I so fucking love you

Szeretem a mûfajok keveredését, mikor két teljesen nem összeillõ dolgot valamilyen módon mégis összehoznak, én is ezt teszem a blogban a fogalmak összekapcsolásával (fodros agykocka).

Itt egy gyönyörû romantikus musical-betét (ha tudnátok, mennyire utálom a musicalt) egy kis hozzáadott értékkel, nekem tetszik, neked biztos nem fog. Lehet +1-kedni, ha mégis.


Idézet a filmbõl: PLEASE JUST TAKE THESE FUCKING FLOWERS!

Ja, hogy miért õk? Nagyon tehetségesek a stílusok közötti ugrálásban (inter-stílus, vagy multi-stílus), õk csinálták a mit mond az róka klipet és a nyelveken beszélõ liftet, gondolom ezek megvoltak. Itt ráadásnak egy másnaposságra kitûnõ laza jazz finnországihoz hasonló tájakkal, és igényes szöveggel. Szerintem ez tökéletes példája hogy milyen mesterien úszkálnak (cseleznek) a stílusok között.

Zene - To love someone

És engem ki szeret?

Megint egy szenvedõs finn zene

Címe: A bánat/fájdalom/gyász díszvendég.

Imádom zene

Finn Kerkko Koskinen Kollektívi. A hangulata is jó, a dallam is helyén van, a fúvósok is, az ütem is. Jó kedvet csinál. Megyek a szeptemberi lemezbemutató koncertre!!!


A tallini hajóról énekelnek. A tallini hajóra berúgni és ismerkedni mennek, ottalvós szórakozóhely. Bírom a Koskinennek a fejét a klipben. A fekete csaj terhes? Nagyon.

Itt a magyarázat: ezen az Emma gálás élõ felvételen a PMMP énekesnõje szált be Manna helyett, és az utolsó pillanatban bekiabálják, hogy éljen Manna és a babája. Viszont itt már mintha Terhi is kerekedne... :)

Ultra Bra utód Kerkko Koskinen

De boldog vagyok! Kedvenc finn zenekarom volt az Ultra Bra, és azt hittem kihalt ez a stílus, de most találtam a Kerkko Koskisen Kollektívát, a fazon (KK) volt az UB zeneszerzõ-zongoristája, és az új zenekara egy az egyben azt a zenét játssza, amit az UB. Hurrá!!! Imádom. Feldobódtam, hangosan éneklem, hogy Hei ho hauki, meg hogy Anna oli oven suussa... kuka halua pannaa Annaa?

Kirúglak

Kirúglak, énekli Laura Närhi. Zenével kúrálom magam.





Ezt a lemezt rongyosra hallgattam az elõzõ válásomkor. Ez a szám az õszrõl szól (ez is).



Ez meg lazulós a nyári éjszakákról, igéretekrõl:

Búcsúzkodós finn zenék

A kedvenc finn zenekarom. Értelmiségi zene, intelligens szövegekkel. Az ex-szel ott voltunk a búcsúkoncertjükön a Kaivohuone-ben.

Sinä lähdit pois, minä katselin parvekkeelta (elmentél, csak néztem az erkélyrõl)


Ennek egy kicsit olyan a hangulata mint az MR2 szinfonikus koncerteknek. Címe: megvédelek mindentõl.

Ez itt nemzetközi zene, a fazon a tájföldi cunamiba veszett oda.

Ő

Lélekemelõ zene

Ezt a lélekemelõ éneket egy ismerõsöm énekelte lemezre kb a 70-es években. Kiváncsi vagyok rájönnétek finn tudás nélkül, hogy mit énekel? Nagyon "erõs" a szövege, mindenki ismeri.

Férfi, nõ

Két kedvenc finn zene, mostani slágerek

Megint zene

Csatlakozom az elõttem szólókhoz.

Korai örömök

Az ultrahangos orvos meggyilkolta az egyik parámat. Zenével kúrálom magam.

Relax és ajzószer

Gyerekkori zenekar, ugyanaz az idegesítõ, lábmozgató hangzás, de mégis több, most már relaxálni is csinálnak zenét. Talán ezért akadt a kezembe. S csoda, hogy még élnek, már akkor öregek voltak.



Most akadt a könyvtárban a kezembe a 2009-es lemezük, a virtuális koncert. Nagyon ott van. Yello. Nem sárga, fekete-fehér. Nézzétek, ahogy a fenti videóban Dieter tai-chizik (táncol). Meg ahogy Boris szaxofon szólózik (LOL). Imádom. Pont jókor jött.

Hangulat

Erõsen hangulatember vagyok ma. Hangulatom 120, nem, inkább -10, kedvem puty puty. :-|

Ez most itt egy video email a videófalamon.

Hazafele

A kerékpáros munkábajárással nem az a gond, hogy kerékpárral jön az ember dolgozni, megizzad, át kell öltözni, fáradt, fáj mindene, hanem az, hogy még haza is kell menni vele.

17:10 Indulok
17:17 Csak felgurultam a munkahely után a hídra, és onnan végig Kauniainen központig lejt. Símán gurulok a betonon. Csak kicsit lihegek, nem izzadtam meg. A lábaim kellemesen érzik a tekerést.
17:20 Kauniainenben volt egy kis emelkedõ, figyelni kellett az autókra, nem kell sietni. Aztán jön a bredantie-i erdõ és tovább süllyed az út, nem nagyon kell tekerni. Elõttem megy egy tehén, pontosabban egy megtermett nõ, úgy látszik egy irányba megyünk, tudom tartani a távolságot.
17:21 Mintha elveszett volna az út elõttem. Fordulnom kell, át kell menni a vasút alatt. 1 perc plusz. Az elejétõl érzem, hogy a golyóim nincsenek kibékülve a farmerrel, stimulálják. Megvan az alagút, hajrá megyek haza.
17:21 Lemaradtam, elhúzott a tehén, amíg elvesztem. Kauniaineni erdõbõl jövök kifelé, szerencsére még nem emelkedik az út. Észreveszem a régi kutyafuttatót, ami mellett jó tíz éve rengeteget tekertem. Jé, tényleg erre jártam haza régen is. De útáltam.
17:23 Már itt van mellettem a Freedom aréna. feltunik a tehén, aztán eltûnik a kanyarban. Motivál, hogy megpróbálom utolérni.
17:24 Kiértem az erõbõl. Végre újra beton. Könnyebb tekerni. Látom a tehént, a távolság nem növekszik. Aztán letér, felhajt egy dombra, és bevisz a málnásba. Kezdek lihegni, kifulladok.
17:26 Már azt hittem megvan a letérõ, amit reggel elvétettem. De visszakerülök a fõútra, nem ez volt az. Sebaj, legalább kifújtam magam és blogoltam a tehénrõl.
17:27 Úgy néz ki túl hamar kanyarodtam le, újabb letérõ, benézek ide is.
17:27 Ez az, átmegy az autopálya alatt.
17:28 Autopálya elérése elõtt balra ösvény. Erdei tornapálya. Autópálya alatt sötét alagút. Döngölt agyag az alja. Alagút végén a fényben egy sétász. Úgy érzem magam, mint a metróban.
17:29 Alagút végén bazi nagy emelkedõ. Kénytelen vagyok leszállni és tolni. Kerékpárral bevehetetlenül meredek. Lihegek mint állat. Sétász azt hiszi szatír, menekül. Tekerek tovább. Centrál park 2.6 km. Mindjárt otthon vagyok.
17:30 Jobbra kosárpalánk és focikapu. Nem tudom hol vagyok. Ne aggódjatok, biztos haza találok.
17.31 Kis lejtõ után megint emelkedik. Tekerni kell, fáradok.
17:32 Földút vége, beton újra. Hegytetõ. Olyan házak, mint Kilóban. De nem az. Nem tudom az utat hazafelé.
17:33 Egyenesen megyek. Emeletes házak elõttem. Ismerõsek. Mégsem. Bazi nagy lejtõ, ezen reggel feljönni szívás lenne.
17:33 Lehozott az út a tûzoltósághoz. Megint egy kunkor. Ott vagyok, ahol reggel eltévedtem. Legalább tudom merre van a haza.
17:34 orromból a számba csorog a víz. Ügy érzem hogy fogyok. izzadok. Látom a buszunkat a végállomásra menni. Messze vagyok még. Sok az autó.
17:35 Most vagyok az erdei óvodánál. reggel 4 perc volt idáig. Megint fölfelé. Lihegek. Aztán nagy völgy, és megint domb. Hajrá hajrá.
17:37 Pitkänotkonál azon kapom magam, hogy agilisen tekerek. hegyre fel. Lihegek. Le kell szállnom. Tolom. Lehet, hogy a lenti út kevésbé lenne meredek? Még csak 26 perce jövök!
17:38 Szívem kiugrik a helyérõl. Látom az iskolát.
17:39 Látom az utcánk végét, és a hegyet, amire fel kell hajtanom. Látom az utcánk aljában a végállomásra menõ buszt. Az elõzõ vagy délibáb volt, vagy egy másik. Gurulok. Pihenek.
17:39 A hegyünkre tolom fel magam. Lihegek. mindjárt otthon vagyok.
17:40 Az udvarunkban vagyok. megizzadtam. Tüdõm hideg. Hurrá itthon. Látom a családot.
17:44 Itthon. Leparkoltam. Még mindig ömlik a fejembõl a víz. Lábam is nagyon megizzadt, a nadrágom csavarni lehet. Combjaim alig mozognak. kellemes fáradtság. Pulzusom végtelen. Innom kellett, és csipszet ennem. Benyomtam valami maradék barackot. Fürdeni kellene, de csak akkor akarom elkezdeni, ha az izzadás leáll. A nadrágot levéve meg lehet, hogy megfázok.
17:55 Jóval kellemesebb. Fáradt. Pingpong mellé jó lesz erõnlétnek. Így talán hamarabb elindul lefelé a súlyom. Ha arra várok, hogy 100 kiló alá menjen, lehet, hogy jövõre sem tekernék. Most innék. Megpróbálom levinni a pulzusom 100 alá, aztán megkeresem a családot. Most 120.

Bicikli

All I wanna do is bycicle

Lakodalmas bicikli

Finn bicikli: Freeman - Tandem

30 perc volt hazáig.

Tökéletes vacsora

A védõnõnél a falon van egy kép, azon egy tányér, azon a tökéletes étkezés összetevõi. Az arányokat mutatja: mennyi zöldség, mennyi köret (krumpli, rizs), mennyi protein és mennyi tejtermék ajánlott. (Itt a lakto-ovo változat, sajnos csak finnül) Gondoltam, elkészítem a saját verziót, lefotóztam a mai vacsorám.

Egyébként a mérlegelés sikeres volt, a magasság másfél centit, a súllya pont fél kilót nõtt, ami jó. A lánynak hízni kell, nekem meg fogyni, gondoltam elárulom a tökéletes fogyás receptjét, de azt mondtam, csak akkor, ha sikerül még egy kilót leadni. Hát nem sikerült, a módszer nem tökéletes.

A fenti összetevõk szétválasztásával próbálkoztam. Egyik nap inkább proteint (szója, bab, tojás, sajtok), másik nap inkább zöldséget, harmadik nap inkább olajas dolgokat (magokat, olajban marinált zöldségeket), negyedik nap inkább gyümölcsöt. Mindezek mellett semmi fehér liszt (kenyér csak 100% rozsos vagy zabos), semmi tészta, semmi pizza, és semmi cukor, még a kávét is édesítõvel iszom. Nehéz megállni, fõleg ha idegenben vagyunk: vendégségben tészta, ha ránk jön az éhség, pizza (de csak egy fél!). Aztán az is elõfordul, hogy teljesen kimaradt az ebéd, ennek az ára az, hogy teljesen kába vagyok, szédülök, fejem fáj, de másnapra fél kiló lemegy.

Ezzel a módszerrel hirtelen lement az a döbbenetes 6 kiló extra, ami karácsony óta rám ragadt. Most +0,5 ... +1 kilónál stagnálok, mert sem betartani nem tudom a fenti diétát, lássátok meg a pitát, ami fehér liszt, és amikor kimaradt az ebéd, cukrozott kávét iszom, a szédülés ellen, sem nem mozogtam hozzá.

Namármost, ti akik naponta ugráltok Norbinak meg Rubint Rékának, tudjátok, mennyit jelent a mozgás. Az izzadás, a fokozott anyagcsere. Amikor kivételesen gyalog megyek a munkába, mennek le a dekák. Amikor autózom, nem.

Ma eljutottam pingpongozni, ami jó, mert olyan, mint a zumba, csak nem zenére, hanem a labda pattogás ritmusára: jobbra, balra, jobbra, balra, balra, balra, jobbra, bocs (háló), jobbra, mellé.


Ha láttatok pingpong meccset, akkor el tudjátok képzelni, milyen ez. Hála a tech pólónak, amit a múlt héten kaptam, nem látszik, hogy csurom víz vagyok, pedig még az alsógatyám is csavarni lehet másfél óra játék után. (Ti mennyit ugráltok egy menetben?) A helyzet az, hogy már az ötödik perc után, a többi 85 perc ráadás, túlélés, zihálás, meg 160-as pulzus (ami szép teljesítmény pulzus lassító tabletta mellett). Mindezt észre sem veszem, mert élvezem. Egyetlen baja van csak, hogy Norbit bármikor be lehet kapcsolni, a pingponghoz meg élõ ellenfél kell, ami nem adatik meg minden nap, és nem mindegy, hogy milyen, mert tudnia kell visszaadni a labdát, tehát neki is tudnia kell úgy ugrálni, ha nem jobban. (Na mégsincs igazam, itt látszik, hogy megy ez egyedül is - 0:10-nél,)

Hát itt a nagy titok, amiben nincs semmi új. Azért mertem elmondani, mert a mai mozgás után holnap reggel már jó lesz a mérlegelés.

Hárfa terror

Ma az akadémián hárfa koncertet néztünk és hallgattunk, de ne olyan kellemes dallamokra gondoljatok, ami időnként valami szinfonikus műben felhangzik, hanem olyan szakítós, ütős, meg zajos meg disszonáns valamit, ami időnként halk ciripeléssel keveredik (éjjeli bogarak tánca). Elektronikával, magnószalaggal kísérve (kicsit mint amit a Tulli Lum hegedűse csinált, mikor felvette a hegedűvel az alapot, majd rászólózott). A közönségben szinte mindenki hirtelen infarktust kapott, mikor szegény harmaddiplomás izlandi csajnak (említsük meg a nevét, mert nagy tehetség: Gunnhildur Einarsdóttir) elszakad egy húrja. Aztán mosolyogva kicserélte, és újra a húrokba csapott.

Kulturálódjatok!

(Nagyon jó, mint Björk táncos filmje)

A hárfa mellett dobfelszerelés volt, amin időnként kopogott, a körmével kaparászott (hogy nem szakadt neki rongyosra a húroktól?), csengetett. Aztán Björk módjára énekelt, franciául beszélt, lihegett, elélvezett, közben rángatta a húrokat.

Itt ugyanez a csaj zenél az akusztikus technót játszó kimondhatatlan nevű The Brandt Brauer Frick Ensemble zenekarban, a lemezük Augusztusban jelenik meg. (Aki fogékony az ilyenre, további klipet itt talál. Vicces.)

Holnap ugyanott az a Timo Vaananen (Mr Loituma) zenél, akiről már zengtem itt (meg itt), kíváncsi vagyok, vajon felülmúlja-e a mait. Nekem Budapesten nagyon tetszett.

A hárfa és a kantele közötti kapcsolat maga Vejnemöjnen, aki a finnben kantelén, a pontatlan magyar fordításban hárfán játszott.

Ősi ritmusok

A látogató (Visitor) c. filmben ajánl az afrikai dobos egy lemezt a kiégett egyetemi tanárnak, aki tamtam dobolni kezd, mondván, hogy aki meg akarja ismerni az afrikai zenét, annak meg kell hallgatnia Fela Kuti-t.

Felkaptam a fejem, utánanéztem, megrendeltem a könytvárból, és most ősi afrobeat szól a kocsiban. A feleségem megrökönyödésére. Nekem nagyon tetszik. (Az antológiát és a best of-ot kaptam meg.) Olyan... hogy is mondjam, dzsesszes.

Azt mondják, az emberiség bölcsője Afrikában volt. A héten azt is olvastam, hogy a mai nyelvek közös őshazája Afrika. Vagyis valahogy mi is mind onnan származunk. Az az isteni szikra, ami mindenkiben megtalálható, ami ráadásul az isteni sugárzásra, hullámokra reagál (a fény is hullám, a kozmikus sugárzás is, a napok és a hónapok vátlozása, meg a szívritmus is), na annak valami köze lehet a törzsi zenéhez. Kár, hogy az európai kultúrában a zene nem játszik annyira központi szerepet, mint az afrikaiban (egy afrikai IQ tesztnek a zenei intelligencia, vagy ritmusérzék ugyanúgy része, mint a logikai állítások értékelése, az európai IQ tesztnek nem).



Ajánlom annak, aki fogékony az ilyenre. Fela Kutiról többet itt.

Elkezdődött

Meditáljatok - meditáció közben nem jut eszetekbe harcolni.

Két elektron egy pályán

Ha az lehetséges, hogy két bolygó keringjen egy pályán, talán az is lehetséges, hogy két elektron keringjen egy azonos elektronpályán. Úgy értem azonos spinnel is. (Vagy lehet, hogy az azonos pályán száguldó bolygóknak ellentétes spinjük van? Lehetséges, hogy az ellentétes spinű elektron az ellenanyag az anyag-ellenanyag elven?) Ha két elektron azonos állapotban lehetséges, akkor lehetséges az időutazás, és az is, hogy két helyen legyek egyszerre.

Tudod

Virulens zene 10/10

A jó zene: virulens, megmozgat, nem csak engem, a közönséget is, akusztikus, két személyes. Lám, terjed ;).


Nem gondoltam volna, hogy két ember akusztikusan ilyen hangulatot tud teremteni. De, gondoltam, voltam táborban. De ez még akkor is jó. Nem csak a zene. Az elõadásmód is számít.

"ajjajjajjajjaaj"