Putumayo Blend

Valami olyat iszom, ami sem nem kávé, sem nem kakaó, sem nem glögi, sem nem tea, hanem ezek valamilyen csodás keveréke. Chaj a neve, teaként főztük (áztattuk a filtert), tejet, cukrot adtunk hozzá, színe mint a kakaó, állaga mint a krémes husszúkávé, illata mint a finn karácsonyi ital (glögi). Vannak csodák a földön, egyszerre csiklandozza az orrom és a torkom.

Hozzá "A Putumayo Blend" lemezt hallgatom, hála érte kedvenc könyvtáros ismerősömnek, rajta kávéültetvények zenéje, kubai, perui, kenyai számokkal, tiszta brazil kávéházi fíling. Hirtelen csak ezt az egy számot találtam tőlük online, de ez is jó.



Ha már az érzékek csiklandozásáról volt szó, elmesélem az ebédem: grillezett lepényhal, vagy valami más fehér húsú hal, szálka nélkül, saláta ágyon, íze mint az omlet. Isteni finom volt. A falon Fred Aster hanyag eleganciával, szájában lógó cigarettával. (Közben továbbra is áradnak a bókok a közvetlenségről, nyitottságról, barátságosságról, na meg intelligenciáról.) Óh mondd, mi szépet tartogat még a mai nap?


Update: nem Fred Aster volt, hanem Sinatra, régen Képírónak hívták, de 2008 tavaszára már az újabbat is bezárták.