Gének túlélése vs gazdagodás

Ma két dologról akarok írni. Az egyik nagyon komoly, kezdem ezzel.

[TLDR]

• Azt mondják nincs értelme vagyont felhalmozni, mert nem tudjuk a halál utánra magunkra vinni.
• Ha a fennmaradás az élet célja (pl gének), ki marad fenn, ha a földön világvége lesz?
• Az, akinek elég pénze van ahhoz, hogy elutazzon egy másik bolygóra (Elon Musk könyv - eljutni a Marsra és ott kolóniát alapítani)
• Azok, akik itt a földön tudnak építeni olyan erõdöt, fenntartani hadsereget és raktárakat, ahová az éhezõ szegények nem tudnak betörni.
• Vagyis a túlélés érdekében van értelme vagyont szerezni, legalább annyit, amennyibe a Mars-repjegy kerül.

 [/TLDR]

Olvasom/hallgatom az Elon Musk életéről szóló könyvet. Kiderül belőle, hogy a Space-X alapítója egyik célja, hogy el tudjunk jutni a Marsra, és ott kolóniát hozzunk létre, mert ha a földi élet veszélybe kerül, egy ilyen távoli telepen az emberiség tovább tud élni.

Rengeteg olyan dolgot tudnék felsorolni, ami miatt veszélybe kerülne itt az életünk: túlnépesedés, felmelegedés, a szén alapú energiaforrások kimerülése, a napenergia alapú áramforrások becsődölése (pl ha hetekig vagy hónapokig füst vagy porfelhő borítaná az eget), vagy valami pusztító háború, vagy valami megállíthatatlan vírus.

Szóval Elon ezt vizionálja, tényként kezeli, és mint a fantasztikus könyvekben, a Marson képzeli el a boldogulást.

A másik dolog, ami mostanság foglalkoztat, az emberi boldogság, az élet értelme (vagy célja). Ugyanis fáj továbbra is a nyakam, a mágneses vizsgálatra (MRI) meg a diagnózisra még várni kell, addig attól félek, hogy majd valami komolyabb betegséggel és terápiával leszek kénytelen szembe nézni. Az meg akkor lesz sikeres, ha van valami életcél, valami élet feladat, amiért érdemes élni, érdemes küzdeni.

Az a betegség lehet fizikai, vagy lehet mentális, pl depresszió. A két válás, a munkahelyi szervezeti változások, az öregedés, a rokonok távolsága, a hosszabb nem-utazás miatt lehet, hogy nincs is semmi fizikai bajom, csak az agyam tesz oda valami képzelt betegséget.

Szóval ennek jegyében Viktor E Frankl könyvét olvasom, amit a Logoterápiáról ír. Míg más pszichoterápiás módszer vagy irányzat a békét, a nyugalmat, az egyensúlyt (pl a vágyott és a valós helyzet között), a boldogságot akarja visszaállítani, addig a koncentrációs tábort megjárt és túlélt Frankl azt mondja, hogy az ember akkor él túl, ha van valami, amiért érdemes élni. (Élet értelmének - angolul meaning - nevezi.)

Az a valami lehet egy szeretett személy (még akkor is így hat, ha csak képzeletben van velünk, a szeretet a távolságon át is működik, neki pl ott volt a felesége, akiről nem tudta, hogy meghalt, de szerette volna újra látni, s ez, meg az elképzelt beszélgetések a feleségével motiválta, hogy kibírja a nehézségeket), lehet valami befejezetlen munka, vagy valami sors, elhívatás.

Frankl azt mondja, hogy a túléléshez feszültség kell, az az élet mozgatója, egy vágyott állapot (megírt könyv, a szeretett személlyel való találkozás) és a jelenlegi helyzet között. Szóval nem az egyensúly, hanem a feszültség kell az élethez.

Ha élet értelme, és célja, elgondolkodtam, akarok-e hírnevet, akarok-e vagyont. Nem, ilyet nem akarok. Miért is akarnék, ha a túloldalra semmilyen ékszert, vagy pénzt, vagy hírnevet nem tudok átvinni. Bár a hírnév, és emberi kapcsolatok elvileg megmaradnak, a Mormonok pl azt mondták, hogy a házasságok, barátságok a halál után is megmaradnak a "celestial kingdom"-ban. Ezt most nem googlizom ki, nem tudom, hogy van a magyar terminológia (2).

Na szóval nem kell hírnév se vagyok.

De miért nem?

Vajon az felesleges, a pénz halmozása? Az amit OV csinál a strómanján keresztül, kiszivattyúzza az európai uniós pénzeket, és a holdudvara kitömésére használja? Vagy amit Elon Musk csinál, most talán õ a leggazdagabb. Vagy amit Soros csinál, vagy Gates, vagy Jobs, vagy bárki más gazdag csinált?

Miért a gazdagodási vágy? Miért nem állnak meg egy szint után (mondjuk amikor már annyi vagyonuk van, hogy életük végéig boldogan élnének belőle, lenne pénz lakásra, kajára, focira menni, meg sörre).

Egy magyarázat, hogy ha most megállnának, és elkezdenék felélni a vagyont, akkor egy betörés, lopás vagy háború esetén az a kis vagyon, amit a nyugdíjra félre tettek, oda lehet, azt a kis vagyont érdemes megsokszorozni, és gyarapítani, és védeni.

Hoppá.

Egy hirtelen gondolat jött, és ez az, amiért elkezdtem mindezt leírni.

Ha kitörne egy háború, vagy elfogyna a szén, és nem lenne áram, vajon hogy tudnák élvezni a nyugdíjas éveket ezek a dúsgazdagok? Sehogy. Jönnének az éhesek, a zombik, és betörnének, és megpróbálnák elvenni a vagyont. A kaját. Mert azok is túl szeretnének élni. A dúsgazdag meg kénytelen lesz erõdöt építeni, hadsereget fenntartani, azokat is elfogadható életszínvonalon tartani, hogy a vagyont, és a gazdag ember öregkorát (na meg ha már itt vagyunk, az utódai jövõjét) védje.

Vagy, ha van rá technológia, képes legyen összecsomagolni a legfontosabbakat (mint nagyapám a Benes-dekrétum idején), fogni a családját, és átköltözni a legközelebbi lakható bolygóra.

Ehhez mi kell?

Annyi pénz, akkora vagyon, hogy képes legyen kifizetni az egyirányú menetjegyet a Marsra, saját magának, meg a közvetlen családjának, meg képes legyen megvenni a telket, lakást, oxigént, vizet, élelmet a Marson... Ehhez lássuk be, rengeteg sok pénz kell.

Ha azt akarod, hogy a génjeid túléljenek (ne pusztuljanak ki), akkor ahhoz rengeteg sok pénz kell, hogy egy világégés (porfelhő, éhínség, túlnépesedés, világháború, vírus...) után is fennmaradjanak.

Ezért kell kurva sok pénz, mert a Marsra, vagy más közeli élhető bolygóra eljutni nagyon drága.

S hiába minden szép ideológia, hogy minek a gyűjtögetés, minek a vagyon, az arany felhalmozása, ha túlvilágra nem tudod magaddal vinni azokat. Lehet, hogy a túlvilágra nem, de egy távoli világba, ami a génjeid túlélését jelenti, el tudsz jutni, ha baromi gazdag vagy. (Jó, kell még egy pár év, hogy Elon be tudja fejezni a projektet.)

Levezetés.

Ha jól emlékszek, a Jehova Tanúi mondtak valami olyat, hogy 144 ezer ember fér csak be a mennyországba. Ezt a számot valami szentírásból vezették le. Szokták is ezzel heccelni őket, hogy miért akarnak akkor nagyobb egyházat, miért akarnak ennél több embert megtéríteni, ha úgysem férnek be oda? Lehet, hogy ez a korlát valami olyan régi (fantasztikus) jóslat, ami előre látta, hogy ha a Földi élet borul, kb ennyien fognak eljutni (vagy kellenek, hogy eljussanak) egy Földön kívüli lakható területre?

A másik, azt hiszem a buddhistáknál van a kis szekér és a nagy szekér vita, hogy vajon mennyi embernek sikerül kikerülni a világ körforgásából, és eljutni a tökéletes állapotba. Most nem állok neki kigooglizni, ha érdekel, a kis szekér - nagy szekér kérdésre keress (1). A lényeg az, hogy vannak olyanok, akik mint Buddha, eljutottak a tökéletes létbe. Kb mintha szentek lennének. De azt nem tudni, hogy vajon kevés, vagy sok embernek adatik-e meg ez a fajta szentté válás. A kis szekér elmélet szerint csak nagyon kevés kiválasztott lesz erre képes, a nagy szekér szerint sokan beférnek oda. Nem lehet, hogy ez az elmélet is azon alapul, hogy majd egyszer elhagyjuk a földet? Az biztos, hogy nem jut el mindenki az új világba...

S mi lesz azokkal, akik nem jutnak el a Marsra, vagy más bolygóra? Hogy fogunk, hogy fognak a génjeink túlélni?

Csináltál ma már gyereket?

(1) Itt a link: Hínajána

(2) Mennyei királyság vagy isten királysága (innen)

A finnországi magyarok összetartanak + alvás

Annyi mindent szeretnék elmesélni, de nincs mindig mindenre idõm. Az idõ szûk keresztmetszet, ritka jószág, gazdálkodni kell vele, mert elfogy, kifut, lepereg. Most az alvás fontos, próbálom rendbe hozni az éjszakáimat, mindjárt menni akarok aludni, de most a nap végén kedvem volt kicsit kiülni az udvarra, nézni az eget. S ha már kint ülök, ölembe veszem a laptopot (nem, nem veszem az ölembe, hanem a lábam elõtt egy szerszámos ládára, mert nem akarom, hogy a lábamra sugározzon a wifi).

A hétvége forró volt, 28 fok, ez augusztusban Finnországban kivételesnek számít. A forró nap után jó érezni, ahogy lehûl az idõ. Ès mivel megyünk bele az õszbe, rövidülnek a nappalok. Pár nappal ezelõtt azt vettem észre, hogy egyszercsak besötétedett, és látszottak a csillagok. Most a perseidákat várom, bár azt mondja a csillagász oldal, hogy majd 12-én este jönnek, de azért a várakozás jó, s akkor lehet, hogy megint felhõs lesz. (Az megvolt, hogy a részeg a lámpa alatt keresi az elveszett kulcsát. Jön a rendõr, kérdi, hogy mit csinál. Mondja. És hol vesztetted el, itt? Nem, hanem ott, mutatja. Akkor miért itt keresed? Mert itt világos van.)

Este 11 óra van. Kb 10-kor kezdett sötétedni, s most olyan majdnem sötét van, hogy nyugat felõl látni lehet az elsõ csillagot. Észak felé még világos az ég allja.

Az elõbb teregetés közben az jutott eszembe, hogy büszke vagyok arra, amit elértem. A diplomáimra, arra, hogy egy demokratikus országban élhetek, ahol befogadtak, aminek megtanultam a nyelvét. A gyerekeimre is, természetesen, bár most a nagyobbakkal a kapcsolat csak virtuális. A kicsi növekszik, kezd nagylányos lenni. Ma ruhát próbált - jövõ héten (csütörtökön) kezdõdik az iskola. Meg büszke erre a kis házra, kertre, udvarra. Kicsit sárga, kicsit savanyú, nem forog kacsalábon, nincs benne asszony, gyereknevetés, de az enyém.

Ritkán élvezem ki a lehetõséget, hogy kiüljek az udvarra. Az augusztusi csillaghullás azért ilyen. Meg most, hosszú utazós hétvége után.

Közben: a szomszédom most lett kész a grillezéssel. Este égetik oda a húst. Kognitív disszonanciát csillapítanak: ha már megvették, használni kell ezt a fene nagy grillsütõt. A gond az, hogy az égett hús szaga bemegy a lakásba a nyitott ablakon keresztül. Gondolhatjátok, hogy esett, mikor vega voltam... Most sem szeretem, minden este (!) becsukom az összes ablakot. Az vígasztal, hogy az ilyen elõbb-utóbb rákos lesz és kihal, ha igaz a darvinizmus. A bántott hústól. Magyar mentalitás? 

Arra is büszke vagyok, hogy magyar vagyok. Tudjátok, itt idegenben a magyarok összetartanak. Még az erdélyivel is lehet beszélni, nem hozza fel minden alkalommal, hogy nem szavaztuk meg nekik az állampolgárságot. Egy egységes Európában nem is kellene...

Azt hiszem, az a különbség az akkori és a mostani kormány között, hogy az akkori Európában képzelte el a jövõt. A mostani keleten. A 90-es években EU-s útlevélrõl álmodtam, szabadságról. Nekem itt megadatott, de a gyerekeimnek, meg a leendõ unokáimnak nem. Vagy legalábbis nagyon kérdéses.

A hétvégén kellemes meglepetésben volt részem. Elindultam a hétvégi házba, a finn családdal. Úgy volt, hogy kevesen leszünk, felajánlottam, hogy fõzhetnénk magyar gulyást. A (finn) gyerekeknek ízlett (elõtte jól telepakolták erõspistával), és a gluténmentesek és a laktózmentesek is ehetik. Aztán mondták, hogy többen leszünk, 3 család. Gondoltam, akkor nem viszem a bográcsot, annyi ember elõtt nem égetem magam, nem olyan jó az, amit én fõzök, õk amúgy is jobb szeretik a bántott húst (mindenféle grillen égetett szart), akkor nem szenvedek vele 3-4 órát a napon, 28 fokban. Betettem magamnak egy zacskós gyors levest, meg egy székelykáposzta konzervet, hogy legyen mit ennem.

Erre mondják, hogy a gulyás miatt nem vettek semmit. Ott állok félúton vidékre menet, és a bográcsom itthon a tárolóban. Honnan tudnék szerezni egyet? Kelet-Helsinkiben ismerek egy pár embert, megkérdeztem, nem tudnának kölcsönadni a hétvégére? Volt, aki úton volt Magyarországra (temetés), volt, aki költözik, nincs ott, ahol a bográcsot tárolja. Volt, akinek nincs is. De jött egy tipp, abban a városban, ahova megyek, van egy zenész, neki van bográcsa, kersessem meg. Lett új ismeretség, lett bogrács háromlábbal, és ismeretlenül is majdnem fél órát beszéltünk, mintha ezer éve ismernénk egymást. Hát igen, itt az isten háta mögött, Helsinkitõl 160 kilométerre is olyanok vagyunk, mint egy nagy család, segíti egymást a magyar.

Közben: épp örültem, hogy a szomszéd bevonult a lakásba a disznóval vagy tehénnel együtt, és elült a bûz, mikor lemerült a laptop. Ez a munkahelyi csoda gép, ami a boltban 1500 euro körül van, nem bírta 20 percig, úgy lefoglalja a processzort a mindenféle titkosító és kémprogram. (Ennyit a szabadságról. Meg arról, hogy mielõtt egy internet oldal tartalmát elérhetnéd, előbb el kell olvasni mindenféle kisbetûket, kiapcsolni a kukikat, s csak ha a felugró ablakot leklikkelted, akkor tudod megnézni, hogy érdekel-e az a hír vagy nem. Rühellem ezeket a szabályokat, meg a kukikat is.)

Bejöttem befejezni. Kifogyott a mondanivaló, úgy felbasztam az agyam ezen a laptop dolgon.

(majd egyszer elmesélem, miért dolgozok itt, mi lesz a cég sorsa (felvásároltak bennünket), és miért nem megyek el managernek - ez mind összefügg a könyvvel, amit olvasok: Why we sleep. Melegen ajánlom!)

Holnap munka, én túl vagyok 250 kilométeren, egy finn baseball (pesapallo) meccsen a tûzõ napon, folyóban úszáson és majd' 1 óra uszodai úszáson, rizottó fõzésen, dokumentum filmen, blog íráson, mé egy gyors zuhany, és éjfélkor ágyban, hogy holnap reggel még munka elõtt el tudjak menni úszni, mert az felébreszt annyira, hogy oda tudjak figyelni a munkára.

(A könyvbõl az is kiderül, miért olyan nehéz egy este aktív embernek a 9-17 óra közötti munkarend. Meg az is, miért nem alszik el éjfél elõtt a 12 éves. Arról nem is beszélve, hogy miért fontos az alvás.)

Ne felejtsétek: 12-én éjjel. Legyenek készen a kívánságok. És imádkozzunk szülõhazánk felvirágozásáért azért, hogy ne legyenek felhõk.

Hajrá világba szakadt magyarok!

Fascia, munkki-kahvi

A hétfõi nap a fascia és a máj jegyében telt. Hosszabb ideje fáj a bokám egy pontban, ha fentrõl simítom rajta a kezem fáj, ha lentrõl húzom, akár nyomva is, nem fáj. Mondom az orvosnak, szerintem visszéér, beletolom a bokámba a vért, az szét akar repedni, s azért nem fáj, ha felfele húzom, mert akkor nem pumpálom vissza. Azt mondja fascia. Elküldött valami fascia manipulációra (kb durva masszázs, amit a könyökével végez a fizikoterapeuta), azóta (ezt csütörtökön írom) sokkal jobban fáj. Nem csak ezt mahinálta meg, a derekam is fájt, a májam tája, azt is jól megnyomkodta, hogy az új fájdalom elnyomja a régi belsõt.

Aztán buszra pattantam, elmentem Tamperébe, mert csak ott volt szabad idõpont belgyógyászhoz, hogy adjon beutalót ultrahangra. Azért Tampere, mert ott szimpatikusak az emberek, szinte mosolyognak, és ott van a Muumi múzeum, gondoltam, majd bemegyek oda.

A dokinéni szimpatikus, meghallgatta és megértette a problémát, a májamra adott ultrahang beutalót. Azt mondja szeretne az eredmény után konzultálni velem, ezért menjek vissza hozzá. Mivel oda érve megebédeltem a Koskikeskusban, a hasi UH elõtt meg 6 órát nem szabad enni, kedden mehettem vissza reggel ultrahangra, aztán a doki nénihez. Nem mertem azt mondani, hogy a fõvárosból jöttem, oda megyek vissza a hatos expresz busszal. Sebaj, ezen a héten szabadságon vagyok, belefér az idõmbe, máshova úgysincs esélyem utazni, országon belül ez a két óra ide-oda semmi. Direkt nem autóval mentem, hogy tudjak korona mintát gyûjteni (odafelé a buszon nem köhögött senki), és pokemon tárat tisztítani.

Tamperében elsétáltam a Pyynikki-re a régi kilátó toronyba, ott a hagyomány szerint illik munkkit (fánkot) enni. Munkki-kahvi az a fánk kávéval. Persze felmentem a toronyba is, ha már ott voltam. Onnan megláttam a másik, nagyobb tévétornyot, nincs is messze, mellette van a Sara Hildén múzeum, gondoltam, a múmik várhatnak, inkább oda megyek. A torony kilátója és a fenti kávézó be van zárva (a vidámpark, Särkäniemi mûködik, a delfináriumot már évekkel ezelõtt felszántották és a helyét bevetették, most Hoplop van ott), ezért felmenni nem tudtam, de a Sara Hidén múzeumot megnéztem, és az udvarán kávéztam, ha már ott vagyok, az úgy illik. Onnan bementem a belvárosba (gyalog), a múmikat kihagytam, holnap úgyis jövök, majd megnézem akkor. Mentem inkább venni egy USB töltõt, mert a pokemonozás és a geocache erõsen megviselte a telefonjaim és a külsõ akkuk energiaszintjét. A buszon meg az ülés alatt volt konnektor, ahonnét töltekezhettem.

Szuper hétfõi napom volt.

A legjobb az volt benne, hogy másnap visszamehettem ugyanoda, folytatni a pokemonozást, na meg egy kicsit ultrahangoskodni, tamperei véres hurkát enni, és találkozni újra azzal a szimpatikus dokinénivel. De ez külön történet.

Ha tehetitek, menjetek Tamperébe, van sok múzeum, látnivaló, kiránduló hely, s hamarosan lesz villamos is. (Bár a városháza elõtt és a Sara Hildén udvarán most is áll egy.)

Bonyolult

Többen kérdezték, hogy mi bajom. Nem tudom. Fájt a torkom és a fülem, talán már 4. hete, (visszatérő fájdalom, mert áprilisban is ugyanezzel a fájdalommal voltam orvosnál), kértem alaposabb kivizsgálást. Megnézték, megállapították, hogy semmi, nyálmirigy gyulladás, de nincs benne kő, sem semmi más kóros a torkomban, erre másnapra elmúlik, és lemegy a fájdalom az ágyékomba, az alsógatyám fáj, aztán pár napra rá felmegy a vesék és a májam tájára, onnan meg fel a szívhez, hogy szúrjon a mellkasom és durva szívritmuszavaraim legyenek. Még tudom kezelni, de ki tudja, meddig. Éjjel rosszat álmodok, nem csak olyan lidérceset, valósnak tűnik, és engem gyilkolnak, vagy alattam robban... és ez általában valami betegség előjele. Hát kábé ennyi. Az előbb kifeküdtem az udvarra egy napágyra, néztem az eget, vékony felhőréteg takarja el a csillagokat, de jól esett a hűvös, friss levegő, közben eszembe jutott, hogy álnéven kellene indítani egy blogot, "őszintén a halálfélelemről" címmel, amiben le lehetne írni mindazt a sok parát, meg félelmet, ami itt naponta körbevesz, meg mindazt a sok módszert (pl templom), amit kipróbáltam ellene, s hatástalannak bizonyult. Elegem van ebből a vándorló betegségből, tudom, hogy lelki, a belső ürességet akarom vele betölteni, de már nagyon zavar. Az egyik kedves ismerősöm erre azt szokta mondani, hogy szét van csúszva. Én meg szét vagyok esve, és képtelen vagyok összeszedegetni a darabjaimat. Nagyon rám férne már egy hét szabadság. De nem akarom, hogy valami betegség kényszerítsen otthon maradásra.

Egy fazon, akit a nyáron ismertem meg a Lappföldön, most körbeutazza a Földet. Kivett egy év szabadságot, és él. Nekem mikor lesz erre merszem, meg pénzem? Miért nem tudjuk azt csinálni, amit szeretnénk? Miért ilyen bonyolult az élet?

Ön-coaching

Ma volt a lányom, és hazafelé - bár csak egy fagyiért ugrottunk be - vettetett magának egy Barbie újságot. Annyiba került, mint a napi kajára valóm. Ma épp utolértem magam a konyhapénzzel (kegyetlen vagyok magamhoz, sanyargatom, napi 9 eurót adok magamnak, de a szent célért, hogy kimásszak az adósság verembő; ha ezt az élettárssammal tenném, aki most épp én vagyok, akkor ez gazdasági hatalommal való nonverbális erőszak lenne), és most megint egy napot vissza a játékmezőn, holnap nem vehetek semmit.

Azért aggódni nem kell, nem olyan kritikus a helyzet, kilóból is van felesleg, és a fagyasztóban is van még legalább 3 hétre való, bár ha ilyen éhes maradok végig, mint most, akkor csak kettőre. Jut eszembe ilyenkor a dohányzás: akkor nem kívántam ennyit. 68 napja bírom, ha jól számolom, de eléggé ott vagyok, hogy valaki kínáljon már meg, hogy egy kicsit összekuszálja a szálakat, mert így minden túl szép és túl könnyű, csak én nem. De legalább nem hízok, és az is nagy szám. Azzal bíztatom magam, hogy még egy hét, és jön a felmentő sereg, és hozza otthonról az olcsó cigit kaját. Leginkább pálinkát, bár az nem úgy hat. Mindenesetre akármennyit is zavar az agyam (most úgy néz ki a test és a benne futó alapprogram, mint valami operációs rendszer vagyok én, és az ezen futó mindenféle programok, ego, jólneeltség, akarat, agresszió, szexuális vágy meg a vendég, a kezelő, aki mindenféle alapprogramokat akar futtatni, de én meg meg akarom makacsolni magam, mégsem megyek úszni, mégis engedek az ösztönöknek, és zabálok, játszom a Candy Crush-t, bámulom a tévét, iszom a sört, és vakarom a hasam, nem megyek aludni, és mégis megveszem azt, amire igazán nem futja, mert az kell, megérdemlem), úgy néz ki túlélek. Nesze, írtam egy hosszú zárójelbe tett mellékmondatot, és elgurult a szál, hogy mit is akartam a mondat végével kezdeni.

Bámulok a monitor fölött el a végtelenbe, már amennyire a fal és a ráakasztott parafatábla megengedi, mikor megakad a szemem egy február 28-án aláírt (ezt a szinetológus ismerősöktől lestem el, dátummal írok le valamit, akkor az akkor érvényes volt, (igen, itt volt egy szó elírás, de marad) később felül lehet bírálni és át lehet írni, nem végérvényes, és nem nyomaszt) lapon, amin azt írtam:

Motivációs levél
magamnak

Ha le tudom győzni a dohányzást (pipa = sikerélmény), le fogom tudni győzni a túlsúlyomat is (ami annyira hozzám "nőtt" az évek alatt). Első célként 5% fogyás = 105 kg. Közepes távú cél (2017 elejére) 92 (BMI < 30). Hosszú távú: 82-85 (25% kevesebb). Induló súlyom 2016 feburár 28-án 111 kg.

B

Rájöttem mi ez a nyomorultság érzés. Nem csak a magány, hanem lustaság. Nem akarok tenni a célom érdekében. Félek a változástól (mennyit mondtam már, hogy nem szeretném, ha hosszú tömött sorokban állnának a csajok az ajtó előtt, hogy kénytelen lennék a többséget elzavarni)  (igen, ez beképzeltség, gyerekként, mikor ilyen gondolatokat ültettem mélyen a fejembe, beképzelt voltam, most ezekkel a gyerekkori mumusokkal birkózok, mondhatni tisztázom őket, de tiszta módszerekkel, nem használok e-mérleget, sem e-pillert), nem akarok tudni futni és aktívan sportolni, mert szégyen a futás (de q anyját annak, aki üldöz), és milyen ciki már cicanadrágban szaladgálni odakint. Szeretem nyomorultan érezni magam, mint amikor beteget csinál magából valaki, hogy foglalkozzanak vele, hogy simogassák, és hogy ne irigyeljenek az emberek az eszem miatt, meg a sikereim, meg a 4 okos és szép gyerekem miatt, hanem sajnáljanak. (igen, itt elmászott az alany, de nem vagyok kényszeres nyelvtannáci, nem javítom) Az mégiscsak jobb, lemenni kutyába, a más emberek alá, egyfajta alázat is, hogy úgy lenni felettük, hogy alattuk vagyok. Lásd a ruhám, autóm, lakásom, a rend körülöttem. Egyik sem managerre vall.

Szóval nyomorultam akarom érezni magam, és ennek az egyik legjobb módja lenne, ha visszaszoknék a cigarettára, mert akkor igazán nyomorultan tudnám magam érezni. Meg akár ki is rúgathatnám magam (senki nem pótolhatatlan...), az is elég nagy nyomor lenne hirtelen. Nem, ne is emlegesd, beteg nem akarok lenni. Sem prosztata rákot, sem infarktust, de még csak egy nyamvadt aranyeret sem akarok.

Valaki azt mondja, hogy ha megfogalmazom, hogy mit nem akarok, azzal bevonzom, mert a tudat nem tudja értelmezni a nem szót, és megoldást keres a kimondott betegségekre. Nem hiszek ebben a babonában, mert a forrás, az eredeti szerző, aki ezt mondta, azt is mondta (talán Napoleon Hill volt az? vagy Dale Carnegie?), hogy ahhoz a dologhoz, amit meg akarunk valósíttatni a tudatalattinkkal, ahhoz pozitívan kell kötődnünk is. Na ez szerencsére nincs meg, utálattal, gyűlölettel gondolok mindenféle betegségre.

Mi még? Nem akarlak szóval tartani, menj, mosogass, takaríts, fuss, ne olvass, mert megfertőzlek a negatívásgommal. Nincs jobb dolgod? Ma kell elkezdeni mindazt, amit eddig nem tettél, de kellene.

Megyek, iszok egy pálinkás kólát, benyomok valami jazz zenét, vagy zongorakoncsertót, vagy Smetanát, vagy valami ezoterikusat, hogy kiüsse az agyam és idő előtt elaludjak. Az alvás, most az lenne a fontos, kár, hogy ehhez sem tudok pozitívan kötődni. Utálok aludni, mert aki alszik, annak nincs jobb dolga...

Háát, ilyesmiken kesergek néha, amikor épp annyira nem is rossz élni.

Nem, nem megyek szakemberhez, nincs rá pénzem.

Ne az ételt élvezd

Hétfõi tévémûsor ismertetõjét olvasom: a családanya ízetlenül fõz. Szerinte az étel csak táplálék (energiaforrás), nem kell élvezni azt. Logikus, kezdem megérteni a finn mentalitást. A mûsorban megpróbálják megtanítani finomat fõzni, ami nem biztos, hogy jót tesz a családdal.

A finn menzán elcsodálkoztunk ezerszer, hogy ezekbõl a finom, jó minõségû, friss alapanyagokból hogy lehet ennyire ízetlent fõzni. Hát így. Más a cél.

Magyar mentalitásommal arra gondolok, hogy ez a családanya nem szereti a férjét, és nem szereti a gyerekeit. Aztán eszembe jut, hogy minden relatív, a finn hozzáállással levezethetõ, hogy igenis, szereti a családját, éppen azért fõz így. Hogy az étkezés ne élvezkedés legyen, ne lehessen az evés kompenzátor.

Értem már, miért láttam mindig is soványabbnak, sportosabbnak, és egészségesebbek, sõt, határozottabbnak a finneket. És miért vagyunk mi magyarok (az én meglátásom szerint) kövérek, és miért annyira panaszkodósak. Mert finomakat eszünk, és van hol kompenzálni. A problémát nem megoldjuk, hanem bedobunk este egy jó zsíros pacalt, vagy amit a nõk szeretnek - fõzés helyett - egy tábla csokit. Még meg is ideologizáljuk: a férfi szívéhez az út a hasán keresztül vezet. Persze, meg a koronáriás betegséghez is, ha már meguntuk.

Ha nem lenne az evés öröme, talán a munkában, vagy a sportolásban találnánk volna meg a sikerélményt.

Ha a fenti feltevés helyes, a ma divatos fõzõmûsorok oda fognak vezetni, hogy a finn és magyar pocakméret közeledni fog egymáshoz. Persze ennek lehetnek más okai: a gazdasági válság növeli a tészta fogyasztást, meg csökkenti a konditerembe járást, de a finn konyhakultúra biztosan változni fog.

Most diétázok, hétvégére fogadásból le kell dobnom 5 kilót, s csak elmélkedek, s a rózsakertbe megyek napfényt enni. A mai jelszavam: éljen a cézár saláta, s nem baj, ha íztelen. Remélem, lesz majd más élvez(ked)ni való a hét végén.

Ja, a sonka-ünnep.

Finn orvosi ellátás

Ha izomszakadásod van, vagy a térdedet kell helyre rakni, várhatsz fél évet, jó esetben sorra kerülsz, mikor már javíthatatlan a sérülés. Ha vakbélgyulladásod van, és még idõben bemész a kórházba, közlik veled, hogy a mûtõt már felmosták, ha úgy érzed kibírod holnap reggelig perforáció nélkül, bent maradhatsz estére. Aztán reggel felvágnak, és kérdik, hogy már perforálva volt, miért nem jöttél hamarabb?

Aggódom a finn egészségügyi rendszer jövõje miatt. Ha tovább folytatják az optimalizálást, és a kórházbezárást, nem lesz aki meggyógyítson öregkorunkban, mikor már zöldeket is beszélünk.

S mi lenne, ha gombamérgezésem támad, hirtelen hova szaladjak?

Finn-magyar gombaszótár:

korvasieni = redõs papsapkagomba
suppilovahvero = tölcséres rókagomba
mustatorvisieni = Sötét trombitagomba
herkkutatti = vargánya
ukonsieni = õzlábgomba
tryffeli = szarvasgomba
kärpässieni = légyölõ galóca

Magyar gomba oldal: gombavadasz.hu

Telefon haza

A betegségek lelki eredete írja (nem emlékszem a pontos címre, írtam róla itt és itt, végül itt megtaláltam a címét is), hogy melyik szervi betegségnek milyen lelki háttere lehet. A bőrre azt mondják, hogy az én és a nem én (környezet) határfelülete, a bőrbetegségek oka az egyén és a külvilág kapcsolata problémája. Valahogy úgy magyarázta annak idején a pszichológusom, hogy az anyajegyek olyanok, mint a sünnek a tüskék, csúnya vagyok, szúrok, ne érj hozzám. Én meg azt mondtam, ezek konnektorok, (csak) ezeken a pontokon keresztül csatlakozom a világhoz. (S milyen igazam volt!) Mindenesetre van sok, s az önbizalmam valakinek tényleg helyre kellett pofozni.

Ma az járt a fejemben, hogy az anyajegyek a (nap)sugárzás (és telefon sugárzás, a szerk. megjegyzése) hatására jönnek elõ, az isteni teremtõ erõ meg valami sugárzás (ahogy írtam már, kozmikus sugárzás forgat minden elemi részecskét, minden hullám, persze, mert a saját mintájára alkotta), tehát a bennünk lakó isteni erõ ezeken a pontokon, az anyajegyeken keresztül lép kapcsolatba az õs-sugárzással (nappal, kozmosszal, telefonnal), és ezeken a pontokon keresztül telefonál haza, mint Iti (E.T.) a földönkívüli botanika. Lám minden összefügg, már Spielberg is megmondta (azt hittük, a komolyabb filmekhez kell neki a pénz, pedig ezek voltak a komolyabb filmjei)! Kár, hogy nem mondott semmit az anyajegyekrõl.

Errõl jutott eszembe, hogy a belsõ istenke rendszeresen interurbánt beszél a bõrömön keresztül, talán haza akar menni az övéihez, s minden hívás egy bélás (=kétforintos, =anyajegy). Ó jaj, mi lesz velem, mi lesz szegény fejemmel (ego), aki test nélkül marad? Mert az isteni csak átugrik egy másik reinkarnációba, de ez az idióta tudatom, az egó meg megpróbálja befoltozni a bõrömön a lyukakat, dugóval, vastag, növekedõ anyajegyekkel. A legjobb lesz, ha nagyon sürgõsen beszélek az egómmal is, és a haza vágyó istenivel is telefonálok, hogy ugyanmá, maraggyonmég teára. Hoztam finom mosolyteát. Kár, hogy meggyõzésben gyenge vagyok. Talán majd a lapacho.

Most a torkom fáj, ami azt jelenti, hogy valamit nem akarok lenyelni (a teát?), elfogadni. Rekedt is vagyok, ami azt jelenti, hogy valamit nem kéne, vagy nem akarok kimondani. Akkor most beszéljek vele, vagy ne?

Mindenesetre a telefonszámlát jó lenne csökkenteni.

Miért jó a pánikosoknak?

Rájöttem miért jó pánikosnak lenni. Abszurd, de gondoljatok bele. A pánikosok, izgulósok (hipochonderek) szíve az állandó készültség és vészhelyzet érzékelés miatt gyorsabban ver, mint a normálisoké, vagyis folyton kondícióban van, mintha folyton sportolnál, ezért a pánikosok és izgulósok edzettebbek, tehát: tovább élnek.

Természetesen a "normális" orvosok - akiknél magas a munkahelyi stressz és megnövekedhet az alkoholizmusra való hajlam - irigykednek, és nem engedhetik, hogy ez a tény kitudódjon (mert akkor mindenki izgulós lenne, és nem lenne aki hajlandó lenne repülõgépet vezetni vagy atomerõmûvet üzemeltetni), ezért próbálják pulzusszám-csökkentõ vegyületekkel (orvosság, pl. beta-blokkoló) ezt az elõnyt elnyomni, az edzettséget megszüntetni, és a várhatóan hosszabb életkort visszaállítani a "normális" szintre.

Döbbenet. Összeesküvést sejtek.

5. utolsó nap

Elfogyott a káposztaleves. Ízlett, szerintem finom, mégsem főzök többet, mert nem kockáztatom az álmaim. A bakancslista, ugyebár. Az történt, hogy reggel megint ettem valami apróságot, már nem emlékszem, mit, törlődött, mikor bekómáltam, vagy amikor az orvosok ébresztettek. Reggel megvolt a szokásos kávé, délben előbb ettem kb 20 deka főtt marhahúst 3 egész paradicsommal, érdekes, a kúra végére belejövök, hogy csak azt egyem, amit a diéta előír, aztán a levest, ma már csak 5 dl-t, mert ennyi maradt, de már 4 órakor szédelegve vártam, hogy valamit ehessek. A gyomrom teljesen kiürült, szívta be azt a rengeteg vizet, amit megittam, meg nullás kólát, de az sem hozott rendbe. Null kalória sux.

A lányommal mentünk megint, bementünk az első benzinkútra, ahol kaját is mérnek. Benyomtam egy szelet grillezett marhaszeletet, némi salátával, paradicsommal, és friss kenyérrel (aka. hamburger, a lányom meglátta a képen, és mondta a nevét, pedig nem evett soha), és leküldtem rá egy töltött vínerit, ami olyan, mint a lekváros levél, csak még tejszínhabot is csomagoltak bele. Abból kapott a lány is. Este palacsintát sütöttem, hogy a megmaradt túró ne maradjon meg, és meg tudtam állni, hogy csak 3 darabot egyek meg, ameddig a túró tartott. Most este meg bevettem egy pohár vitamint, béres cseppel ízesítve, ezt csak étkezés közben szabad inni, ezért ettem is hozzá egy szelet kenyeret, paradicsommal. Szédülés elmúlt.

Most ennyi, feladom, gyenge vagyok és lusta, még egy ilyen ócska kúrát sem tudok rendben végigcsinálni. De eszembe jutott, hogy 6 évvel ezelőtt csináltam egy hasonló kúrát, háziorvosi vagy üzemorvosi javaslatra, csak zöld salátát ettem grillezett hússal, azt egy hétig, és ez alatt 10 kilót fogytam, és a végére berezeltem. Minden nap ráálltam a mérlegre, és örömmel konstatáltam, hogy napi 1 kilók mennek lefelé, de aztán úgy tűnt, nem tudom kontrollálni a fogyást. Szédültem, a szédülés állandósult, volt, hogy elestem a zuhanykabinban. Biztos, hogy élelmiszer vagy kalória vagy vitamin megvonási tünetek voltak, utána sokáig tartott még a szédülés, kar zsibbadás, meg hasonlók. Vizsgáltak is orvosok, kaptam rá betablokkolót, kaptam rá szorongásoldót, meg minden hasonlót, diagnosztizáltak szociális fóbiát, és fél évre rá daganatot is.

A francnak kell újra ez a tortúra, a súlyomat, akarom mondani a tömegemet leszámítva elvagyok, elvoltam eddig, minek felborítani a szervezetben beállt egyensúlyt, megint kínozni magam, hogy a vitaminhiány, vagy valami új agybajt, vagy újabb daganatot okozzon. Inkább a lassabb, de több fáradtsággal járó utat próbálom meg: kicsit csökkentett kalória mellett többet mozogni. A nyáron élveztem a kerékpározást, a kosarazást, a röplabdát, menni fog. Még akkor is, ha most jön a tél (éjjel már csak 3-5 fok lesz, nappal sem megy már fel 15-20 fölé), de a kollegáim már szervezik a téli teremfocit, talán oda el tudok majd menni. Meg hogy a vendégek hazamentek, majd többet szexelünk.

Szóval a káposztalevest most ünnepélyesen abbahagyom, de a receptet elteszem, mert finom volt, időnként főzök majd a családnak, vega vendégeknek, vagy ha megint kell gyomrot pucolni.

Előre.

Lehet, hogy belevágok?

"Kipróbáltam a káposzta levest, nekem hatásos volt. Három hét alatt 9kg fogytam, nem ettem mást csak a levest. Azóta utálom, rá se szeretek gondolni." (innen)

Most megtaláltam a receptjét, ahogy anyu mondta. Ott a hagyma kevesebb és a paradicsom több.

Futós farsangután

Hallom, hogy a farsangon terjengett valami futós nyavaja, aki megkapta, naponta többször fut a mosdóokagylóhoz hajolni meg a vécéhez gugolni. A vasárnapi fánkvendégeink lehet, hogy ide is hoztak belőle, de hallom, hogy több más család is ismeretlen forrásból elkapta ugyanazt. Ilyenkor örülök, hogy az ilyen bulikra csak készülünk menni, soha nem nagy durranás, és csak a társaság miatt vonz. Kiváncsian figyelem Ric blogját, vajon őt is ott táncoltatták meg annyira? S hogy megtáncoltatja-e a farsang mégegyszer?

Nektek meg, szenvedő alanyok, vagy tárgyak, mielőbbi felépülést!

37.7-es gyors

A 37.7-es gyors pillanatokon átrohant a gyereken, aztán elért hozzám, és itt ragadt, egy napja nem hajlandó tovább indulni. Lehet, hogy ki kellene mozdulni, hogy átadhassam valaki másnak. Ki kéri?

Fogyni evéssel

Levena panaszkodik az evés, alvás és fogyás háromszög felborult egyensúlyáról. Beszállok. Rengeteg felesleges kilóm van (ki kér belőle?), a párom is udvariasan csak azt mondta, nagyon büszke leszek rád, ha ez sikerül. Mármint ledobni úgy 10-20 kilót. Mert egy rokonnak sikerült. És nem is nehéz: csak egy speciális ételport kell enni. Az is igaz, hogy baromi drága a dolog, az egyik multilevelmarketing cég terméke, amin akár 85% bónusz is lehet, és ha jól csinálná az ember, kellene hozzá vagy 6-8 féle egyéb kellék (maga az italpor, akkor hozzá rost tabletta, multivitamin tabletta, protein kiegészítés - ez személyreszabott, az én tanácsadóm ezt nem számolta ki nekem, de nem is akartam rá költeni, - valami tea, ami a fejfájást szűnteti meg, meg mindenféle egyéb kiegészítők, az éhség ellen, a szédülés meg mittudom én mi ellen). A keverőpohár, a centi és a mérőkanál ingyen ajándék! A napi (minimál) adag így is kb 2,5 EUR, ennyi pénzből nem igen lenne meg a reggeli és a vacsora, szóval spórolásra is alkalmas. Na de azzal jár, hogy se más reggeli, se más vacsora, mert ezt a két étkezést helyettesíti a szer. Az ebéd az tetszőleges, korlátozás nélküli. Mindezt kb 4 hónapog, addigra megy le a 10-20 kiló, ne siessünk. Szóval azokat a szalámikat, túrórudit, savanyúkáposztát, burekot, amit a múlt héten hoztunk otthonról, azt 4 hónapig tároljuk, és a tegnap vett kenyeret is nagy valószínűséggel hajítom majd a bio szemétbe. Mert hogy ezt a drága cuccot eszi az ember, és fogy, mert az ismerősünk is fogyott, nem is keveset, ebbe a buliba ezért én is beszálltam. Nem azért, mert olyan meggyőző lenne a reklámja (szívbetegség, rák, depresszió, bőrbetegség stb a túlsúly lehetséges következménye, ezek már megvoltak, mi egyéb jöhet ezután?), hanem mert tényleg működik. Azt meg akkor ki kell próbálni, hogy igaz-e. Mert hiába tettem ki a falra a milliméterpapírt, rajta a bejelölt fogyási ütemtervvel, ha most kb 2 kilóval a piros vonal felett vagyok, az induláskori súlyomnál is csak 2 kilóval vagyok kevesebb. Előbb azt gondoltam, hogy majd a koncertpakolások fogyasztanak, na de oda viszi az ember a 4 szendvicset, a bounty csokit, a túrórudit, a konyakmeggyet, az izotóniás italt, meg a 3 váltás ruhát, izzadás esetére, és bár a dobozokat könnyebben emelgetem, de a zsír az csak nem múlik. Tehát ma elkezdtem ezt a szigorú diétát, feljegyeztem a kilókat meg a centiket is, és próbálom békénhagyni a hűtőszekrényt, ami nagyon nehéz, ha az ember 24 órában itthon van. Ja, fél óra mozgás, az is kell hozzá, amit a napi két sétáltatás vagy az uszoda ki is pipál.

Viszont ha elfogy az italpor, nem veszek újat, mert saját erőből is meg tudom csinálni a reggeli kaja pótlást zabkásával vagy rozskásával, vitaminokat olcsóbb multivitaminnal, a rostot rozskenyérrel vagy korpával, és ha ezek mellett nem ennék más reggelit meg vacsorát, és ugyanúgy mozognék napi fél órát, szerintem tovább menne a fogyás. Ezt a 2. hónap után fogom tesztelni, addig kitart a hozott anyag.

Aids teszt

Ma vérvételen voltam, és a vizsgálatok között szerepelt a HIV antitest vizsgálat. Majdnem 40 évet leéltem, és most fogok először szembesülni a múlttal, a nem-túl-kicsapongó életemben volt-e valaki, akinek volt valaki, aki lefeküdt AIDS vírushordozóval. Elvileg 6 kapcsolattal az egész világ elérhető, tehát nincs kizárva, bár nem tudom, volt-e hat, és ha gyerekkoromban titokban imádtam valakit, annak lehet-e negatív kövezkezménye az egészségemre.

Meglepett, ezért érdekesnek tartom megjegyezni, hogy Finnországban az EKG vizsgálat is az alap laborvizsgálat része, és ugyanúgy a laborban csinálják, mint a koleszterin és hemoblogin vizsgálatot. Nem cicóznak mindenféle zselés öntapadó tappancsokkal, kérdés nélkül borotválják a pácienst, most megint hetekig takargathatom magam, pedig holnap uszodába készültem. A lábra és kezekre nem vizes csipeszt, hanem ugyanolyan tappancsot raknak, mint a mellkasra.

Ahogy a prosztatavizsgálatra már kitalálták az ultrahangot, a terhességre a pisilést, nem hiszem, kitalálhatnának az aids-re is valami szúrás és vágás nélküli vizsgálatot. Még 3 nap az eredményig, addig izgulunk, mert kegyetlen fáj a fejem, ez vajon az aids előjele lenne?

Influenza oltás Finnországban

Olvasgatom, mennyire fejetlenség van otthon a H1N1 oltóanyag körül, hogy az emberek nagy része nem adatná be magának, de az állam már kifizetett 6 millió adagot, és a szerződést jó magyar szokás szerint 10 évre titkosították, az orvosok meg nem tudnak felelősen dönteni, mert mindenki mást mond. Azok után, hogy az új vakcinákat felnőtteken sem tesztelték le rendesen, de már a gyerekeket oltanák vele, mi is eldöntöttük, hogy nem oltunk, főleg nem a gyereket, akibe a kötlező oltásokat is csak azért engedtük beadni, mert kötelező. Azért a finn helyzetről kötelességemnek érzem tudósítani.

A tamperei egyetem oltási kutatóintézete kéri a lakosság segítségét a hatóanyag vizsgálatában. Önkénteseket keresnek, akik a 6-35 hónapos kisgyereküknek beadatnák a teszt oltóanyagot, vagy egy másik, már kipróbált influenzaoltóanyagot, vagy ellenpróbaként agyhártyagyulladás elleni szert. Azt írják, hogy az oltásokkal még problémák vannak, a jelenlegi oltóanyagok nem elég erősek a pici gyerekeknél. A segédanyagot (adjuváns?) tartalmazó FLUAD (Novartis) még kezdeti kutatási stádiumban van, kisgyerekek számára sokkal erősebb lesz, mint a jelenlegi hatóanyagok. A kutatásban részt vevő gyerekeket 2010 tavaszáig követik, időnként vért vehetnek.

A kutatásban részt vevő gyerekeknek felajánlanak egy adag ingyen oltást a készülő új szerből, a kutatások és az engedélyezés után.

Ezek azt hiszik, kisérleti nyulak a gyerekek?

Beoltani csecsemőket új oltóanyaggal?

A finn állam tesztelt egy új oltóanyagot, amit az új influenza ellen fejlesztettek ki. Összeszorított ököllel figyeltem, vajon kell-e majd kötelezően beoltani a gyerekeket egy teszteletlen szerrel. Most írja az újság, hogy a kisgyerekek már nem számítanak már erősen veszélyeztetettnek. Hál égnek!

Akkor is, nehezményezem, hogy felnőtt kísérletek helyett gyerekekkel játszanak.

Finnek talán megtanulnak orrot fújni?

Mikor a gyerekek kicsik voltak, annak rendje és módja szerint megtanítottuk őket az alapvető higéniára, ahogy azt otthon tanultuk. Megtanítottuk őket pl. orrot fújni papírzsebkendőbe. Ehhez persze kellett némi felnőtt segítség, ugyanis a pzs-t oda kellett tartani az orrukhoz. Fújni fújták rendesen. Az óvodában kiderült, ez a kompetenciájuk itt nem nyerő, mert a

1. finneknél nem szokás orrot fújni
2. az óvónéni undorodik a takonytól, és még a mi kérésünkre sem hajlandó kifújni a gyermekeink orrát,
3. Finnországban akkoriban (12 éve) nem is volt kapható papirzsebkendő, csak valami szalvéta féle,
4. az óvónéni azt mondta, tanítsuk meg a gyerekeket finn módra tisztítani az orrukat, azaz felkrákogni, visszaszívni (ennek speciális módja van, hogy ne menjen a gyerek fülére) és kiköpni (vagy lenyelni? ez soha nem volt tiszta).

Azok a kulturáltabb finnek, akik valaha jártak külföldön, és tudták mi az az orrfújás, egy tekercs vécépapírt tartottak az asztalukon, abból téptek és abba fújtak. Fúj, mondtuk, mi magyarok, azzal illetni az orrunkat, amivel más a hátsó felét... Na de a finnek is változnak, lassan lehetett kapni szalvéta-szerűen hajtott, négyzet alakú papirkendőt, ami egyformán jó volt szalvétának, gyerekseggtörlő kendőnek, makkara fogónak és vécépapírnak, na meg papírzsebkendőnek, ezt ma is árulják, és finom puha. Mikor tavaly kijöttem, és rendszeresen jártam az apás hétvégékre, állandó import termékem volt otthonról (a pálinka mellett) a 100-as Zeva zsebkendő, mert az jó, és mert nem hittem volna, hogy már itt is kapható hasonló. Pedig van, a nagyobb üzletek már árulnak 10-es csomagban Lambi márkanéven. Meg a gagyi boltok (Lidl, Tiimari) árulnak nemzetközi gagyi minőségűt is. Kiváncsi lennék rá, hogy vették rá a finneket, hogy azt az undormányt ne befele, hanem kifele ürítsék?

(igaz olyat is láttam, és azt otthon, hogy az ember a saját pisijétől úgy undorodott, hogy ne kelljen vécére mennie, csak max. egy pohár vizet ivott egy nap, míg az agya ki nem száradt és meg nem halt, sajnos, szegény, ismertem)

Hamar meg is jött a magyarázat. Rettegünk a H1N1-től, bár már tudjuk, hogy kevésbé halálos, mint a hétköznapi nátha, de már terjed ezerrel, ma reggel kevéssel 100 fölött volt a megbetegedések száma, őszre akár minden harmadik munkavállalót elérhet, tehát már nem újdonság, és az egészségügy áttér a megelőzésről a kezelésre. Kijelöltek kórházakat, amik infuenza járvány esetén csak ezzel fognak foglalkozni, egyben a térdműtéteket két kórházra limitálták. Aztán elkezdték kommunikálni, mit kell csinálni, ha valaki magán ennek a disznó vírusnak a jeleit észleli.

Na és itt csatlakozunk vissza az eredeti témához, az orrfújáshoz. A céges belső kommunikáció tanítja a finneket orrot fújni! Azt írják, hogy

• moss kezet gyakran, szappannal, főleg étkezés előtt (talán még mindig kézzel esznek?)
• tarts jó higéniát, ha folyik az orrod és ha köhögsz: takard el az orrod és a szád zsebkendővel, aztán dobd a kendőt a legközelebbi kukába,
• menj haza, és a cégorvost otthonról hívd fel.

Na hát ennek a kedves rokon népnek íly módon oktatják, mire való a papírzsebkendő. Jöhet most a papíripari paripa lobbi, és lehet pzs-t gyártani és reklámozni orrba-szájba, azaz orra-szájra.

Update: ma reggel megjelentek a falakon a tájékoztatók, hogyan kerülhetjük el a flu terjedését. Úgy látom a képes orrfújás tanfolyam lemaradt a poszterrõl...

Egyébként belső körökben mi csak azt mondjuk minden náthára és tüsszentésre, hogy disznó-light.

Vészhelyzet

Fájdalmasan kezdődik a tavasz, kegyetlen fáj a fejem, bár kérhetnék epidurált, ami nyak fölött hat, mert úgy érzem semmi nem használ. Sem a friss levegő, sem a kávé, sem a kedvesemtől kapott tarkómasszázs, sem a váltott orron lélegzés, sem az ujjak tövének nyomkodása, sem a jobbra-balra nézés (köszönöm), sem az import Algopyrin. Jött a hirtelen tavasz, melegszik az idő, tegnap telihold, meg egy előre hozott határidő, elbocsátások, stressz is bőven, így két egymásutáni este is csak 1-1 órát aludtam, átdolgoztuk az éjszakát.

Tegnap végre kialudtam magam. Azt álmodtam, hogy kórházban jártunk, túl a munka (labor) nehezén, már megtörtént az átadás (delivery), épp babákat nézegettünk, mikor az egyik inkubátornál elkezdett szorítani a bal mellkasom (bal, mint ahogy fájni szokott a bal fejem), és beképzeltem magamnak egy pectorális bigyót. Ha már itt vagyok a kórházban, gondoltam átvitetem magam a vészhelyzetre, vagy hogy is hívják magyarul az ER osztályt. Odafele fulladtam, majd' összeestem. Valószínű jól szimuláltam, mert azonnal gépekre kötöttek (na itt volt zselés öntapadós tappancs, nem kellett borotválni), nézték az EKG-t, a szaturációt, az oxigénszintet, a méhösszehúzódásokat, és a spontán orgazmust. Másfél órát lehettem ott, rettegve a legrosszabbtól (hogy fúrni kell a fogamat, vagy intubálást kapok a végbelembe, vagy hogy nekem kell tisztába tenni a gyereket), közben próbáltam elaludni, de nem tudtam, mert hol valami gépek sípoltak, hol valaki bekiabált, hogy "kiütni!", hol a fejem feletti kikapcsolhatatlan lámpa, hol az ágyakat elválasztó függönyön átszűrődő jajgatás, meg a "most nyomd, most lélegezz", meg az alhasi kontraktusok felébresztettek. A tévén belül voltam, néztem, milyen is a filmben szerepelni, hogy sürögnek körülöttem az ismert arcok, Szova, Brinkmann, Green, Carter, meg Pongrác doktor, zöld és kék köpenyes nővérek, beteghordók, piros ruhás mentősök, Harry Potter szemüveges betegirányítók, egy raszta-hajú szendvicsárus, barna takarítók, falfehér hullaszállítók, és félig áttetsző szellemek. Vért vettek, és míg az eredményre vártam, végre elaludtam. Arra ébredtem, hogy egy megnyugtató hangú orvos (talán Bubó vagy House) a nevemen szólít, és azt mondja, hogy "itt nem lehet aludni, tessék hazamenni a családhoz".

Szóval tegnap este végre sikerült kialudni magam, de gondolom a neheze még csak most jön, ezt jelzi a mai fejfájás is (ahogy elkezdtem írni, abbahagyta, de ha abbahagyom, újra kezdi) (ha azt akarom, hogy ne fájjon, itt kellene írni egész este, de már kifogytam a mondanivalóból), az új másodálláshoz sokat kell éjszakázni.

Orvosnál

Finnországban orvoshoz kerülni elég ambivalens élmény. Szociálisan fejlett ország, mindenkinek jár egy stabil alap szolgáltatás, de nagy csodákra nem igen számítok. Azt mesélik, hogy itt a kórházak kellemesek, sokan inkább visszajönnek Magyarországról ide szülni. Viszont akinek van otthon ismerõse, és nála szülhet, akkor sokkal több figyelmet kap. Itt az orvos csak végsõ esetben vesz részt a szülésnél, amúgy mindent a bába csinál.

Az orvosok is érdekesek. Nekem úgy tûnik, hogy mindenhez értenek, egy kicsit. Tökéletes Scrum csapatot lehetne belõlük csinálni. Például a nõgyógyászati dolgok: a háziorvos vizsgál. Bõrgyógyászat: menj a háziorvoshoz. Ha nem tudja, mit kell kezdeni a tünetekkel, levelet ír a klinikának, hogy akarják-e a pácienst kezelésbe venni, vagy adjanak neki instrukciókat, ami alapján el tud látni. Kardiológia: szintén. Googlin kereste meg, hogy a magyar szernek mik az összetevõi, az alapján keresett hasonló finn gyógyszert. Komolyabb vizsgálat nem volt. EKG-t csinálni nem tudnak, ahhoz el kell menni a laborba (másnap reggel). Ha valaki rosszul lesz, meg sem tudja nézni, hogy van-e infarktusa vagy nincs. Gondolom erre is van valami leírásuk, amit szükség esetén elõvesznek.

Az orvoshoz idõpontot kell foglalni, ami szinte lehetetlen. Legjobb, ha elõtte beveszem a nyugtatókat. Reggel 8 elõtt gép veszi fel a telefont, és közli, hogy csak 8 utántól élnek a vonalak. Akkor viszont mindenki telefonálni próbál, olyan, mint a Kapcsoltam, lehetetlen bekerülni. "Olet jonossa. Nie rikö." - kérem várakozzon, mondja finnül és svédül. A vonalok akár 20 percen túl is zárva tarthatók. Ha nem sikerül 9ig bekerülni, vagy elfogy a türelmed, akkor aznapra már nem igen kapsz idõpontot. A betegszabadság viszont csak akkortól jár, mikor az orvos látott. 9 után már csak délutánra, vagy késõbbi idõpontra adnak idõpontot, ha 12 után hívod, akkor megkérnek, hogy telefonálj másnap újra. Ultrahangra, kórházlátogatásra (pl szülõszoba), telefonos orvosi idõpontra szintén telefonon kell idõpontot foglalni, mindnek megvan, hogy mikor, melyik órában kell próbálkozni.

Az ultrahangról jut eszembe, Finnországban csak két ultrahang vizsgálatot áll az állam(otthon négyet szoktak), egyiket a 12., másikat a 20. héten. Ha további ultrahangot szeretnél, mehetsz magán rendelésre, az ára horribilis, valami 200 EUR. Ebbõl megvan a repjegy Magyarországra, és egy kis plusz összegért, szinte fillérekért megvan az alapos vizsgálat, és a 4D felvételt is a kezedbe nyomják. És a magánrendelésen nem is kell annyit várni.

Ha már szóba került, menjünk laborba. Az egy dolog, hogy az EKG miatt is ide kell sorbaállni, de az amúgy eldobható, öntapadó tappancsokat nem hajlandók feltenni a szõrös mellkasra, kegyetlenül, foltokban borotválnak (otthon ezt megoldják kontakt zselével). Aztán lehet mellet fodrászkodni (lásd kockahas). Ha késõn érsz a laborba, másnap vissza kell menni, mert vért csak 10 elõtt vesznek. Ha 9-kor ott vagy, és még 15-en vannak elõtted, lutri, hogy bekerülsz-e aznap. Attól függ, ki az ügyeletes. A múltkor 15 perc/ember sebességgel dolgoztak, ezért inkább hazamentem összekészülni a munkához. Mire visszaértem, azt a 15 embert, meg még kettõt huss, lezavartak. Tolakodni nem lehet, az utánad jövõk elhajtanak, mert szeretnének õk is 10 elõtt bejutni. Lehet újat tépni. Vagy másnap újra próbálkozni. A talpraesett magyar már kapunyitásra odamegy sorszámért.

Egyébként érdekes, hogy az orvos beírja a problémát vagy az elvégzendõ vizsgálatot a gépbe, és a laboros az alapján tudja, milyen mintát vegyen. Egyik nap azt mondja, a torokból vesz váladékot, másik nap meg inkább vért vesz. Ki érti? Ja, a laborost hiába kérdem, van-e valami kóros az EKG-n, azt mondja, õ nem ért hozzá, majd az orvos telefonál, és elmondja a teendõket. Az ilyen orvosi telefonálásra is be kell jelentkezni, a lefoglalt idõpontban az orvos hív fel. Ha a mintában vírus van, nem kapsz receptet, mert minek (itt mindig megnézik, vírus-e vagy bacilus), ha kell recept, akkor mehetsz egyenest a patikába, mire oda érsz, a gépben benne lesz a recept és az adagolás. Ha angolul intézed a dolgaid, akkor a gyógyszeren az adagolás is angolul lesz írva.

A gyógyszertárban kicsit hülyének érzi az ember magát. A por alakú gyógyszert nem hagyják, hogy otthon te maganak bekeverd, ki kell várni, míg felöntik vízzel a jelig, összekeverik, és utána alapos oktatásban részesítenek, hogy mikor mennyit kell bevenni. Azt is megmutatják, hogyan kell a fecskendõt használni a megfelelõ mennyiség kimérésére, mert nem rovátkált kiskanalat adnak, vagy kis mérõpoharat, hanem injekciós fecskendõt. Azzal nyomod a szádba a szert.

A receptekkel van még egy érdekes dolog: ráírják, meddig érvényes. Ha elfogy a gyógyszer, csak visszamész a patikába, hivatkozol a gyógyszeredre, és adják a következõ adagot. Otthon ez lehetetlen, ott minden a papir körül forog, ha nincs meg a rózsaszin cetli, nincs gyógyszer.

A kettõs ellátásról. Próbáltam megtartani az otthoni egészségbiztosításom, hogy ha bajom van, továbbra is mehessek a bevált orvosaimhoz, hogy felírathassam az algopyrint, mert ha fáj, csak az használ, és ha kell, magyarul dugják le a torkomon a gyomroszondát. Valahogy jobban bízok az otthoni orvosokban, vagy csak a közös nyelv lenne az, ami megnyugtat? Na de a TB nem engedi, hogy fizesd a minimálbér után járó összeget. Ha külföldön élsz, ott van Kela (=taj) kártyád, akkor a saját országodban nem is lehetsz biztosított. Mikor otthon járok, csak akkor látnak el, ha elüt a villamos. Bár azt hallom a rádióban, hogy akkor sem, az EU-s biztosítottakat otthon még nem tudják fogadni, mert nem azonos formátumú a tajszám.

Úgy néz ki, még eltelik egy idõ, mire rájövünk, hogy nem a betegirányító szoftver irányítja a folyamatokat, hanem a folyamatokat szolgálják a szoftverek. Még jó, hogy otthon mehetek magánrendelésre is, a kedvenc orvosomhoz. Érdekes módon ott is megkérdezték a (nem érvényes) taj számomat, mert a gép kérdezi. Mondom minek? Hát, ha gyógyszert kell felírni... Ja jó, mert azt nem kaphatok.

Még valami: itt sokkal ritkábban látok szirénázva rohanó mentõautókat. Talán kevesebb lenne a hirtelen infarktus, vagy kevés a mentõautó? Mindenesetre a finnek nem izgulnak az ellátás minõségén ennyit. Jár a standard ellátás mindenkinek, mindneki kivárja a sorát (akár a fél évet, mire egy térdszalag szakadást ellátnak), és bíznak az egészségügyi rendszerben.

Vajon hogyan lesz öregkorunkban? Itt is lesz 15 féle gyógyszerünk?