Orvosnál

Finnországban orvoshoz kerülni elég ambivalens élmény. Szociálisan fejlett ország, mindenkinek jár egy stabil alap szolgáltatás, de nagy csodákra nem igen számítok. Azt mesélik, hogy itt a kórházak kellemesek, sokan inkább visszajönnek Magyarországról ide szülni. Viszont akinek van otthon ismerõse, és nála szülhet, akkor sokkal több figyelmet kap. Itt az orvos csak végsõ esetben vesz részt a szülésnél, amúgy mindent a bába csinál.

Az orvosok is érdekesek. Nekem úgy tûnik, hogy mindenhez értenek, egy kicsit. Tökéletes Scrum csapatot lehetne belõlük csinálni. Például a nõgyógyászati dolgok: a háziorvos vizsgál. Bõrgyógyászat: menj a háziorvoshoz. Ha nem tudja, mit kell kezdeni a tünetekkel, levelet ír a klinikának, hogy akarják-e a pácienst kezelésbe venni, vagy adjanak neki instrukciókat, ami alapján el tud látni. Kardiológia: szintén. Googlin kereste meg, hogy a magyar szernek mik az összetevõi, az alapján keresett hasonló finn gyógyszert. Komolyabb vizsgálat nem volt. EKG-t csinálni nem tudnak, ahhoz el kell menni a laborba (másnap reggel). Ha valaki rosszul lesz, meg sem tudja nézni, hogy van-e infarktusa vagy nincs. Gondolom erre is van valami leírásuk, amit szükség esetén elõvesznek.

Az orvoshoz idõpontot kell foglalni, ami szinte lehetetlen. Legjobb, ha elõtte beveszem a nyugtatókat. Reggel 8 elõtt gép veszi fel a telefont, és közli, hogy csak 8 utántól élnek a vonalak. Akkor viszont mindenki telefonálni próbál, olyan, mint a Kapcsoltam, lehetetlen bekerülni. "Olet jonossa. Nie rikö." - kérem várakozzon, mondja finnül és svédül. A vonalok akár 20 percen túl is zárva tarthatók. Ha nem sikerül 9ig bekerülni, vagy elfogy a türelmed, akkor aznapra már nem igen kapsz idõpontot. A betegszabadság viszont csak akkortól jár, mikor az orvos látott. 9 után már csak délutánra, vagy késõbbi idõpontra adnak idõpontot, ha 12 után hívod, akkor megkérnek, hogy telefonálj másnap újra. Ultrahangra, kórházlátogatásra (pl szülõszoba), telefonos orvosi idõpontra szintén telefonon kell idõpontot foglalni, mindnek megvan, hogy mikor, melyik órában kell próbálkozni.

Az ultrahangról jut eszembe, Finnországban csak két ultrahang vizsgálatot áll az állam(otthon négyet szoktak), egyiket a 12., másikat a 20. héten. Ha további ultrahangot szeretnél, mehetsz magán rendelésre, az ára horribilis, valami 200 EUR. Ebbõl megvan a repjegy Magyarországra, és egy kis plusz összegért, szinte fillérekért megvan az alapos vizsgálat, és a 4D felvételt is a kezedbe nyomják. És a magánrendelésen nem is kell annyit várni.

Ha már szóba került, menjünk laborba. Az egy dolog, hogy az EKG miatt is ide kell sorbaállni, de az amúgy eldobható, öntapadó tappancsokat nem hajlandók feltenni a szõrös mellkasra, kegyetlenül, foltokban borotválnak (otthon ezt megoldják kontakt zselével). Aztán lehet mellet fodrászkodni (lásd kockahas). Ha késõn érsz a laborba, másnap vissza kell menni, mert vért csak 10 elõtt vesznek. Ha 9-kor ott vagy, és még 15-en vannak elõtted, lutri, hogy bekerülsz-e aznap. Attól függ, ki az ügyeletes. A múltkor 15 perc/ember sebességgel dolgoztak, ezért inkább hazamentem összekészülni a munkához. Mire visszaértem, azt a 15 embert, meg még kettõt huss, lezavartak. Tolakodni nem lehet, az utánad jövõk elhajtanak, mert szeretnének õk is 10 elõtt bejutni. Lehet újat tépni. Vagy másnap újra próbálkozni. A talpraesett magyar már kapunyitásra odamegy sorszámért.

Egyébként érdekes, hogy az orvos beírja a problémát vagy az elvégzendõ vizsgálatot a gépbe, és a laboros az alapján tudja, milyen mintát vegyen. Egyik nap azt mondja, a torokból vesz váladékot, másik nap meg inkább vért vesz. Ki érti? Ja, a laborost hiába kérdem, van-e valami kóros az EKG-n, azt mondja, õ nem ért hozzá, majd az orvos telefonál, és elmondja a teendõket. Az ilyen orvosi telefonálásra is be kell jelentkezni, a lefoglalt idõpontban az orvos hív fel. Ha a mintában vírus van, nem kapsz receptet, mert minek (itt mindig megnézik, vírus-e vagy bacilus), ha kell recept, akkor mehetsz egyenest a patikába, mire oda érsz, a gépben benne lesz a recept és az adagolás. Ha angolul intézed a dolgaid, akkor a gyógyszeren az adagolás is angolul lesz írva.

A gyógyszertárban kicsit hülyének érzi az ember magát. A por alakú gyógyszert nem hagyják, hogy otthon te maganak bekeverd, ki kell várni, míg felöntik vízzel a jelig, összekeverik, és utána alapos oktatásban részesítenek, hogy mikor mennyit kell bevenni. Azt is megmutatják, hogyan kell a fecskendõt használni a megfelelõ mennyiség kimérésére, mert nem rovátkált kiskanalat adnak, vagy kis mérõpoharat, hanem injekciós fecskendõt. Azzal nyomod a szádba a szert.

A receptekkel van még egy érdekes dolog: ráírják, meddig érvényes. Ha elfogy a gyógyszer, csak visszamész a patikába, hivatkozol a gyógyszeredre, és adják a következõ adagot. Otthon ez lehetetlen, ott minden a papir körül forog, ha nincs meg a rózsaszin cetli, nincs gyógyszer.

A kettõs ellátásról. Próbáltam megtartani az otthoni egészségbiztosításom, hogy ha bajom van, továbbra is mehessek a bevált orvosaimhoz, hogy felírathassam az algopyrint, mert ha fáj, csak az használ, és ha kell, magyarul dugják le a torkomon a gyomroszondát. Valahogy jobban bízok az otthoni orvosokban, vagy csak a közös nyelv lenne az, ami megnyugtat? Na de a TB nem engedi, hogy fizesd a minimálbér után járó összeget. Ha külföldön élsz, ott van Kela (=taj) kártyád, akkor a saját országodban nem is lehetsz biztosított. Mikor otthon járok, csak akkor látnak el, ha elüt a villamos. Bár azt hallom a rádióban, hogy akkor sem, az EU-s biztosítottakat otthon még nem tudják fogadni, mert nem azonos formátumú a tajszám.

Úgy néz ki, még eltelik egy idõ, mire rájövünk, hogy nem a betegirányító szoftver irányítja a folyamatokat, hanem a folyamatokat szolgálják a szoftverek. Még jó, hogy otthon mehetek magánrendelésre is, a kedvenc orvosomhoz. Érdekes módon ott is megkérdezték a (nem érvényes) taj számomat, mert a gép kérdezi. Mondom minek? Hát, ha gyógyszert kell felírni... Ja jó, mert azt nem kaphatok.

Még valami: itt sokkal ritkábban látok szirénázva rohanó mentõautókat. Talán kevesebb lenne a hirtelen infarktus, vagy kevés a mentõautó? Mindenesetre a finnek nem izgulnak az ellátás minõségén ennyit. Jár a standard ellátás mindenkinek, mindneki kivárja a sorát (akár a fél évet, mire egy térdszalag szakadást ellátnak), és bíznak az egészségügyi rendszerben.

Vajon hogyan lesz öregkorunkban? Itt is lesz 15 féle gyógyszerünk?

Költözöm

Ma ünnep van itt is, tavaszköszöntõ piknikezés a városban, a parkokban rengeteg ember, heringkedtem a villamoson, csörögefánkhoz hasonló tippaleipä-t ettem és sima-t ittam a tengerparti sziklákon pár magyar párral. Körülnéztem, mindenki vidám, boldog, engem meg az otthoni gondok gyötörnek, meg is kérdezték, aludtam-e az éjjel. Hát persze (ezt a szót itt nem szabad mondani, segget jelent) vagy két órát. Ma vagyok itt utoljára, ahol reggelit, vacsorát készen kaptam (igaz kegyetlen csípett, de finom volt, thai konyha van), a hatalmas házban, ahol biliárdasztalon pihen a kisebbik gyermek. A lakótársaim horgászni mentek, ha megjönnek, segítenek elvinni a két bõröndöm, ennyi most az életterem, meg kapok pár bútort kölcsön, ágyat, hogy legyen hol aludni, fotelt, hogy legyen hol ülni, mikor nem fekszem, egy asztalt, hogy legyen hol netezni, ha majd lesz újra net. A lakás amúgy tökre üres, kopott és lelakott is, a fiúk kifestik gyorsan, tisztasági festés, de egy nagytakarítás is ráfér, elhívom az egyik magyar párt, aki takaritást vállal, letörölgetni a mosható falat, a szekrényeket, kipucolni a fürdõt, a konyhát, meg le az ablakokat. Már otthon is kereshettem volna bejárónõt, nem a core kompetenciám a takarítás. Gyûlik szépen a lista, mit kell megvenni, amolyan agile backlog féle, sprintekben fogom vásárolni a dolgokat, priori(ti)zálok is (én leszek az ügyfél, vagy product owner, meg a scrum master, meg a team is), a legelõbb azt, ami a legfontosabb, talán a sötétítõ függöny lesz az, mert a nap simán beröhög és nem hagy aludni reggel. Utálom a napot. Mondtam, hogy a nap miatt is jöttem finnországba, hogy a bõröm, meg azok a random elhelyezkedõ barna kicsi és nagy és szabályos és szabálytalan, egyszínû meg tarka barna foltok (jut eszembe a vers: boci boci tarka) ne napozzanak? Erre tessék, reggel hatkor kisüt, és süt ezerrel este fél tízig, most is húsz fok van kint, de a nyár közepén csak két-három órát lesz sötét, elõre örülök neki, pedig a sötét kellene, hogy megfelelõ melatonint termeljen az alvó szervezet, na meg hogy meglegyen a napi 8 óra, mert erõs deficitem van ezen a téren. Szóval ma este már az üres lakásban koccintok magammal, van egy mackós bögrém (meg egy kokkolino macim, hálótársnak), abba töltöm majd ki az isteni Lapin Kultát, de várom már. Hûtõm és mosogatógépem van, mosó az nincs, elvileg a házban van közös mosoda, ma kerestem, de nem találtam, csak a szárítót, ami már jó jel. A hûtõnek kb 20x20x15 cm-es fagyastó része van, ez barátok közt is csak 6 liter, nagy fagyasztást nem tudok rendezni, nem lesz itt marhahús lefagyasztva következõ felhasználásig, mindig annyit kell majd vásárolnom, ami elfogy, vagy amit egyben el tudok fõzni, vagy marad a konyha szent és érintetlen, amúgy is rövid az élet ahhoz, hogy a konyhában csesszem el. Pizzát is jobbat csinál a pizzériás barátom, rénszarvast, lazacot is megcsinálhatja helyettem az étterem. Ciki is lenne munkába mikrózható kajával járni, mikor kedvezményesen annyit zabálhatok ebédre, hogy oda a vonalaim, kerekedem ismét, úgy, hogy a repülõn majd túlsúlyt kell fizetnem magamért. Sportolni kell majd, de itt ritka az uszoda, tele is van oroszokkal, mondják, olyan a medence, mint a heringes doboz, mint ma reggel a villamos. Hát akkor szkvas, vagy floorball.

1. nap

Ismerkedem az új munkámmal. Körbevezettek a campusban, 6 vagy 7 épület, labirintus, itt találjon meg az ember egy meetingroom-ot. Szokásos intro, bemutatták a céget, az elefántot, meg a pónit, vagy nem is tudom, hogy nevezzem, szilaj csikó ez, sokkalta nagyobb ez annál, ahol ezelõtt dolgoztam. Talán nem meglepõ, hogy a stressz szintem érezhetõen visszaesett. Akkor döbbentem rá, hogy istenem, újra multinál vagyok, van itt kollekíva, meg meetingek, meg együttdolgozás, konferencia, viszont nincs skype. Bolha leszek az elefánton, vagy a pónin, kicsit kusza, de majd kibogozzuk, végül ki ad fizetést, ki ad munkát, és kinek jelentem az óráimat. Szeretem az ilyen egyszerû, Mensásnak való felállást.

Holnap este megejtjük az elsõ sörözést, csak módjával, mert a fõnök kocsijával leszek, szerencsére itt nincs 0 prosentti, azaz nulla százalék, nem kell alkoholmentes sörre fanyalodnom, mert mint tudjuk, az az elsõ lépés a guminõ felé.

Emlékszem, volt egy ismerõsöm, sok-sok évet leélt Finnországban, mindenki tudja, ki lehet az, de a nevét bekiabálni nem ér, csak csendben jelentkezzetek (nagyon szerettem õt, kicsit magánakvaó, visszahúzódó ember volt, de mikor eltévedtünk, a gyerekeimet felváltva vitte a nyakában, mikor a manager ismerõsöm, elsõ coachom elszaladt a népes tömeggel valami messzi finn erdõben), aki a 10-15-20 év alatt úgy spórolt, hogy bútora is alig, de a fõ érdekessége az volt, hogy a szinte alkoholmentes 1-es sört itta. Mert itt van 1-es, amiben talán 2% alkohol lehet, aztán van a 3-as, ami még kapható rendes élelmiszer üzletekben, Lapin Kulta, Koff, Karhu és hasonló álnéven, ezek olyanok, mint a Trabant, ami autó is meg nem is, talán leginkább az igazi, azonos nevû sörök makettje kb 4 % alkohollal, és van a valódi sör, amit csak az ALKO nevû alkohol (ki gondolta volna, milyen?) bolt árusíthat, magasabb alkohol százalékkal. Egyébként a Lapin Kulta (Lappföld aranya) a legjobb, nekem hihettek, még a Lapin Kultás poharakért is sorban álltam, mikor hatos csomagot vásárolva ingyen reklámkorsót osztottak. Szóval ez az ismerõs, hogy ne szaporítsam tovább a szót feleslegesen, elárulom (kibuggyan már szinte, de még nem igazán, na de most már tényleg ...), ja már elárultam az elõzõ körmondat elõtt, mit csinált, azért, mert az volt olcsó. Kb 1 Finn Márka akkoriban.

Mit is akartam mondani? Röviden: megyok. Bõvebben: jól megvagyok. Nem lehetne kicsit terjedelmesebben? Jól érzem magam, eddig, a stressz szintemrõl írtam már? Ja, igen, visszaesett. Olvasni kellene, tanulni a vizsgákra, mert a vizsgaidõszak, mint a csigák, huss, gyorsan elszalad. (Ugye itt a régi csigaszedõs viccre utaltam. Aki nem ismeri, keresse: "A sok csiga meg mind huss, gyorsan elszaladt.")

Egyébként levelet fogalmazok, Levenának, de nem nagyon megy, ha odafigyelek arra, mit is akarok írni, ha nem figyelek oda, akkor megy magától, úgy, mint a szilaj csikó párzáskor, mint most ni, de így meg túl terjengõs, megunjátok olvasni, tegye fel a kezét aki idáig eljutott, és még olvas, úgy, hogy jól lássam. Most menjetek fogat mosni. Ámmen.

Kerek

Épp csak erre jártam, beugrottam meghallgatni a Republic zenéjét, mert ma csillagos ég alatt a csillagokat lestem volna valakivel átölelve, szóval olyan hangulatban, amihez ez a zene passzol nagyon. Ilyesmire vágyom. Lehet, hogy még a nagy esők előtt lesz benne részem?

Írja a horoszkópom, hogy a Plútó, vagy Neptun belép a Kutyába vagy Oroszlánba, és ez változást jelent, most kell lépni, most kell az elhalogatott feladatokkal szembe nézni. Hétvégén randiztam. Hivatalosan nem annak neveztük, de mégis. Nagy lépés volt ez a számomra, az utóbbi 5 hónap talán legjelentősebb eseménye. Erről most nem akarok beszélni.Valami olyan okból, hogy ha kimondom, kipukkad, és köddé válik. Gyerekkori babona, mint a fekete macska, ami azóta kísért. De akkor is, jönnek a nagy esők, és mielőtt elmosnák az eddigieket, még van mit tenni. Tenni kell.

[off]Ma nem sokkal fél 11 előtt megérkezett a 33.333-adik látogató. Kerek szám, lévén 100.000/3, köszöntelek kedves olvasó, aki a nyelőcső fotót kerested.[/off]

Közben már harmadszor megy a csillagok-csillagok, mondjátok el nekem... kék éghez kék kávé:



Még azt akartam elmesélni, hogy kidudorodott a szemem. Pontosabban egy kis pattanás-féle jött ki rajta. Zab. Vagy rozs. Kaptam rá kenőcsöt, de tavaly, mikor ilyenem volt, mert beleszagoltam a forrasztóón füstjébe, a folyasztószer belement a szemembe, másnap kijött, akkor fél évig nem múlt el. Aztán nyárra visszaállt a szervezetem, vagy nem tudom mikor, nincs kedvem visszaolvasni a naplóm, mindenesetre tavaly év végén már nem volt meg. Idén januárban megint forrasztottam, megint kijött, de hamarabb elmúlt. Most megint kijött. Olvasgattam valaha a betegségek lelki hátteréről, mondom is, ha valaki bereked, hogy valamit nem akar kimondani, azért reked be, erre meg azt írták, hogy nem akarok valamit meglátni. Itt van a megoldás a szemem előtt, de nem akarom észrevenni. Lehet, hogy nem akarom megtenni? Lehet, hogy nem akarom kimondani?

Ez egy hideg játék... Úgy tűnik, most jön a legnehezebb rész.



Mindenesetre a Plútó meg a Kutya, vagy Neptun meg Göncölszekér, nem tudom ki, vagyis mi mibe lépett, de azt üzeni, meg kell tenni. Istenem, hogyan, ha nem látom, mi az? Csak súgná a fülembe, hogy Madagaszkár... vagy Konstantinápoly.

Aktualni

Gondoltam aktuálom a blogot. Szótő: atkuálni, de szlávosan aktuálni(j).

Nincs igazán semmi mondanivalóm, csak ülök a seggemen és nézegetem, hogy se email, se valami nagyon tartalmas film, se más olvasnivaló, csak elmélázok a dollár-euró árfolyamon, megütötte az 1.555-öt. Ja meg a benzin ára, egekben, és jut eszembe a magyar foci esete, nem az, hogy innen szép nyerni, hanem az, hogy innen még mennyit romolhat a helyzet.

Itthon vagyok a héten, pihi van, fekvés és olvasás, bár már fürdeni szabad, mikor lesz még, mire úszhatok újra, vagy rendesen elfekhetek a kádban. Egyik fiam ma beugrott, jól esett elcsevegni vele az időt. Közben rakta a bűvöskockát, készül az iskolai versenyre. Egy komoly ellenfele van, a bátyja...

Várom a holnapot: kivettem pár filmet, meg estére mozi van beigérve... Szóval most időben elmegyek aludni. Könyveket is rendeltem, kölcsönöztem is, szóval most nem is igen érek rá másra... Jók legyetek!

Császármetszés

Tegnap a fotótanfolyamon aranymetszést (a:b = b:c, a = b+c) tanultunk, ma meg megtapasztaltam milyen császármetszés után éledezni, szédülni, hasat fogva köhögni. Meg röhögni. Kegyetlen, fiúk, ne akarjatok szülni. Ime a kép. Hosszú vajúdás következik. Ülni tudok, ölni tudnék, ha valaki viccet merküldni...

Ha már nyavajgok, megemlítem, hogy a múltkor a kórházban bejött a nővér, kezében egyensúlyozott egy tálca gurgulázó narancsot, és elkiáltotta magát: Horváth Ági ajándéka! És 3 féle ételből lehetett ebédet választani, amit tálcán tálaltak fel, és a tálcának hőálló teteje is volt. Ez a haladás!

Kiitos

Kiitos. Azaz kösz. Mindent. Mondjuk azt, hogy van éjjel (ilta) is nyitvatartó bolt (kauppa), ahova az ember beszaladhat megvenni a holnapi (huomispäivän) partihoz valókat. Köret kell, saláta (salatti) kell, salátaöntet kell, meg valami rágcsa, hozzá szósz, úgy mondjuk dippikastike, bor, alkoholmentes italok (limsaa). Szinte minden más kellék megvan itthon (kotona).

És milyen jó, hogy az utolsó gazdaságos busz (bussi) után (jälken, huom: viimeisen bussinis jälken) van még járat, és szerencsére ritkán jár, így van idő gondolkozni (miettiä) iskolán, reformáción, vagy ami aktuálisabban foglalkoztat, férfi-nő kapcsolatokon (suhde), és köszönet a busznak, ami épp akkor jön, mikor már majdnem kiderül, hogy létezik-e ilyen (férfi-nő) barátság, vagy van-e ennek mindig valamilyen felhangja (mint amikor két mágnest közelítünk, nem lehet adott távolságot tartani közöttük, vagy ellökik magukat - ha azonos pólussal közelítünk, vagy ha ellentétes pólussal, és elég közel kerülnek egymáshoz, össze is ragadnak (rakastella)), mert így lehet ezen agyalni máskor is, szóval nehéz ott megtartani a távolságot, ahol férfi (mies) és nő (nainen) alkot társaságot, mert ott az az áldott vonzerő, mert Isten (Jumala) a saját képmására teremtette a világot (maailma), és ami isteni, az a férfi és a nő együtt: így képesek teremteni (új embert), és ezáltal lesznek halhatatlanok (génjeik és tudásuk átörökítése az utódokon keresztül), na de ne menjünk ebbe ennyire bele, mert belezavarodunk, mint a tegnapi hatalmas bogár, aki valahogy betévedt a szobába, köszönet neki, hogy megtornáztatott, és köszönet, hogy meglapult valahol a szekrény mögött, és nem zavart fel tegnap éjjel édes álmomból, és köszönet az álmokért, amik segítenek helyére tologatni a szerzett tudást (agykockákat), és köszönet az esőért, ami lemos (port), és eláztat (ruhát), hogy még több terhet cipelhess, hogy tudd, hogy érezd (hogy elhidd), hogy igenis van értelme, és érdemes kűzdeni, mert minden nap újabb tapasztalás.

És kösz azoknak a nőknek (naiset), akik ma rámnéztek, és férfivá emeltek, és kösz mindenkinek, aki ma szóba állt velem, kösz a pókerről tartott előadást, a munkát, a finom ebédet, a konziliumot, a várakozást, a vérvételt, a korai kelést, a tegnapot, tegnapelőttet, és a kedves csókját.

Hálás vagyok érte.

Budapest 2.

Fiaim iskolája második lett a budapesti röplabda bajnokságon. Mindkét fiam játszott. Rájöttem, hogy a kiabálás meg a szurkolás boldogsághormont termel. Vagy más miatt lennék boldog? Mindenesetre meccsre fogok járni, hetente kétszer, és nem lesz szükségem barátnőre. Képek jönnek.

Kalevala napján

Elmentünk megünnepelni Kalevala napját. Kalevala népének történetéből legalább olyan sztorit lehetne kerekíteni, mint a Gyűrűk ura, van benne mesés elem, varázslatos csodamalom ami sóból gazdagságot jár, amit ellopnak és visszaszereznek, van benne öreg kecske megnyalja a sót, van benne szép szende szűz, van benne északi boszorkány és van benne erős léha kovácslegény, van benne harc, amit zenével nyernek meg, és vannak benne nem eléggé tiszta részek is. Ennyi maradt meg most jegyzetek nélkül, az előadót kértem ossza meg az előadása anyagát, talán egyszer eljut az érdeklődőknek. Aztán a csepeli hmmm vegyeskar (?) elénekelte a nótámat (Finlandia), borsózott bele a hátam, szemben ültünk a kórussal, érdekes felállás, szinte tökéletes finn kiejtés. Hiába minden zene meg digitál meg empéhárom, az élő zenének van egy olyan személyes hatása, ami csak ott élőben jön át, mikor nem csak hallod, de látod is ahogy az énekesek körül vibrál a levegő, és érzed a bőröd alatt az élő, torzítatlan, nyers erőt. Hanghullámlovaglás. Bánhatjátok, hogy nem jöttetek velem!

Ha már kultúra, gondolom nem hagytátok ki Kaurismäki zenéje című vetítéssel egybekötött MűPa műsort. Nekem 3 videó jutott, egyiket ajánlották, Jade skorpió átka Woody Allennel. Van benne hipnózis (hip-hip-nózis!) (ma a hipnotizálásról tanultunk), van benne nyomozás, de ami számomra érdekes a mellékvonal, a férfi-nő viszony. Kivehető volt a Mások élete is (figyelem, a Porton 9.5 pontot kapott a 10ből!), megszereztem, csak legyen idő megnézni. Holnapi napot úszás helyett kivételesen kutyasétáltatással kezdem. Ha. Uszoda egy időre kilőve...

Piros betűs napok.

Dorottya

A hét végén két fontosabb eseményre is elmehettünk volna: Mohácson busójárás (update: képes beszámoló itt), Kaposváron Dorottya nap volt. Az előbbi sokác farsangi hagyomány, a tél és a rossz szellemek (török?) elűzésére. Érdekes, hogy mindez február elején történik, mikor még javában alszik a medve. (Neki is most volt itt az ideje kinézni, kijön-e, vagy még vissza megy aludni. Nem látta valaki, hogy döntött?) A kaposvári farsang egy kicsit más, mint máshol: Csokonai Dorottya című művéből merít, a főhős köszönti a farsangozókat, néptáncosokat, vásárosokat, érdeklődőket. Kiküldött tudósítónk ;) képes beszámolója következik a farsangi felvonulásról.

Kép és szöveg

Az első ami feltűnt, hogy a házakat kivilágították, nem ám csak a szebbeket, mindet végig, legalábbis a főbb utcákon...
Ez meg egy öregebb városrészben, szintén kivilágítva. Szerintem a ház egyébként finnes...
Esti, csak azért is...
Esti ez is, a cirkusz...
Esteledős, a felszabadulási (?) emlékmű...
Előtte láng ég, meleg...
Na ez meg érdekesség, hímnemű angyal. A kukija azért sárga, mert szerencsét hoz, hogy miben, azt nem tudom, de mindenesetre nem elég megérinteni, dörzsölni kell...
Ez meg csak úgy tetszett, kéknek gondoltam, kukorica háznak hívtam az alakja miatt, olyan, mint egy álló kukoricacső...
Ha már házak, legyen valami színes. Egy tér, nemzetközi és helyi feliratok...
Ezek közül az egyik: big tészti...
Így néz ki a legnagyobb áruház belölről (CUM, nem GUM, ahogy gondoltuk, az Moszkvában van), elég lepukkant, mint a Corvin volt valaha, nem mint a Stockmann Helsinkiben, mert azt rendbetették, de van benne minden ami kell...
Például matrjoska baba...
A CUM-hoz képest van egy kontrasztosan ellentétes áruház is, a Lenin téren...
ami a metró egyik megállója is található, rendes sarlókalapácsos címerrel, és ugyanolyan metróval, mint Budapesten...
Az üzletet egyébként a föld alá építették, minusz három szintes...
egy hatalmas méretű, föld alatti pláza. És ami meglepő, 3 menyasszony-vőlegény párral találkoztunk, hogy mi okból jönnek ide a csillogó föld alatti boltba, nem tudtuk meg...
de láttunk lánykérérst...
Mondtam, most volt karácsony, és ma volt/van újév a régi naptár szerint (happy old new year!)...
A hely egyébként a Lenin tér, amiről már írtam. Korcsolyapálya a karácsonyfa körül, a palota előtt...
Ami belül így néz ki...
Itt is nagy a tömeg, de ez a piac, minden eladó azonos színű (iskola)köpenyben...
Mondtam, hogy a vodkét méterben kell kérni (a hely neve U Franciska), így néz ki az étlapon...
és így a valóságban, egy méter vodka, azaz 20x5 centi, középen zakuszka...
Szusi bár is sok van, majd legközelebb kipróbálom...
Zenekar a partin...
Ez is a partin volt...
És ez is...
No komment, a vodka megtanít oroszul, és helyreállítja a magabiztonságot. Na jó, a hölgyek csak kollegák, és nagyon jól érezték magukat. Ugye milyen szépek a belorusz lányok? Igaz, a közvetlen kolleganőim szebbek...

Végére egy okosság: az orosz és a belorusz nem tejesen egyezik, lásd az előző bejegyzésben a képen (Z Novim Godam - Sz Novim Godom).