpiacon? Na ez a nagy kérdés.

---

Ha kölcsönadnál valakinek pénzt, és az nem adná vissza, mit csinálnál? Megpróbálnál vele megegyezni. Esetleg megfelezni az adósságot. Ha ennek ellenére sem fizet, megfenyegeted, letámadod. Adnál-e neki hitelt újra? Mert ami most történik, az újabb és újabb hitelek folyósítása. Milyen garanciát kérjen az EU Görögországtól? Jelzálogot az országra? Ha nem fizetnek, elárverezik a tengerparti üdülõiket?

Ne halat adj neki, hanem tanítsd meg horgászni. Munkát kellene adni a görögöknek. Bevinni gyárakat, termeljenek, fizessenek adót, s abból szépen fizessék vissza az adósságokat.

Szívinfarktus szélén a világ

"A globalizáció és a technológiai fejlődés rendkívül negatív hatással van a foglalkoztatottságra, és a bérek alakulására." - írja a portfolio.hu. Közben a gyermekem billeg a kötélhágcsó felsõ fokán, és szívinfarktus szélén billegek.

Azt mondja, ismeri a színeket. A múltkor már kérdeztem, milyen színû a víz, azt mondta rá üveg színû. Ma azt kérdeztem milyen a fing, azt mondta barna. Kérdeztem azt is, milyen színû a palacsinta, azt mondja, barna foltok vannak, mint a zsiráfon. A palacsinta zsiráf színû.

Mai gyerekszáj: "Ezeknek a barátoknak elfogyott az elegük belõle." és "Te csokit ettél, szagold csak meg a pocakod!"

Finn vasút

A finn vasút új online jegyeladás rendszerét az indulást követõ napon le kellett állítani. A szoftvert alvállalkozó tesztelte Indiában - írták a hétfõi újságok. A vasút problémáival már a pénteki és szombati lapok is foglalkoztak. Az elsõ napon a látogatók száma a szokásos 20-szorosa volt, amitõl leállt a rendszer. Kollegák szerint a Helsinki-Oulu vonatjegyet 2 euróért adták. Nem csoda, hogy megrohanták az oldalt. Megoldásként a jegykiadó automatákat ideiglenesen kivonták a forgalomból, így aki túl olcsón jutott a jegyhez, nem tudta kinyomtatni.

A vasúttársaság közleményben jelentette be, hogy aki online megvette és már kifizette a jegyét, a vételár 150%-át kapja vissza. Tehát ha valaki 2 eurót fizetett, 3-at kap vissza. Muris kártérítés.

Az egyik probléma, hogy nem tesztelték le rendesen a rendszert, és hibásan számolta a kedvezményt. A másik, hogy a rendszer nem bírta a hússzoros túlterhelést.

A cikkíró felveti, minek rendeltek egy teljesen új, drága online rendszert, mikor ilyen rendszerek mûködnek más európai országban. A honosítás rövidebb és olcsóbb lett volna. Felmerült, hogy a gazdaságtalanul mûködõ mamutvállalat a drága alvállalkozókhoz folyatja az állami pénzeket. Bár ez nem Magyarország, ne is feltételezzünk ilyet.

A vasút körüli gondok nem újak, én is beszámoltam róla korábban. A vasút a postához hasonlóan régi állami monopólium, gazdaságtalan felépítéssel, nem elég hatékony. Múlt télen eszméletlen késések voltak, mert befagytak a mozdonyok. A pályák felújítására nem futja. A helsinki fôpályaduvar túlzsúfolt, ha ott egy vonat 5-10 percet késik, az egész országban csúszik a menetrend. A nyáron kalauzhiány miatt kellett ritkítani a helyi járatokat. Valami biztonsági berendezést is megrongáltak, ami miatt napokig volt fennakadás. A cikkíró szerint a minisztérium is felelős, mindig gyenge politikus kapja a közlekedési tárcát.

Mindkét cikk megemlíti, hogy a vasút üzemeltetése állami feladat, infrastruktúra. Csak nem azt gondolják ott fenn, hogy az internet világában már felesleges közlekedni, ha mindent el lehet intézni elektronikusan? Mi lenne, ha egy napra nem a vasút, hanem az internet állna le?

Teszt külföldön

A finn állami vasúttársaság (VR) beszállítója beismerte, hogy az új jegyeladási rendszerének komponenseit külföldön (Indiában) tesztelték. Az új rendszer bevezetésekor fennakadások akadtak, és az állomásokon a jegyautomatákból és az interneten nem lehetett jegyet vásárolni. Az automaták azóta is ideiglenesen ki vannak kapcsolva. A bomba akkor robbant, mikor az interneten megtalálták egy indiai alvállalkozó önéletrajzát, amiben szerepelt, hogy ezt a rendszert indiában tesztelte.

Fasza. Elvisszük a finn vasút rendszereit Indiába, hogy ott teszteljék le nekünk. Jön egy kis vonatjegyár-emelés, és egész finnország vasútja, de legalábbis a jegyeladás leáll. Most fehér abrosszal leterített asztalokon árulják a jegyet a helsinki pályaudvaron. Visszatértünk az elektronikai középkorba.

Seggberúgnám azt, aki ezt a rendszert tervezte, fejlesztette és legfõképp azt, aki tesztelte. Vagy inkább azt, aki a döntést hozta, hogy ott kell ezt a munkát elvégezni. Vagy nem is, inkább azt, aki a pénzt adta nekik, miért nem a hazai programozókat, tesztereket alkalmazta. Elviszik a munkát keletre, itt meg lassan munkanélkülivé válunk. Az outsourcing hazaárulás.

Nagy a gáz

Nagy a gáz, nagy kaki készül kerekedni, és nem a mai napfoltkitörésre gondolok, ami miatt holnap műholdak fognak lepotyogni (remélem, a repülők fenn maradnak, mert személyesen érintett vagyok), hanem csak egyszerűen a világ készül összeomlani, az a világ, amiben élek.

Finn kollegáimnak fejtegettem nemrég, hogy arról cikkezik a magyar Index, hogy nem az a kérdés, megveszi-e a finn Nokiát a Microsoft, hanem az, hogy mennyiért. A Microsoftnak Europában parkol a pénze, ha hazaviszi, adóznia kell utána, ha Európában vásárol, nem. (Meg is vették a Skype-t, ami azóta döglődik, jaj, mi lesz veled Nokia?) Akkor a cég market kapitalizációja (piaci értéke), ami a részvényárfolyam szorozva darabszám, 32 milliárd Dollár volt. A múlt heti bejelentés után a részvényárfolyam zuttyant egy jó 25 százalékot, a market kapitalizáció ebben a pillanatban 23 milliárd. Tehát most még olcsóbban felvásárolható.

Erre ma megjelent egy cikk a finn újságban, hogy a Samsung készül vételi ajánlatot tenni. Hoppá. (A cikk szerint a HTC és a ZTE is érdekelt lehet.)

Mikor először hallottam a "Connecting People"szlogent a Jay Leno Show reklámszünetében, azt hittem a Nokia japán. Erre lehet, hogy a Nokia kóreai lesz? Kicsit úgy érzem, Finnországban élőként személyesen érintve vagyok, fenn ülök azon a repülőn, és nagyon nem mindegy, hova repülünk. Szeretnék, de egyelőre nem tudok tanácsot adni a legfelsőbb vezetőknek...

Mintha homályos lenne az üveg, nem látom, merre mi van, hol lehet biztonságosan leszállni. Nokia-Siemens már van, Sony-Ericsson is, valamikor volt ITT-Nokia, Nokia-Fujitsu, na de egy Samsung-Nokia eléggé radikális elvesztegetése lenne ennek a márkának.

Vizitdíj

Olyan nyusziknak, mint én, akik nem tudják, vagy nem merik megkérdezi. Egy levlistán láttam, annyira tetszik, hogy nem tudom megállni, hogy névtelenül ide ne kopizzam.

"Annak idején megkérdeztem a dokit, mit kell tennem ahhoz, hogy öt percnél ne kelljen többet várnom. Mondott egy számot. Többet nem volt várakozás."

Vizitdíj

Olyan nyusziknak, mint én, akik nem tudják, vagy nem merik megkérdezi. Egy levlistán láttam, annyira tetszik, hogy nem tudom megállni, hogy névtelenül ide ne kopizzam.

"Annak idején megkérdeztem a dokit, mit kell tennem ahhoz, hogy öt percnél ne kelljen többet várnom. Mondott egy számot. Többet nem volt várakozás."

Negatív repjegy

Malév akciózik. HKI-Budapest jegy akciós ára egyre megy feljebb, volt, amikor 99 EUR volt, volt amikor 139, aztán 149, most már 179 a legolcsóbb akciós. Rászoktatnak a repülésre, aztán lehúzzák még az alsógatyát is. Nem ez az érdekes, hanem az, hogy Budapestre repülni drágább, mint Belgrádba. Pedig oda is Budapesten keresztül kell menni, átszállni, és tovább utazni. Ha a H-Bu irány 179, a H-Bu-Bg 169, akkor a Bu-Bg biztos -10 EUR (negatív, fizetnek azért, hogy valaki oda repüljön). Csak nem a napfoltok miatt?

A vízöntő korról olvasok, tanácsokat a vegetáriánus és tévé mentes életmódhoz (az E betű mindent neutralizál, le vele). A nyarat kellene tervezni, lehet, hogy az utolsó, mert kiszaladunk az időből, és nem lesz olcsó repjegy. De a nyár még olyan bizonytalan. Ki jön ki? Megyünk-e, s ha megyünk, hová? Ma próbáltam szabadságot kérni, de a céges alkalmazás azt mondja nem vagyok jogosult. Pedig de, mire utazunk, már "elkölthetem" a gyüjtögetett napjaimat. Ilyen egy pocsékul letesztelt alkalmazás. Ha megkérnek, pusztán szakmai érdeklődésből letesztelem nekik.

Az utóbbi időben csodálattal, vagy inkább epekedéssel nézem a felettünk elhúzó (leszálló) repülőket.

Fizess ki

Olvastam egy pénzügyi tanácsadó könyvet. Azt mondja, az ember arra lett teremtve, hogy gyalogoljon és szaladjon. Szégyen a futás, de hülye aki kerget, szoktam mondani, bezzeg én nem járok a porban (latyakban), mert az alantas, meg minek akkor a kocsi, s nesze, lefogyni nem megy. Akkor mégiscsak hallgatni kellene arra a pénzügyi tanácsadóra, és gyalogolni.

Mondott még olyanokat, hogy a legtöbb ember havonta pont annyit költ, mint amennyi a fizetése, ha megnõ a fizetés, vagy leszokik a dohányzásról, akkor sem tudja félre tenni azt, amit megspórolt. Mert mindjárt nagyobb kocsi kell. Meg hogy a lottó nyertesek is mind belebuknak, mert megveszik a nagy házat, hajót, drága autót, de arra nem gondolnak, mennyi pénz ezeknek a havi fenntartása, amire persze nincs elegendõ bevételük.

Azt is mondta az a tanácsadó, aki a Gazdag papa, szegény papa c. könyvre hivatkozott, hogy az elõrelátó ember (aki tud spórolni) elõbb mindig magát fizeti ki, s csak utána a számláit és a hitelezõit (micsoda paradigmaváltás, mert mi pórnép arra lettünk szocializálva, hogy szégyen a tartozás). És látom, hogy mennyien olvasták ezeket az elveket, s lett Magyarországon a számlák kifizetése alantas, s lett körbetartozás. Ma már nem szégyen megvenni a plazmatévét, és azt mondani, bocs, ebben a hónapban nem tudom kifizetni a közösköltséget. Hova te világ mégy?

Az elv valahogy úgy szól, hogy határozd el, mennyit teszel havonta félre, fizetésed 10-15-20%-át, és mielõtt bármit kifizetnél a fizetésedbõl, ezt a pénzt tedd félre. Na kipróbáltam. Lekötöttem az új cégnél kapott elsõ bónuszomat, és ma, mikor át kellett utalnom a számláimat, szépen vissza utaltam maradék nélkül, mert ennélkül szégyenbe maradnék. Ott volt a biztos megtakarítás, ami most szépen oda. Nem hiszem, hogy annak a pénzügyi tanácsadónak a tanácsa mûködõképes lehet. Az elv jó, megvalósítás lehetetlen.

Tanulság: ami bejön, az ki is megy. Egyetlen kivételt látok ez alól, a kaja, annak egy része mindig bent marad.

Bátor stratéga

Jóvan, nem kell anyázni, ez egy magyar blog, az angol szöveget leszedem. A kezdeményezés akkor is érdekes, és bátor: nokiaplanb.com. (nokiaplans.com)

Fiatal részvényesek kérik a többi részvényest, válasszák be õket az igazgatótanácsba, és rendet csinálnak: elkergetik az új vezérigazgatót, visszaállítják a Meego és Symbian fejlesztést, egyebek. Többek között kimondják, hogy szoftvert fejleszteni nem lehet úgy, hogy a csapat a világban szétszóródik, és hogy a tudás-kiszervezést (outsourcing) is megszüntetik. Hajrá hajrá!

Ha ilyen okosak, vajon miért nem alapítanak saját céget?

Egy kép

Egy kép többet elmond ezer szónál. Stratégia. Merész. De nem radikális.


Szöveg itt.

11o2 I 2o11

Megint egy tökéletes dátum, ha finnesen írom palindrom, azaz tükrös. Tökéletes dátum házasodni, és nagy stratégiai bejelentéseket tenni. A jelek szerint valami nálunk is készül, az új vezérigazgató sajtótájékoztatót tart. Mindenki tudja, hogy nagyot, radikálisat kell mondania, csak azt nem tudja senki, mi lehet elég radikális, mert a költségcsökkentés és a leépítés nem az. Az business as usual.

Ha a helyében lennék, eladnám a cég egy részét, vagy társulnék valakivel.

Van olyan társaság, aki egyetlen telefonnal is sikeres tud lenni. Nem értem, miért hiszik azt, hogy az emberek nagy tömegei hajlandóak 5oo eurót adni érte. Ha engem kérdeznek, a telefon egy kalapács, esetleg svájci bicska, de mindenképpen olcsóbb termék kell legyen, mint egy laptop. Max. 15o eurót adnék érte, esetleg 2oo-at, ha le is (CENZÚRA - K18).

Na az egy radikális funkció lenne, attól biztos felállna a részvényárfolyam.

Outsourcing egzotikum

A kiszervezés, azaz outsourcing egy újabb érdekességére, vagy paradoxonára hívta fel figyelmem egy kedves kollega. A cégük hatalmas nemzetközi vállalat, korábban hazai (finn) alvállalkozókkal dolgoztatott, majd tavaly év végén kiszervezte a munkát Indiába. A finn alvállalkozók lassan kikoptak a projektrõl, de a változások miatt a belsõ emberek is inkább leléptek (aki dolgozott már indiaiakkal, talán nem csodálkozik), meghagytak egy-két régi embert, akik 1-2 hónap alatt átadják majd a munkát a barnáknak. Ennek tavaly decemberre kellett volna befejezõdnie. Az átadási folyamat, csodák csodája, még mindig tart, és az az alvállalkozó, aki maga csinálta a feladatok nagy részét, kéthavonta hosszabbítva, kiszámíthatatlan körülmények között, még mindig ott dolgozik, és az indiaiak munkáját "koordinálja". Indiai és koordinálni való meg akad bõven: amit korábban 3 fehér ember (európai) elvégzett, azt most 10 indiai plusz 1-2 régi próbálja ellátni. Nem Indiában, ahol olcsóbb, hanem itt, ugyanabban az irodában. Hol itt a költségcsökkenés?

Addig oké, hogy egy indiai otthon az itteni fizetés harmadát kapja. Az is oké, hogy a 3 drága (?) helyi alvállalkozót le kell építeni, ha helyükre olcsóbban, hatékonyabb munkaerõt kapni. Na de hogy a megmaradt alvállalkozó, plusz a 10 értetlen új, akikre még mindig nem lehet feladatot bízni miért éri meg jobban a multinak, rejtély.

Ha kicsit megkapargatnánk a témát, és számonkérnénk a döntéshozót, hol az igért haszon, elpirulna. Lehet, hogy kiderülne, kapott õ is a tender pénzbõl. "Politikai" döntés volt. Gazdaságpolitikai. Most nagy divat Finnországban a képviselõk és vállalatvezetõk pénzügyeit vizsgálni, rengeteg nagyobb "adományozási" és megvesztegetési ügy került nyilvánosságra. Szerencsére (?) a középvezetõi szinten még nem kutakodnak. Mi lenne, ha kiderülne, én is vittem és én is kaptam karácsonyi ajándékot (kb. egy Tokaji Aszu értékben)?

A másik lehetséges magyarázat a jótékonykodás, ami a finnek kedvenc szabadidõs tevékenysége: örökbe fogadnak vagy keresztszülõk lesznek, távoli országok gyerekeinek, akit soha nem láttak, fizetnek havi rendszeres adományt, vagy a vöröskeresztes vagy vörös félholdas vagy veterán köpenyben adományokat gyüjtõ "önkénteseknek" adakoznak. Arra gondolok, hogy a keletre kivitt munkával szeretnének az ottani nyomoron segíteni. Az indiai mérnök mosónõt tart, szakácsot tart, sofõrt tart, abból a pénzbõl, amit itt kap, 10-20 ember megél. Politikai döntés tehát ez is.

(Egyszer már talán írtam: Afrikában is azért érdemes jótékonykodunk, új munkahelyeket teremteni, mert azzal újabb fogyasztókat és újabb piacot teremthetünk termékeinknek. De hát ez is politika, gazdaságpolitika.)

Mennyivel jobb egy olyan országban jótékonykodni, amirõl keveset tudunk, ahol nem kell élni, ahol nem látjuk, mire fordítják azt a pénzt. Mi lenne, ha abból az összegbõl inkább visszaállítanák azt a 2-3-4 hazai állást? Akkor nem kellene a munkanélküli segélybõl saját hibájukon kívül, a globalizáció miatt munka és bevétel nélkül maradt családokat támogatni.

És akkor talán a takarítónõnek el lehetne mondani érthetõen, hogy naponta cseréljen WC papírt és kéztörlõt, mert ez a jelenlegi sem finnül, sem svédül, sem angolul, sem oroszul nem ért, és még WC-t tisztítani sem tud. És még csak nem is nõ. (Egyszer lefotózom.)

Ford fekete Fordja

Van egy legenda Fordról, miszerint a legendás T modellről azt mondta, hogy "Mi százszázalékosan kielégítjük a vásárlóink szín iránti igényét, ha feketét akarnak", ami azt jelentette, hogy csak fekete színben gyártották. Pontosabban angolul:

"Any customer can have a car painted any color that he wants so long as it is black"

Szóba került a coaching, hogy milyen furcsa szerepcsere történt, ma a coach vezeti rá a vezetőt a helyes irányba, korábban meg úgy volt, hogy a vezető vezette a coach-t, azaz a kocsit. Milyen fura, hogy a coaching folyamat során a coach segít, akár azt is mondhatnám, hogy vezet... Ezzel a fogalommal élve, tegnap 150 kilométert coachingoltam.

Az is szóba került, hogy nekünk inkább lovaskocsit (coach) kellene venni, mert az nem értéktelenedik el úgy, mint a gépjármű mindjárt ahogy kihozzuk a gyárból, és ha elfogy az olaj, akkor is lesz mivel etetni. Persze akkor majd minden autó értéke hirtelen leesik nullára, a mi fogatunké meg felugrik, Giffen-jószág.

De a lovaskocsit első körben kizártuk a keresési feltételek közül, mert nyitottak, és nekem napfénytetős kocsi (cabrio) nem kell, de közben eszembe jutott, hogy Veszprémben a kocsi (coach) múzeumban láttam a nyitott parádés kocsik mellett zárt (posta) kocsikat is, olyan doboz formákat. A Ford T modell is azokra hajazott. Olyan jöhet.

Ford T nem fekete

És ha már eszembe jutott a Ford, gyorsan megnéztem, milyen is volt az
a T modell, és meglepődtem, a wikipedia képén leomlott a lepel egy nagy legendáról, azon a képen ugyanis az a kocsi nem fekete.

Egyébként vannak eladó lovaskocsik, pl itt.

Peugeot model 19

Az autó keresgélésben azt is megtudtam, hogy a Peugeot 200 éves márka, gondolom ők voltak az igazi coach-ok.

Drucker szerint a szervek

Drucker az Essentialsban írja (pontosabban az essentials-t nem ő írta, de valamelyik könyvében ő írta előszőr, és az essentials-ben ezt idézték), hogy a társadalom számára a vállalatok olyanok, mint a testnek a szervek, és a pénz olyan, mint a vér, áramlik, és élteti a szerveket. Nem tudom, hogy a pénznek melyik értelmére gondolt (Mérő szerint van a pénz mint a hétköznapi pénz, és van az élő pénz, mint tőke, aminek replikátora van), de ez szerintem mindegy.

Ha a vállalat, vagy vállalkozás olyan, mint egy szerv, akkor az is lehet rákos, a társadalomra nézve káros, és ki kell vágni, de lehet olyan létfontosságú az a szerv, mint pl a máj vagy a tüdő, ami nélkül nem lehet élni, és akármilyen rákos is, meg kell hagyni. Pl a kórházak, iskolák, börtönök, bordélyok.

Az is eszembe jutott, hogy ha az agy a kormány, akkor a törvények és rendelkezések a gondolatok és a mémek, és ha az agy, a kormány elpusztul, vagy kivágják, akkor a test, azaz a társadalom is meghal, tehát minden választás után társadalom újjá születik.

Vajon ilyenkor honnan kap lelket? És a társadalmak lelkei is elmennek a tükörszférába, mikor a testük alszik? A társadalom esetében mi az alvás? A nyári uborkaszezon?

Piacok

Az amerikai piacok azért döglődnek, mert egy ilyen kis távoli ország, hol is van? Ázsiában? mint Magyarország be mert nekik szólni, hogy ne diktáljatok, és már úgy érzik kicsúszott az IMF kezéből a gyeplő, a világ már nem nekik táncol. Vagy egyszerűen unják már a nyarat.

Jó hír: hétfőn itt már kezdődik az iskola. Alig várjuk, hamarosan lehet menni megint síelni.