5. utolsó nap

Elfogyott a káposztaleves. Ízlett, szerintem finom, mégsem főzök többet, mert nem kockáztatom az álmaim. A bakancslista, ugyebár. Az történt, hogy reggel megint ettem valami apróságot, már nem emlékszem, mit, törlődött, mikor bekómáltam, vagy amikor az orvosok ébresztettek. Reggel megvolt a szokásos kávé, délben előbb ettem kb 20 deka főtt marhahúst 3 egész paradicsommal, érdekes, a kúra végére belejövök, hogy csak azt egyem, amit a diéta előír, aztán a levest, ma már csak 5 dl-t, mert ennyi maradt, de már 4 órakor szédelegve vártam, hogy valamit ehessek. A gyomrom teljesen kiürült, szívta be azt a rengeteg vizet, amit megittam, meg nullás kólát, de az sem hozott rendbe. Null kalória sux.

A lányommal mentünk megint, bementünk az első benzinkútra, ahol kaját is mérnek. Benyomtam egy szelet grillezett marhaszeletet, némi salátával, paradicsommal, és friss kenyérrel (aka. hamburger, a lányom meglátta a képen, és mondta a nevét, pedig nem evett soha), és leküldtem rá egy töltött vínerit, ami olyan, mint a lekváros levél, csak még tejszínhabot is csomagoltak bele. Abból kapott a lány is. Este palacsintát sütöttem, hogy a megmaradt túró ne maradjon meg, és meg tudtam állni, hogy csak 3 darabot egyek meg, ameddig a túró tartott. Most este meg bevettem egy pohár vitamint, béres cseppel ízesítve, ezt csak étkezés közben szabad inni, ezért ettem is hozzá egy szelet kenyeret, paradicsommal. Szédülés elmúlt.

Most ennyi, feladom, gyenge vagyok és lusta, még egy ilyen ócska kúrát sem tudok rendben végigcsinálni. De eszembe jutott, hogy 6 évvel ezelőtt csináltam egy hasonló kúrát, háziorvosi vagy üzemorvosi javaslatra, csak zöld salátát ettem grillezett hússal, azt egy hétig, és ez alatt 10 kilót fogytam, és a végére berezeltem. Minden nap ráálltam a mérlegre, és örömmel konstatáltam, hogy napi 1 kilók mennek lefelé, de aztán úgy tűnt, nem tudom kontrollálni a fogyást. Szédültem, a szédülés állandósult, volt, hogy elestem a zuhanykabinban. Biztos, hogy élelmiszer vagy kalória vagy vitamin megvonási tünetek voltak, utána sokáig tartott még a szédülés, kar zsibbadás, meg hasonlók. Vizsgáltak is orvosok, kaptam rá betablokkolót, kaptam rá szorongásoldót, meg minden hasonlót, diagnosztizáltak szociális fóbiát, és fél évre rá daganatot is.

A francnak kell újra ez a tortúra, a súlyomat, akarom mondani a tömegemet leszámítva elvagyok, elvoltam eddig, minek felborítani a szervezetben beállt egyensúlyt, megint kínozni magam, hogy a vitaminhiány, vagy valami új agybajt, vagy újabb daganatot okozzon. Inkább a lassabb, de több fáradtsággal járó utat próbálom meg: kicsit csökkentett kalória mellett többet mozogni. A nyáron élveztem a kerékpározást, a kosarazást, a röplabdát, menni fog. Még akkor is, ha most jön a tél (éjjel már csak 3-5 fok lesz, nappal sem megy már fel 15-20 fölé), de a kollegáim már szervezik a téli teremfocit, talán oda el tudok majd menni. Meg hogy a vendégek hazamentek, majd többet szexelünk.

Szóval a káposztalevest most ünnepélyesen abbahagyom, de a receptet elteszem, mert finom volt, időnként főzök majd a családnak, vega vendégeknek, vagy ha megint kell gyomrot pucolni.

Előre.