Hazatérés

Az érzés, amikor kilépsz a repülőből, és letüdőzöd a trópusi meleget. Meg amikor végre leesik az eső, és az egész betondzsungel esőerdővé változik. Páratartalmilag.

Annál csak egy jobb van.

Mikor hajnal 1-kor kilépsz a reptér ajtaján, és még világos van.

Naplementében indultunk, és 2 óra repülés után világosban érkeztünk.

Barcelonáról (hosszabban)

Az úgy volt, hogy már harmadik éve elegem van a finn télből és a kuporgatásból, és utazok, mert utazni érdemes, ilyenkor januárban főleg, oda, ahol vannak pálmafák. A Norwegian 80 euróért adta az oda-vissza repjegyet, ami nekem nem is annyira fapados, mert a sok utazással ingyen van a jobb ülés, a feladott csomag, meg nem tudom mi. Két éve ugyanott voltam, emlékeztet a Facebook, tavaly Alicantéban és Valenciában, de lehet, hogy többször is. Tavaly áprilisra is volt repjegyem, de akkor inkább haza mentem. Szóval szeretem, meleg van, ilyenkor januárban akár 15-20 fok pluszban, jó a kaja, európaiak az emberek, sok a látnivaló.

Általában 3-4 napra megyek, ennyit szoktam kibírni egy helyen, most kivételesen 8 napot voltam. 2 hotel, jobbnál jobb ellátás és programok. A Sagrada Familia ablakai lenyűgöznek, most meghallgattam az audioguide-ot, csomó új dolgot tudtam meg róla, pl a méreteiről. Meg hogy melyik oldalon és miért kékes az ablak színe, a másikon meg miért piros és narancs. Gaudi más házaiba is volt szerencsém bemenni, a parkba is, bár ezt most felújítják. Már valaki mondta, hogy a fizetős park felett van ingyenes rész is, idén azt is sikerült bejárni. A Montjuice és a Montserrat sem maradt ki. Picasso, Miró és Dali múzeumokban is jártam.

Nem egyedül, kanadai ismerősöm ugyanakkor, ugyanott szállt meg - micsoda véletlen. Csomó kanadai ajándékkal jöttem haza, Roots pólók, puzzle, whiskey, juharszirup, kulcstartók... Nézegetem, mennyiből lehetne megúszni egy kanadai utat. Még soha nem jártam a tengeren túlon. Látom képeken, ott is ilyen zord az idő mint itt, de ott legalább köszönnek az emberek egymásnak. Sokkal európaibb, mint Finnország.

Szóval Spanyolország nekem kicsit Kanadáról is szólt az idén. Nehéz volt visszajönni. Mindenféle bajom van (korábban kezdődött), mindenem fáj, gyenge vagyok, talán munkahelyi stressz, talán valami vírus.

Tavalyelőtt a Barcelonában feladott képeslap nem jött meg. Az idén küldtem újat, az megjött. A szüleimnek is akartam küldeni, de nem jutott el a postaládáig, hazajött, itt adtam fel - finn bélyeggel.

A tavalyelőtt vett buszjegy már nem volt érvényes, csak 1 évig jó. Idén kettő is maradt, egyiken 1, másikon talán 4 leutazható út maradt. Ha valakinek kell, szóljon.

Barcelonáról (röviden)

Csodálatos!

Elmentem napozni

Látom nem egyedül vagyok ébren és hallgatok Taylor Swiftet hajnal háromkor, más is ott virul zölden a messengeren. Rendezem a gondolataimat? Agyalok? Pedig megfogadtam, hogy most az egyszer igazán lefekszem időben, kialszom magam, és lefogyok, aztán elment az idő a hétvégi fotókkal, csak 2 napot voltam oda, de 650 fotó készült, válogatni kell, ez így túl sok, az egyiken a tokám, a másikon a görbe lábam - szerdán vinni kell egy képet, ami sokat jelent, és el kell mondani miért - előbb arra gondoltam, azt a képet viszem, amin a 4 gyerekkel vagyok (rég volt, hogy mind egy helyen volt), de aztán rájöttem az a múlt, a jelen az valami más, a pálmafát ölelő kép jobb, kifejezőbb, bár ha valaki felületesen nézi, akkor fel sem tűnik, hogy az egy datolyapálma. Tudtad, hogy a datolya fürtökben terem a pálmán? És azt, hogy frissen olyam, mint a mézbe áztatott vatta? Vagy inkább baklava?

Narancsot, pontosabban mandarint szedtem a fáról. Megálltam fotózni a rizsföldeket, aztán a navigátor valami kertek közé terelt, ahol narancsligetek voltak, egyik-másik mellett kamionra pakolták fel a ládákat, pont mint amikor barackot szüreteltünk telken. Akkora a narancsfa, mint a barack nálunk, el lehet érni a tetejét földön állva. Ahol ni, jön az ember, kiabál, hogy ne fotózzam, azt hittem félti a narancsot, de nem, valami más baja van - nem értek spanyolul, de mikor hozza a zacskót, felfogom, hogy azt magyarázza, menjek és szedjek, ne csak fotózzam. Finom.

Bemegyek a Lidl-be, jé, itt is van, megbízható, ismerős, nem idegen, tudom, hogy a bagett friss, a szalámi helyi, van paradicsom, lesz reggeli. Nem fizettem a hotelben, a vajas croissant nekem nem elég. Ott meg úgy árulják hűtőpultból a tengeri herkentyűt, mint nálunk az édességet: lapáttal szeded a kosárból zacskóba, a pénztáros méri le.

Aztán összerakom magamban a paella receptjét: ahhoz rizsföld kell, meg tenger. Ezen még sokáig elcsodálkozok, azt hittem rizs nincs Európában.

Ilyen még nem volt: januárban, 25 fokban, pólóban, tűző napon nyalom a fagylaltot. Ezt eltesszük emlékbe.

Varsó

Varsóban töltöttem az év végét. Olyan, mint Budapest, de más. Általában alacsonyabbak a házak, szélesebbek az utcák, nem annyira zsúfolt város, de a felhőkarcolóik jóval magasabbak a budapestieknél. Az emberek mint otthon. Tetszett. Az óváros tele volt emberekkel, jobban, mint pl a Váci utca, és a karácsonyi vásár újév napján is ott volt a bódékkal, szerintem érdemes lenne nálunk is tovább nyitva hagyni ezeket, a turisták miatt. A nemzetközi társaság és a sok program mellett volt idő felfedezni a várost, a múzeumokat, hangulatos éttermeket, sörözőket. Meg a közlekedést. Beleszagoltam, azt hiszem tudnék ott is élni. Kevesen beszéltek angolul, de azért a minimális orosz tudással a külvárosi kisboltban is el lehetett boldogulni.

Az a pálmafa meg olyan, mint mondjuk Barcelonában. Nem tudom, hogy kerülhetett oda.

Valamelyik templomban elhagytam a sapkámat, és mert az idõ jó hideg szeles lett (real feel -7 fok), kénytelen voltam venni másikat. Szerencsére van Decathlon. Van Auchan, Testco, Carrefour, Lidl, Aldi, Rossmann, Saturn (kamerába memória kártya miatt kellett bemenni), a szállásunk az IKEA közelében volt, szóval olyan volt, mint otthon.

Ami kevés volt: a társasozás. Ilyen nemzetközi tábort nem lenne szabad úgy szervezni, hogy egy csomó játékot kedvelõ ember kap összesen 3 vagy négy kis játékot (abból 2 kártyajáték). Legközelebb vinnem kell sajátot, ha jobban jól akarom érezni magam. Csak hát a spórolás a csomagon... Máskor más kirtériumok szerint kell majd optimalizálni (most a minimális szabadnapok miatt eléggé kötve volt, hogy melyik nap és milyen légitársasággal utazok).

A rigai reptérre meg több idõt kell szánni, ha legközelebb ott szállok át. Szerencsére az Air Baltic elég pontos, de a C terminál ágról az A-ra átjutni kellett vagy 7-8 perc. Ennél csak a Schipol volt nagyobb, ahol eddig jártam.

Könyvhét

Kicsit dilis ez a város. Meleg van, izzadok, rendőrök mindenütt. Rohanás, eltévedés, várás. Csalódás, megérkezés, feleslegesség érzés, bánat. Napfény, zápor, emberek. Szirénázós fekete zászlósautós felvonulás. Híres emberek. A városban. Könyv. Sok könyv. Ha az ember valami érdekeset akar látni és venni, pop és komoly hírességekkel találkozni, ajánlott. A Rózsavölgyi hasznosat árul, az Akadémia használhatót. A kívánságlistám hirtelen meghosszabbodott. A szemem éhesebb a pénztárcámnál. Múködő bankautomata keresés. Plusz egy zöld gomb a boltokban. Hihetetlen, ilyet még nem láttak. Estére plázázás, és kikapcsolódás. Csak az álom nem jön, pont úgy, ahogy otthon sem szokott. Hiányzik a gyerek szuszogása. Egyben vagyok, ez a lényeg.

Holnap munka egy idegen városban egy idegen munkahelyen. Olyan leszek, mint a mosott rongy.

Negatív repjegy

Malév akciózik. HKI-Budapest jegy akciós ára egyre megy feljebb, volt, amikor 99 EUR volt, volt amikor 139, aztán 149, most már 179 a legolcsóbb akciós. Rászoktatnak a repülésre, aztán lehúzzák még az alsógatyát is. Nem ez az érdekes, hanem az, hogy Budapestre repülni drágább, mint Belgrádba. Pedig oda is Budapesten keresztül kell menni, átszállni, és tovább utazni. Ha a H-Bu irány 179, a H-Bu-Bg 169, akkor a Bu-Bg biztos -10 EUR (negatív, fizetnek azért, hogy valaki oda repüljön). Csak nem a napfoltok miatt?

A vízöntő korról olvasok, tanácsokat a vegetáriánus és tévé mentes életmódhoz (az E betű mindent neutralizál, le vele). A nyarat kellene tervezni, lehet, hogy az utolsó, mert kiszaladunk az időből, és nem lesz olcsó repjegy. De a nyár még olyan bizonytalan. Ki jön ki? Megyünk-e, s ha megyünk, hová? Ma próbáltam szabadságot kérni, de a céges alkalmazás azt mondja nem vagyok jogosult. Pedig de, mire utazunk, már "elkölthetem" a gyüjtögetett napjaimat. Ilyen egy pocsékul letesztelt alkalmazás. Ha megkérnek, pusztán szakmai érdeklődésből letesztelem nekik.

Az utóbbi időben csodálattal, vagy inkább epekedéssel nézem a felettünk elhúzó (leszálló) repülőket.

Gazdaságos autót vettünk

A fedélzeti naplóból: Ez a kocsi termeli a benzint. Mikor megtankoltam, azt írta, 610 km-re elég. Mentem vele 100 km-t, most azt írja, 630 km van még hátra. Ez a szám, a hátralevő kilométerek száma folyamatosan növekszik.

A párom azt mondja, azért jó, hogy kombit vettünk, mert a hátsó ülésen sem süti a nyakát a nap. És a gyerek szemét se.

Nekem meg egyáltalán nem hiányzik a sebességtartó áramkör, mert nagyon könnyű ezzel az autóval 130-cal menni, egyáltalán nem erőlködik. Persze 150-nel is könnyű vele menni, de akkor a pillanatnyi fogyasztás felmegy 10 literre, jobb mégis 130-cal.

Kezdem megszokni a himbálózást is, úgy megyünk, hullámzunk, mint a hajó. A rugózása sokkal lágyabb, és még a fekvőrendőrnőkön is észrevétlen suhanunk át. És a sebességmérő kamerák előtt is.

Kár, hogy most vezetik be Finnországban az átlagsebességmérest. A múlt héten egész Finnország errõl beszélt, az újságban még magyarázták is a mûködési elvét, hogy nem csak a kamera elõtti pillanatnyi sebességet mérik, hanem a két kamera között megtett útból és idõbõl átlagsebességet számolnak, és ha túl magas, azért is küldik a csekket. A második kamera fotóz.

Pont arra autóztunk, ahol ezt elõször bevezették, kénytelen voltam a fogyasztást (és a sebességet) még jobban alacsony szinten tartani.

Mikor megérkeztünk, 290 kilométer volt benne, és még 510 kilométert lehet megtenni a következõ tankolásig, tehát 290 kilométer alatt 190 kilométer ingyenutat termelt vissza. A fogyasztása jóval kevesebb, (290-190)/290 azaz kb. egyharmada annak, amit a hirdetésében írtak.

Autómat a kúton

Hihi, olvasom, hogy otthon is próbálkoznak bevezetni az automata benzinkutat. Méghogy fura! Itt a finneknél szinte minden kút, még az is, ahol shop van, tudja a kártyás fizetést, nehogy a szociális fóbiás finneknek szóba kelljen állni az eladóval. Odahajtasz a kúthoz, az automatán bedugod a pénzt, és annyiért tankolsz. Ha kártyával dugsz, akkor megadod a felsõ limitet, ennél a gép leáll és ennyit von a számládról. Ha tele akarod, nekem ez kb 65 EUR, akkor nagyobb összeget adsz meg, mondjuk 70 EUR-t. A számládról csak annyi pénzt fogyaszt, amennyiért tankoltál. Ha blokkot akarsz, tankolás után visszamész a pénzbedobóhoz, és gombot nyomsz, vagy újra bedugod a kártyád és jön a papír. Ha bónusz kártyát (pl smart, auchan) is elfogad a kút, akkor a fizetés elõtt a bónuszkártyát dugod be, kiírja, hogy a tagságot azonosította, adja automatikusan a kedvezményt, és számolja a katicákat.

Mikor elõször tankoltam ilyen gépen (back in '97), elrontottam. 100 Márkával fizettem, és 3 percem volt elkezdeni a tankolást. Ennyi idõ alatt a kölcsön Ladán nem találtam a tanksapkát nyitó kart. Nem értettem a finn feliratot, nem sikerült kiokoskodni, hogy nyerhetem vissza a pénzt. Tankolatlan és 100 makival könnyebben kellett odébbálnom.

Most elõbb nyitom a tanksapkát (elfõfordult, hogy befagyott, és olvadásig nem tudtam tankolni), és csak utána dugok.

Kontextusváltás

Már megint task switch. Nyitom az ajtót, és kellemes meleg a lakótelepi lakásból. Ez más, de mégis otthon. Felpillantok a taxiból, meglepődök, előttünk - jé - egy magyar rendszámú kocsi. A város pezseg. Az emberek sietnek. Hideg van, ez új, állig felhúzott kabátban kesztyű nélkül dideregnek agyonszoláriumozott arcok. Pedig csak -7. Nincs pénz meleg ruhára? Nem fontos? Beszaladok a herbáriába, hársfateát, macskagyökeret, cickafarkot venni. Lándzsás útifű is kell. A patikustól terpinit kérek, meg béres cseppet. Hiánycikk odakint. Beülök a volt munkahelyem mellett a sörcsarnokba, nosztalgiázom, menüt kérek. Kicsi, de finom. Sokféléből lehet választani. Jó erős húslevest kérek és vörösboros szeletet burgonyafánkkal. Biztos nem egészséges, de ilyet már rég nem ettem. Próbálom anyám töpörtyűjét. Próbálgatom kiszámolni, vajon befér-e hazafelé egy fél kiló. A zsemle nem az igazi hozzá, ehhez fehér kenyér kellene. Meg a kocsonyához is. Lemondok róla, ezek itteni ízek. De megyek beszerzek egy kis túrót, zöld paprikát, szerecsendiót. Pálinkát és Tokajit. Magyar népmesék videót.

Felfele húzott a gép, vékony felhőrétegeken keresztül emelkedett. 3-4 rétegen is átjöttünk mire fent világos lett. De a rétegek között messze távolban látszott a felkelő nap vörös fénye. Aztán már csak narancssárga. Aztán semmi, mert a nap még a felhők alatt volt, mi meg már felette. Aztán újabb napfelkelte a legfelsőbb felhők felett is. Ez valamikor fél 10 tájban lehetett, miután jégtelenítették a szárnyat és végre elindulhattunk. A gépen 26 fejet számoltam, a sajátommal együtt, szinte üres volt. Így ünnepek után nem utazik senki?


Egy csomó dolgot sikerült már elintézni. A vennivalók nagy része megvan. Most jön a bababolt, vagyis nem jön, én megyek. Aztán pizza vacsorára, a fiaim éhesek lesznek. Aztán belevetem magam az agile coachingba, mert még nincs vége, újabb iromány készül. Könyvről jut eszembe. Megjött Mérő új könyve az elvek csapodár természetéről. Azonnal belekezdenék. Belelapozok. Aztán itt van Handy is, az üres esőkabát. Karácsonyra rendeltem ezeket, de az Alexandra nem tudta pénteken kihozni, hétfőn meg már késő volt, én nem voltam itt, így csak most kaptam kézbe.

Még lenne pár dolog, amit szeretnék. Találkozni Istvánékkal, nem láttam a 2. gyereket. Tamásékkal is, ott is kettő van már. Társaloghatnánk egy kicsit gyereknevelésről, a mai trendekről. Babaülés kell, nekünk még nem volt. Meg a babakocsi. Bolygókerekes jobb, vagy a pumpálható? 1 szétszedhető kocsi, vagy inkább 2, esetleg 3 külön? Eszméletlen drága kint a babakocsi. Nem túl masszív, gyenge letörhető kézifék (!), tolásra meggörbülő fogantyú. Az árak 500 EUR kezdődnek. Itt már 200-ért 3 funkciósat kapni. Piros legyen, vagy kék? Esetleg drapp?

Rövid az idő letelt, szaladok tovább. Moziba is elmentem volna szívesen, de nem jut rá idő. Ej, azok a gazemberek! Csak kerüljenek a kezeim közé!

Csekin

Tök jó, hogy már a repülés elõtti napon, otthon a gép elõtt ülve is megcsinálhatom a check-in-t a gépre, és kiválaszthatom, hol szeretnék ülni. Ezt a Finnair tudja. Fillérekért kaptam a jegyet, azért velük utazom, általában a BUD-HEL-BUD útra a Malév az olcsóbb. Malévnál hamarabb össze is jön az ingyen jegy vagy a Silver törzsutas szint, ezért náluk gyûjtögetem a pontokat. Azt mondták, minden OneWorld járaton megtett utat jóváírnak, ehhez képest az utak fele meg sem jelenik a DunaClub egyenlegen. Valószínû, Finnairnél nem lenne ilyen gondom. Menjek panaszkodni? Ennyit az európai, és a magyar szolgáltató összehasonlító elemzésérõl...

Kicsit el

...voltam havazva az utóbbi két hétben, itt volt J, vele csináltunk mindenféle programokat, jó volt, neki nagyon tetszett, nekem kicsit sok volt, és már azt tervezgettem, hogy fogom beadni idõben a szakdolgozatom. El vagyok maradva bloggal is, de hát ha valamit nem írok meg, akkor azt ti honnan tudnátok, hogy el akartam mondani? - nem is fog hiányozni, ha most kimarad.

Tegnap találkoztam volt kollegákkal, interjúkat készítettem a szakdolgozatomhoz. Lesz agile coaching, körbe tudom járni, össze tudom hasonlítani. Találkoztam a gyerekekkel is, vittem nekik az elmaradt ajándékokat. Viszont amit a mamától kaptak ajándékra való pénzt megint elfelejtettem odaadni nekik. Kicsit utazik, legközelebb megkapják.

A repülõn egy évfolyamtársam, végzett coach volt a stewardess, nagyon örültem neki, csinált nekem egy finom capuccinot. Úgy este fél tíz tájban. Emiatt, meg az elõzõ hétvége, meg az elmúlt két nap izgalmai miatt kicsit keveset aludtam az éjjel. Reggel az óra ébresztett, s akkor jutott eszembe, hogy a hûtõt leengedtem, nincs otthon semmi reggelire való...

Ebben a bejegyzésben ötször szerepelt a kicsit szó.

Nagy ha jó

Ha nagy: jó. Van, aki a nagyot szereti. Van aki a kicsi fürgét. Van hajó nagy, és van kicsi. Otthon néha rácsodálkozunk egy-egy igazán nagy, 2 szintes dunai hajóra, mekkora! Megfordulniuk néha nehéz, és mégis, mind elfér a hidak alatt. Na de ami itt van, az nagy igazán. Belül 10 emelet, van ahol 15, bevásárló udvar, bárok, éttermek. A hasában kamionok. Az utasok többnyire részegek. Ez megy Tallinba:
Este indultunk és a karaoké meg a trubadúrok (énekesek akusztikus gitárral) után aludtunk is a hajón. Szerencsére akkor már megállt Tallinban a kikötõben és a hullámzás elviselhetõbb volt. Egyébként ha most kiejtem a hullám vagy hajó szavakat, elkezd hullámozni az íróasztal, meg a föld.

Hét órára tettem az ébresztõórát, de fél hétkor már kiabált a hangosbemondó, háromnegyedig el kell hagyni a kabint, hétig az egész hajót. Hajrá. Hétkor kint voltunk a városban, az öreg városrész felé indultunk, mivel ilyenkor még minden zárva, leültünk egy parkban, padra, szatyorból szendvicset reggelizni. Nyolcra annyira elszomorodtam, hogy sok lesz a nap így, unatkozva, hogy haza akartam menni. De lenéztem a pad mögött a földre, ni, egy négylevelû, második ezen a héten. Lehet, lesz projektem? Aztán lassan elindultunk, rengeteg sok tornyot meg templomot láttunk, rengeteg sok boltba benéztünk, kávéztunk, ebédeltünk fillérekért.
Képek jönnek (bár ez nem egy fotoblog).

Napóra valamelyik nagy templom falán. A templom bele sem fért a képbe.

Ortodox templom. Ugyanúgy nincsenek benne padok, mint a Szentendreiben. Itt ment valami éneklés, és amint ott állunk, J fedetlen fõvel, nadrágban, tömjénnel befüstölt minket a pap.

Ez már a belváros. Ugyanúgy, mint otthon, a sok étterem egymás mellett, elõtte invitáló emberek, csinos lányok, népviseletben.

Ettünk is, igaz csak egy levest, nekem a scsi-borscs-szoljanka a kedvencem.

Az everything store boltot már mutattam, itt fotóztam valahol. Mellette találtunk egy turist offiszt, kérdeztem, mit érdemes megnézni? Mondja a néni, hogy a kastélyt, ami most elnöki palota, meg a hozzá tartozó parkot. Épp most 290 éves, a múzeum ingyenes, a parkban ingyenes koncertek. Kicsit villamosoztunk is.

A bácsi a fát ölelte, hosszan, talán beszélgettek, vagy energiát gyûjtött:

A park másik vége:

... ahol ez az udvar tetszett a legjobban. Nagyon klafaa.

Itt fotóztam a mesefát, jön külön, meg ezt a kislányt:

Az elõbb azt írtam, hatalmas hajóval mentünk. Visszafelé egy még nagyobb úszó szálloda elõzött bennünket (nagy is, fürge is):

Nagy volt a csúcsforgalom, 5 percenként elõztünk, vagy találkoztunk szembe más hajókkal.

Térkép nélkül

Határozottan határozatlan napom van. Reggel írtam egy bejegyzést ezen a címen. Úgy éreztem dekadens lett, töröltem. Aztán írtam két másikat, azokat is töröltem. Térkép nélkül mentem tegnap futni, sétálni a közeli tó partjára, sütött a nap, kint akartam lenni a természetben. Jó volt. Ültem a stégen, ettem a cseresznyét, hallgattam a madarakat, a halakat, lógattam a lábam a vízbe, hideg volt, a homlokomat égette a nap, éreztem a világ lüktetését, én voltam a kapocs föld, azaz víz és ég között, hagytam, hadd áramoljon az energia köztem és õközte, aki ezt az egész napot ilyenné teremtette. Földöntúli energiák nyíltak meg, nem éreztem fáradtságot, nem éreztem az idõt. Irónia nélkül mondom ;). Hanyatt feküdtem a stégen, és hullámzott, a stég itt a vízen úszik, nem lábon áll, hullámzott velem a világ, az ég, a felhõk. Dobáltam a cseresznye magot a vízbe, vajon kikel-e a cseresznyefa a víz alatt, vagy a magot megeszik a halak? Ugye nincs cápa aki a lábam leharapja? Egy faj vagyunk, mi és a halak, mi és a cápák, evolúcióelmélet óta tudjuk, hogy nincs köztünk külonbség. Vajon ki teremtett bennünket ilyennek? És miért nem tudunk szeretkezni a halakkal? És az éggel?

Térkép nélkül, célok nélkül jó, mert ha nem érdekel, hova kerülsz, nem tévedsz el. Azon gondolkodtam, mi lenne, ha a repülõ is térkép nélkül menne, és találomra lerakna valamelyik reptéren. Vajon mennyi esélye lenne 1 éven belül hazaérni? Ezzel a problémával foglalkozott a Galaxis Útikalauz is. Hasonló kérdés, mint annak az esélye, hogy egy Vogon ûrhajóra sikerül felstoppolni magad, és azon gyerekkori barátod a kapitány. Imádok repülni, nézni az aggódó embereket. A legjobban azt szeretem, mikor a kifutópályán teljes gázt adnak, és gyorsulunk, aztán az elemelkedés igazi orgazmus. Van, aki ebbe a pillanatba halna bele az izgalomba. Mit még? Néha, ha nem felhõs az idõ, és tiszta a táj, lerajzolom, mit látok. Hogy kanyarul a folyó, vagy az utak, a tavak alakját, és otthon megkeresem térképen, hol jártam.

Nemes Nagy Ágnes - Nyári rajz

Hogy mit láttam, elmondhatom, de jobb lesz, ha lerajzolom.
Megláthatod te is velem, csak nézd, csak nézd a jobbkezem.
Ez itt a ház, ez itt a tó, ez itt az út felénk futó.
Ez itt akác, ez itt levél, ez itt a Nap, ez itt a dél.
Ez borjú itt, lógó fülű, hasát veri a nyári fű.
Ez itt virág, ezer, ezer, ez a sötét gyalogszeder.
Ez itt gyümölcs, ez itt madár, ez itt az ég, ez itt a nyár.
Majd télen ezt előveszem, ha hull a hó, nézegetem.

Sok mindent akartam csinálni a hét végén. A fiaim szülinapja, könyvtár, fodrász, bevásárlás, elmenni valahova bulizni, évfolyamtársaim is grillezni vártak volna, lenne is hol aludni, a szüleim is várnak, a pincébõl is elõ kéne túrni pokrócot, ágytakarót, jénai edényt kihozni, vásárolni a gyerekeknek valamit, magamnak kihozni túrót, mákot, fûszereket (csombort), venni ismerõsöknek ezt-azt amit nem tudtak kihozni, vagy mert nem mennek haza. Rengeteg. Hallom, hogy a finnek egy hétvégén egyetlen dolgot csinálnak. Nem tömik tele programokkal. Majd lesz valahogy.

Ha sok mindent eltervezek, célokat állítok, listát írok az elintézendõkrõl, térképet rajzolok, hogy mikor, kivel, hol leszek, hogy jutok oda, hogy jutok vissza, hányan férünk a kocsiba, pont mint egy projekt terv, vagy process leírás, lehet, hogy jut idõm sokmindenre, de boldogabb leszek-e tõle? Vagy boldogtalan, ha valami kimarad, lemarad, mint reggel az ablak (bekövetkezett: reggel siettem a buszhoz és nyitva maradt az ablak, az asztalon maradt a repjegy, az ágyban a könyvem, mikor a repülõn imádok és tudok is olvasni, a virágokat elfelejtettem meglocsolni), haza kellett menni miatta. Ha célokat állítok, és nem sikerül, boldogtalanabb leszek. Akkor lassiez-faire: legyen ahogy lesz, nem tervezek, vannak vágyaim, hogy mit szeretnék, de nem ragaszkodom hozzájuk, ha máshogy lesz, úgy lesz. Most lehet, hogy fontos az a hajvágás, de ha nem vágom le és megnõ hosszúra, nem változtat semmin, elfogadom.

Nem rajzolok térképet, nem írok listát, nem állítok célokat (és nem keresem az elvesztett határidõnaplóm) csak megfogalmazom, szigorúan magamnak, az elvárásaimat (magammal szemben) és a vágyaimat.

Azért remélem, a pilóta használ térképet. (Az eszközt ott kell használni, ahol szükség van rá.)

Bevonják az aprót

Március 1-től megszűnik az 1 és 2 Forintos, mint ahogy jó 10 éve eltűnt a Fillér. Minszkben sincs apró, a legkisebb "érme" a kb 1 Forintot érő 10 Rúbel volt, ami kis méretű papírpénz. Ennek ellenére a fizetőparkoló tábláján még mindíg érméket tüntetnek fel. Ami érdekes, hogy a 10-es és 20-as érme között 15-ös érméjük is lehetett egykor. A tábla szerint.

Érthetőbb így a tábla a külföldieknek, mint a mi FIZETŐ feliratunk...

Dorottya

A hét végén két fontosabb eseményre is elmehettünk volna: Mohácson busójárás (update: képes beszámoló itt), Kaposváron Dorottya nap volt. Az előbbi sokác farsangi hagyomány, a tél és a rossz szellemek (török?) elűzésére. Érdekes, hogy mindez február elején történik, mikor még javában alszik a medve. (Neki is most volt itt az ideje kinézni, kijön-e, vagy még vissza megy aludni. Nem látta valaki, hogy döntött?) A kaposvári farsang egy kicsit más, mint máshol: Csokonai Dorottya című művéből merít, a főhős köszönti a farsangozókat, néptáncosokat, vásárosokat, érdeklődőket. Kiküldött tudósítónk ;) képes beszámolója következik a farsangi felvonulásról.