Költözöm

Ma ünnep van itt is, tavaszköszöntõ piknikezés a városban, a parkokban rengeteg ember, heringkedtem a villamoson, csörögefánkhoz hasonló tippaleipä-t ettem és sima-t ittam a tengerparti sziklákon pár magyar párral. Körülnéztem, mindenki vidám, boldog, engem meg az otthoni gondok gyötörnek, meg is kérdezték, aludtam-e az éjjel. Hát persze (ezt a szót itt nem szabad mondani, segget jelent) vagy két órát. Ma vagyok itt utoljára, ahol reggelit, vacsorát készen kaptam (igaz kegyetlen csípett, de finom volt, thai konyha van), a hatalmas házban, ahol biliárdasztalon pihen a kisebbik gyermek. A lakótársaim horgászni mentek, ha megjönnek, segítenek elvinni a két bõröndöm, ennyi most az életterem, meg kapok pár bútort kölcsön, ágyat, hogy legyen hol aludni, fotelt, hogy legyen hol ülni, mikor nem fekszem, egy asztalt, hogy legyen hol netezni, ha majd lesz újra net. A lakás amúgy tökre üres, kopott és lelakott is, a fiúk kifestik gyorsan, tisztasági festés, de egy nagytakarítás is ráfér, elhívom az egyik magyar párt, aki takaritást vállal, letörölgetni a mosható falat, a szekrényeket, kipucolni a fürdõt, a konyhát, meg le az ablakokat. Már otthon is kereshettem volna bejárónõt, nem a core kompetenciám a takarítás. Gyûlik szépen a lista, mit kell megvenni, amolyan agile backlog féle, sprintekben fogom vásárolni a dolgokat, priori(ti)zálok is (én leszek az ügyfél, vagy product owner, meg a scrum master, meg a team is), a legelõbb azt, ami a legfontosabb, talán a sötétítõ függöny lesz az, mert a nap simán beröhög és nem hagy aludni reggel. Utálom a napot. Mondtam, hogy a nap miatt is jöttem finnországba, hogy a bõröm, meg azok a random elhelyezkedõ barna kicsi és nagy és szabályos és szabálytalan, egyszínû meg tarka barna foltok (jut eszembe a vers: boci boci tarka) ne napozzanak? Erre tessék, reggel hatkor kisüt, és süt ezerrel este fél tízig, most is húsz fok van kint, de a nyár közepén csak két-három órát lesz sötét, elõre örülök neki, pedig a sötét kellene, hogy megfelelõ melatonint termeljen az alvó szervezet, na meg hogy meglegyen a napi 8 óra, mert erõs deficitem van ezen a téren. Szóval ma este már az üres lakásban koccintok magammal, van egy mackós bögrém (meg egy kokkolino macim, hálótársnak), abba töltöm majd ki az isteni Lapin Kultát, de várom már. Hûtõm és mosogatógépem van, mosó az nincs, elvileg a házban van közös mosoda, ma kerestem, de nem találtam, csak a szárítót, ami már jó jel. A hûtõnek kb 20x20x15 cm-es fagyastó része van, ez barátok közt is csak 6 liter, nagy fagyasztást nem tudok rendezni, nem lesz itt marhahús lefagyasztva következõ felhasználásig, mindig annyit kell majd vásárolnom, ami elfogy, vagy amit egyben el tudok fõzni, vagy marad a konyha szent és érintetlen, amúgy is rövid az élet ahhoz, hogy a konyhában csesszem el. Pizzát is jobbat csinál a pizzériás barátom, rénszarvast, lazacot is megcsinálhatja helyettem az étterem. Ciki is lenne munkába mikrózható kajával járni, mikor kedvezményesen annyit zabálhatok ebédre, hogy oda a vonalaim, kerekedem ismét, úgy, hogy a repülõn majd túlsúlyt kell fizetnem magamért. Sportolni kell majd, de itt ritka az uszoda, tele is van oroszokkal, mondják, olyan a medence, mint a heringes doboz, mint ma reggel a villamos. Hát akkor szkvas, vagy floorball.