A következő címkéjű bejegyzések mutatása: hangulat. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: hangulat. Összes bejegyzés megjelenítése

2010. szeptember 17., péntek

Reggeli torna!

Most nézem milyen rég zenéltünk! Kivettük a következő Putumayo lemezt a könyvtárból (Animal Playground), benyomtam a gépbe, és fél órát ugráltunk rá a gyerekkel (gyk: erre a számra itt alant). Baromi jó hangulatjavítónak is, fogyókúrázóknak is. Még kiabálni is lehet a szövegét, egyszerű.


Köszönet kedves 2. kerületi könyvtárosnõmnek, Kis Ursulának, aki az első Putumayo lemezt a kezembe nyomta, azóta is vadászom a jobb számokat tőlük.

A zenész (Asheba) honlapja.

Update: Most veszem észre, hogy éjjel is majomról írtam. Lehet a gyerek vérében is valami majom, mert tegnap fogta magát és a bejáratunk előtti 2 fokos lépcsőről fejest ugrott és az lett vele, mint a majommal a fenti zenében. Sírt. Túlélte. Búbos. (Megint van bubukánk, autó helyett a fején.)

2008. augusztus 4., hétfő

2008. augusztus 3., vasárnap

Morcos

Mióta J hazament élvezem (vagy élvezném?) az egyedüllétet (tudjátok, pocsékul érzem magam mindig egyedül, ezért ha tehetem csinálok valami programot, közösségit, vagy párosat, vagy főzőcskézem és meghívok valakit, vagy csak ki a tengerpartra, vagy film, nem mozi, mert itt drága, nincs is rendes művészmozi, de az Abba film még mindig nem eléggé vonzó, hogy egyedül meg is nézzem, hiába mondjátok, hogy ez jó, érdemes), ma is ilyen egyedüli hétvégém van, mikor lenne tennivaló is, lenne kivel beszélni is, s megint olyan hangulatom kezd lenni mint amikor fülig beleszerelmesedtem a szomszédba: a munkát hanyagolnám, a takarítást, főzést, de még az olvasást is, bámulnék kifele és élvezném a napot, de most nincs nap, felhők vannak, rengeteg, nem is lehet megszámolni, mert teljesen egymás mellé álltak. Vagy ha jobban megnézem, egy felhő van, de az hatalmas, kelettől nyugatig, mint a paplan mikor a fejemre húzom. Ebben a hangulatban elvagyok magammal, de ha hozzám szólsz, nem adok értelmes választ, leginkább tőmondatokban beszélek és morcosnak, durvának tartasz (érdekes, írva kicsit jobb, ja itt a blogon igen, de msn-en vagy skype-n nagyon bántó tud lenni), akaratomon kívül. Mintha a kedvesség most valahol máshol járna. Olyan vagyok, mint egy medve, ma 10 óránál is többet aludtam, lusta, lomha, lassú, mindjárt megéhezem, nekiállok, elkezdem csiálni a padlizsánt.

Krém legyen, vagy paradicsomos rakott? Pitát vettem.

2008. április 1., kedd

Kerek

Épp csak erre jártam, beugrottam meghallgatni a Republic zenéjét, mert ma csillagos ég alatt a csillagokat lestem volna valakivel átölelve, szóval olyan hangulatban, amihez ez a zene passzol nagyon. Ilyesmire vágyom. Lehet, hogy még a nagy esők előtt lesz benne részem?

Írja a horoszkópom, hogy a Plútó, vagy Neptun belép a Kutyába vagy Oroszlánba, és ez változást jelent, most kell lépni, most kell az elhalogatott feladatokkal szembe nézni. Hétvégén randiztam. Hivatalosan nem annak neveztük, de mégis. Nagy lépés volt ez a számomra, az utóbbi 5 hónap talán legjelentősebb eseménye. Erről most nem akarok beszélni.Valami olyan okból, hogy ha kimondom, kipukkad, és köddé válik. Gyerekkori babona, mint a fekete macska, ami azóta kísért. De akkor is, jönnek a nagy esők, és mielőtt elmosnák az eddigieket, még van mit tenni. Tenni kell.

[off]Ma nem sokkal fél 11 előtt megérkezett a 33.333-adik látogató. Kerek szám, lévén 100.000/3, köszöntelek kedves olvasó, aki a nyelőcső fotót kerested.[/off]

Közben már harmadszor megy a csillagok-csillagok, mondjátok el nekem... kék éghez kék kávé:



Még azt akartam elmesélni, hogy kidudorodott a szemem. Pontosabban egy kis pattanás-féle jött ki rajta. Zab. Vagy rozs. Kaptam rá kenőcsöt, de tavaly, mikor ilyenem volt, mert beleszagoltam a forrasztóón füstjébe, a folyasztószer belement a szemembe, másnap kijött, akkor fél évig nem múlt el. Aztán nyárra visszaállt a szervezetem, vagy nem tudom mikor, nincs kedvem visszaolvasni a naplóm, mindenesetre tavaly év végén már nem volt meg. Idén januárban megint forrasztottam, megint kijött, de hamarabb elmúlt. Most megint kijött. Olvasgattam valaha a betegségek lelki hátteréről, mondom is, ha valaki bereked, hogy valamit nem akar kimondani, azért reked be, erre meg azt írták, hogy nem akarok valamit meglátni. Itt van a megoldás a szemem előtt, de nem akarom észrevenni. Lehet, hogy nem akarom megtenni? Lehet, hogy nem akarom kimondani?

Ez egy hideg játék... Úgy tűnik, most jön a legnehezebb rész.



Mindenesetre a Plútó meg a Kutya, vagy Neptun meg Göncölszekér, nem tudom ki, vagyis mi mibe lépett, de azt üzeni, meg kell tenni. Istenem, hogyan, ha nem látom, mi az? Csak súgná a fülembe, hogy Madagaszkár... vagy Konstantinápoly.

2008. március 2., vasárnap

Gondoltam elmondom

Nem tudom ki hol tart a történetemben, kinek mit meséltem, de a ma egy nagyon fontos napja volt az életemnek! Amilyen laposan indult, délben úgy hasasodott és kerekedett estére egészen egésszé, és a végére valami világosság gyúlt. És nem pukkant ki! Köszönöm mindenkinek! (Mérő Lacinak is a hipnózisos sztorikat.)

A ma a múlt vége és a jövő kezdete. És akkor most lapozunk.

Majd elmondom...

Virágnál találtam meg a nap zenéjét, utána Pannát ajánlom.

Ui. Gratulálok mindenkinek, aki a héten szerzett diplomát!

2008. február 21., csütörtök

Nevetésterápia

Kipróbáltam a mű-nevetést. Azt mondják, keep smiling, azaz csinálj úgy, mintha nevetnél. Lépj ötöt, és a végére tényleg nevetni fogsz. Mert beindítja a fizikai érzékelés azokat az idegi vonalakat, amik a nevetéssel együtt járnak.

(Előtte megcsináltam a nevetés tesztet, 20 arcból 15-nél felismertem, hogy valódi, vagy mű-nevetést mutat-e. Síklaki mondott hozzá fogódzót a múlt heti előadásban: a szem körüli izmokat nem, vagy csak nagyon hosszú gyakorlás után tudjuk koordinálni.)

És működött.

Az ötödik lépés után elmosolyodtam azon, hogy ha valaki meglát, azt gondolja: nézzétek ezt a marhát, magában nevet. És úgy elkezdtem nevetni, hogy alig bírtam abbahagyni. Gurguláztam. Hahotáztam.

Egy hétre való boldogság hormont termeltem. Mára megint kifogyott. Keresnem kell egy elhagyott sikátort, hogy ismét gyakorolhassak. Hogy ha jön a bögyöske...

2008. február 18., hétfő

Gyertyafényben

Gondoltam kicsit romantikázok, ha már egyedül maradtam estére. Relaxálni akartam, amit leginkább a tele kádban szoktam, de ha egy-két órára belefekszem a vízbe, zavarni szokta a szemem a fény, ezért gyertyát gyújtottam. Őrültség volt az egész, mert mennyivel kellemesebb lett volna mindez kettesben, mégis jó volt a fény egy kis lazuláshoz. (Gyakran el is alszom a vízben, s arra ébredek, hogy a kezemből a könyv kiesik. Vagy a víz kihűl.) Megint bealudtam, és nem a kihülő víz, hanem a telefon ébresztett fel. Gondoltam, ideje befejezni a fürdést, és mielőtt kimásztam a kádból, elfújtam a gyertyát, mert minek, ha már nem relaxozok. Na de a fürdőben sötét volt, kapcsoló kívül, vak sötétben kellett magam a kádból a törülközőbe, és a fürdőből kifele orientálni. Aztán takargathattam a szemem, amit bántott az erős fény. Így jártam. Nevettem egy jót, és jól aludtam utána.

A gyertyákkal vigyázzatok! Eloltás után nem adnak fényt, és visszakapcsolni őket a sötétben szinte lehetetlen.

2008. február 2., szombat

Kiütés

Kiütött a hét végére valami, és a szokásos praktikákkal nem tudtam újra sinre tenni magam. Csak várok, és megtanulok együtt élni valamivel, amivel igazán nem szeretnék együtt élni. Ha eddig voltam rosszul, akkor az szinte semmi volt ehhez képest. Nem, igazából jól vagyok, csak az aggodalom, meg a félelem (valóban félelem? mitől is?) elveszi a gondolkodásra és munkára szánt időt. Megyek, egy séta segíthet. Meg egy jó társaság. Aztán ki tudja, meddig az az addig... Mindenesetre egy pohár vörösbor lecsúszott.

Szoktam mondogatni, hogy szeretem a reggae zenét, rátaláltam egy finn zenekarra, van tőlük két lemezem. Tessék nézni őket, hátha egyszer eljutnak a Szigetre.



Kapteeni Ä-ni: Rullaan

2008. január 30., szerda

Miért pont ő?

Olvasta valaki Albert Györgyi Miért pont én című könyvét? Nem? Senki? Akkor valaki hazudik. (Hazudni nem főbenjáró bűn.) Én igen, olvastam. Meg rajtam kívűl nagyon sokan. Legalábbis a Fővárosi Szabó Ervin Könyvtár adatai szerint: ez a könyv vezeti a listát a leggyakrabban olvasott, bocs, inkább kölcsönzött (velem is előfordul, hogy kiveszek valamit, de nem bírom elolvasni) szakkönyvek között. Igazából nem is szakkönyv, mégis a 616-os ETO-ba sorolták (orvostudomány).
Milyen következtetést lehet ebből az adatból levonni? Akármilyet. Vagy nagyon sok közöttünk a depressziós, vagy nagyon sokunknak van depressziós ismerőse, vagy nagyon sokan keresik a választ: vajon ez már depresszió (ha ez a kérdés felmerül, akkor valami már nem kerek), vagy ennyire sok az olvasók között az orvos, vagy csak egyszerűen kiváncsiak a celeb (mert AGY az) életére. Vagy azért, mert megkapták a szerő új könyvét, és kiváncsiak a régire. Vagy mert nem kapták meg az újat, de ezt megtalálták a könyvtárban. Ne találgassunk. Akit érdekel, olvassa. Csak megjegyeztem, hogy sokan olvassák. és ezzel semmi baj, bár talán jobb lenne, ha Pozitív gondolkodást olvasnának többen.

Azért megjegyzem, a szépirodalmi listát 4 romantikus regény vezeti, és 5. helyen áll AGY új kötete :).

Hajaj, bementem a málnásba, mégsem buddhás (bölcs) hanem mackós (megvezethető) lennék? A legolvasottabb könyvek listája betürendes, ahol az A a lista elejére kerül... :)

2008. január 19., szombat

Leghosszabb és legkevesebb

A világon a legegészségesebb dolog a születésnap. Minél több van belőle, annál tovább élsz.

Bloggolni jó. Minél többet és minél tovább blogolsz, azt jelenti annál több mondanivalód van és annál hosszabb az életed. Francokat! Minél többet bloggolsz, annál kevesebbet élsz!

A mai nappal átlépek az örök életbe.

2007. november 29., csütörtök

Putumayo Blend

Valami olyat iszom, ami sem nem kávé, sem nem kakaó, sem nem glögi, sem nem tea, hanem ezek valamilyen csodás keveréke. Chaj a neve, teaként főztük (áztattuk a filtert), tejet, cukrot adtunk hozzá, színe mint a kakaó, állaga mint a krémes husszúkávé, illata mint a finn karácsonyi ital (glögi). Vannak csodák a földön, egyszerre csiklandozza az orrom és a torkom.

Hozzá "A Putumayo Blend" lemezt hallgatom, hála érte kedvenc könyvtáros ismerősömnek, rajta kávéültetvények zenéje, kubai, perui, kenyai számokkal, tiszta brazil kávéházi fíling. Hirtelen csak ezt az egy számot találtam tőlük online, de ez is jó.



Ha már az érzékek csiklandozásáról volt szó, elmesélem az ebédem: grillezett lepényhal, vagy valami más fehér húsú hal, szálka nélkül, saláta ágyon, íze mint az omlet. Isteni finom volt. A falon Fred Aster hanyag eleganciával, szájában lógó cigarettával. (Közben továbbra is áradnak a bókok a közvetlenségről, nyitottságról, barátságosságról, na meg intelligenciáról.) Óh mondd, mi szépet tartogat még a mai nap?


Update: nem Fred Aster volt, hanem Sinatra, régen Képírónak hívták, de 2008 tavaszára már az újabbat is bezárták.

2007. június 13., szerda

Hisztéria márpedig van!

Nem tudom láttatok-e oroszból szószerint angolra fordított szöveget. Volt szerencsém rendbetenni egy ilyet, és a hisztéria jeleit kezdem észrevenni magamon. Minden testrészem tiltakozik ez ellen a munka ellen, de hát amit kell, azt muszáj. Amin leginkább kiakadtam, az az "organization of activity" kifejezés. Valaki mondja már meg, miért kell az oroszban ennyire szenvedni? Az OK, hogy nincs létige, de hogy egyenesen ne lehetne megszerkeszteni egy mondatot? Példák jönnek.
  • organization of their requirements’ fulfillment (ensuring that requirements are fulfilled)
  • organization of the activity for management of documents (handling documents)
  • organization of activity for information management (managing information)
Számos más ruszkinizmust találtam, csak egy példa:
  • Review of system functioning (operational review)
Ezektől most égnek áll a hajam, szédülök, hányingerem van, törnék, zúznák és toporzékolnék. Vagyis a hisztéria már a spájzban van. Nem vagyok hipochonder.

2007. június 8., péntek

Enya - Only Time

Pál utcai fiúk: Hajsza

A Nagy Szigetről elköltözött
A szerelem a Kis Szigetre.
Európában, Amerikában senki nem szerette,
Levelet írt a drága, valaki megtalálta.
Hívott, hogy én is menjek vele az
Elveszett Szív Országába.

A Nagy Szigetről elköltözött
A szerelem a Kis Szigetre,
Európából Amerikába,
Amerikából Afrikába,
Afrikából Ázsiába,
Valaki megtalálta.
Nem kerestem,
Nem szerettem,
Indultam utána.

Vár rám Amerika vagy a Balaton,
Sohasem utazom ezen a vonalon.
De a szívem, a szívem,
A szívem olyan nehéz.
Ez az ország, ez a hatalom,
Lehetek keleten, lehetek nyugaton,
De a szívem, a szívem,
A szívem olyan nehéz.

A Nagy Szigetről elköltözött
A szerelem a Kis Szigetre,
Fiatal volt és elhitte,
Hogy boldogabb lehetne,
Csak élni akart a drága,
Majdnem elhibázta,
Visszajött és sohasem ment már
Idegen Álmok Országába.