Csináld magad ételfutár

Ma megünnepeltem, hogy elmúlt a gyomorfekélyem. Sütöttem csilis (vagy jalapenós) pizzát. A fagyról. Csípett, vennem kellett hozzá kólát. Hadd tegyem hozzá, hogy nem bírom a csípõset, és kerülöm a kólát. Aztán kellett még rá csipsz, a tejföl miatt. Mert az hûsít.

A kajáról jut eszembe. Ma megjött a jövõ heti recept, míg a pizza csípett, azt nézegettem.

Elõfizettem egy olyan szolgáltatásra, amit leginkább csináld magad ételfutárnak tudnék nevezni. Pszichológiai kisérletekbõl tudjuk (pl Dan Ariely), hogy ha magunk csináljuk, sokkal jobban tetszik. Ezért mûködik az IKEA. Azt is tudjuk, hogy a boldogságot a hasunkban érezzük, ezért menõ a sok fõzõs tévémûsor. Ez a Sannan Ruokakassi meg egy olyan szolgáltatás, hogy hétfõn leteszik az ajtó elé (ha otthon vagy, becsönget, és beadja, mint a Laci bácsi konyhája) a szatyorba (micsoda szó) összeválogatott nyersanyagot meg a hozzá való recept füzetet, és a héten te magad fõzöd meg a kaját belõle. Jövõ hétfõn jön az elsõ csomag, ma jött meg elõzetesen a recept (majd jön a füzet is a nyersanyaggal), ebbõl kiderül, hogy milyen fûszerekre lesz szükség (mi az, hogy Sambal Oelek?).

Ez új, ez tetszik, egészséges, lehet vele esténként legózni, még mindig jobb, mint a válás-szeminárium anyagával kínozni magam, s még finom is. Leköt, lefoglal, keretet és értelmet ad az éltemnek. Csak gyôzzem végig csinálni. Annyi a baj vele, hogy minden estémet a konyhában tölthetem, hogy Stáhl Jutitot játsszak, bye bye kocsma, barátok, ég veled uszoda... Erre azért gondoltak a szolgáltatást kiagyaló alapítók is: nem adnak minden napra kaját, csak hetente 3x, a többi napokon meg menj étterembe, vagy dögölj éhen. Még jó is, mert egyszemélyes háztartásom van, a kajaszatyor meg 4 adagos, így majd amit az elsõ héten megfõzök 3x4=12 adagot, azt szépen beoszthatom 2 hétre, s mard 2 szabadnap, amikor elutazhatok délre, már nézem is a hajó- és repjegyeket.

El ne feljtsem lemondani a következõ heti adagot.

A tapasztalatokról majd beszámolok. Ha el nem felejtem.

Ne az ételt élvezd

Hétfõi tévémûsor ismertetõjét olvasom: a családanya ízetlenül fõz. Szerinte az étel csak táplálék (energiaforrás), nem kell élvezni azt. Logikus, kezdem megérteni a finn mentalitást. A mûsorban megpróbálják megtanítani finomat fõzni, ami nem biztos, hogy jót tesz a családdal.

A finn menzán elcsodálkoztunk ezerszer, hogy ezekbõl a finom, jó minõségû, friss alapanyagokból hogy lehet ennyire ízetlent fõzni. Hát így. Más a cél.

Magyar mentalitásommal arra gondolok, hogy ez a családanya nem szereti a férjét, és nem szereti a gyerekeit. Aztán eszembe jut, hogy minden relatív, a finn hozzáállással levezethetõ, hogy igenis, szereti a családját, éppen azért fõz így. Hogy az étkezés ne élvezkedés legyen, ne lehessen az evés kompenzátor.

Értem már, miért láttam mindig is soványabbnak, sportosabbnak, és egészségesebbek, sõt, határozottabbnak a finneket. És miért vagyunk mi magyarok (az én meglátásom szerint) kövérek, és miért annyira panaszkodósak. Mert finomakat eszünk, és van hol kompenzálni. A problémát nem megoldjuk, hanem bedobunk este egy jó zsíros pacalt, vagy amit a nõk szeretnek - fõzés helyett - egy tábla csokit. Még meg is ideologizáljuk: a férfi szívéhez az út a hasán keresztül vezet. Persze, meg a koronáriás betegséghez is, ha már meguntuk.

Ha nem lenne az evés öröme, talán a munkában, vagy a sportolásban találnánk volna meg a sikerélményt.

Ha a fenti feltevés helyes, a ma divatos fõzõmûsorok oda fognak vezetni, hogy a finn és magyar pocakméret közeledni fog egymáshoz. Persze ennek lehetnek más okai: a gazdasági válság növeli a tészta fogyasztást, meg csökkenti a konditerembe járást, de a finn konyhakultúra biztosan változni fog.

Most diétázok, hétvégére fogadásból le kell dobnom 5 kilót, s csak elmélkedek, s a rózsakertbe megyek napfényt enni. A mai jelszavam: éljen a cézár saláta, s nem baj, ha íztelen. Remélem, lesz majd más élvez(ked)ni való a hét végén.

Ja, a sonka-ünnep.

Betond Kokki

Kitereltek a medencébõl, mert az egyik másikba belehányt valaki, és hamarabb bezárták az uszodát. Szerencsére a 400 méter megvolt, ma ennyire tellett. A jakuzzi is fertõzõ lett. Akkor megéheztem. A szauna ajtó ablaka meg kitört. Ma átok volt az uszodán. És bementem a boltba venni mindenféle sajtokat. S akkor megláttam a virág alakú sütõ formát. Mindig is ilyenrõl álmodtam. De elõtte voltam a könyvtárban. És a virágosnál is, mert megint elszáradt a rózsa. Pótolni kellett a vázában. Most egyetlen szálat vettem. Frisset, hatalmasat, fehéret. Gondoltam csinálok valami sütit. Nagyanyám linzerkarikája jutott eszembe. Lekvárral a közepén. A lyukat egy rumos üveg kupakjával szúrtam ki. Nincs ilyen kicsi pogácsaszaggatóm. A tészta receptjét az interneten loptam. Nem tettem bele semmi különlegeset, sem levendulát, sem diót, sem semmi mást, csak vaníliát, meg citromhéjat. Meg vajat, sütõport, lisztet, porcukrot, egy tojás sárgáját. A tésztát kinyújtuk, de elõbb összekeverjük. Gyúrjuk és pihentetjük. Porcukorral szórjuk meg ha kész. Jobb, ha a virágokat egymás mellé toljuk. Ízlésesen elrendezzük. Finom. Akkor kevesebb megy mellé. Lekvárral ragasszuk össze. Megsütjük 17o fokon 10 percig, kb. Képek.

 

Csalamádé ügyosztály

Megint szintetizáltam egy receptet, az internetrõl összeollózott infotermékekbõl megalkottam a sajátomat, a borként Atamon-ra cseréltem, és hasznosítottam a saját termésû zöld paradicsomot. Hozzávalók: 1.6 kiló zöldség, só, ecet. Az eredmény: 3 üveg. Megkóstoltuk, finom.

input

processzálás

output

Elõször be voltam parázva, mibõl lesz leve, mert víz nem kell hozzá, de aztán annyi levet engedett, amivel a végén felöntöttem, hogy pont elég lett. (Háttérben a gyári, ami csíp, a saját jobb.)

Most olcsó a zöldség, de télig nem áll el, talán ebben a formában jut a télre is vitamin. Most azt tervezem, hogy veszek még káposztát, és csinálok még vagy 10 üveggel, bár inkább savanyú káposztát csinálnék, mert a finnek azt nem tudnak, de ahhoz nincs receptem. Uborkával idén nem próbálkozunk, a Lidl olcsóbban, egész jót csinált.

Pesztós paszta

Bár minden kívánságom így teljesülne, na érdemes volt kilõni az univerzumba. Ma reggel mérlegelésnél ugyanis fél kilóval kevesebbet mutatott az az édes drága mérleg, mint egy héttel ezelõtt, és végre újra 103 alatt voltam. Csak így tovább, hajrá hajrá Kovács néni. (Majd ha lefogyok 10 kilót, elkezdhetek megint aggódni, hogy akkor biztos csiga vagy kagyló.) És még Norbi sem kellett hozzá, és a kerékpárom is köszöni, jól van a tárolóban, a pingpong ütõvel sem kellett hadakoznom. Nem is tudnék, bekrepált a térdem, este fáj, sem kinyújtva, sem behajlítva nem jó.


Ma, hogy a fogyást megünnepeljem, és hogy a megmaradt nagy bokor bazsalikomot (a pizzára csak 5-6 levél kellett) elhasználjam, életemben elõször csináltam saját pesto-t, jó nagyadag penne tésztával (ötlet ebédkor M-től), nagyon finom lett, frissebb, mint a bolti, de valamit az ízesítéssel elronthattam, szóval kedves univerzum, legyetek szívesek átnézni a tervet, mit rontottam el:

Egy bokor bazsalikom, de csak a levelek leszedve, leöblítve bele egy turmix pohárba, rá két gerezd fokhagyma (szerintem túl sok), só, bors (beleborult, csípett), 1 evõkanál fenyõmag (szerintem több kellene), 0,75 deciliter extraszûz olivaolaj, kb 5 deka kemény olasz sajt (parmezán helyett reszelt padano), mindez leturmixol. Szóval nagyon fokhagymás lett, nagyon átjött az olaj íze, a boltiban nem ennyire erõs. A színe világos, mint a tejjel fõzött és rántott spenót, a bolti sötét. Mit rontottam el? És még egy kérdés, hátha M olvassa: az egész bokrot bele kell tenni szárával együtt, vagy csak a leveleit?

Mindenesetre a tészta articsókával és pesztóval jó lett (már az olaj sem volt zavaró, csak a fokhagyma erõs még fogmosás után is, de legalább kimentek a lakásból a szúnyogok, és az este Edward Cullen is elkerül...

Made in Hungária

15 főre főzök lecsót, egy közepes méretű wokban 3 menetben. Kicsit fáraszt, hogy mikor kész van az első, ugyanezt végig kell csinálni még kétszer. A hozzávalókat már felvágtam, s hogy ne unatkozzak, belül zenét hallgatok. Pingpongedzéseken hallgattunk így zenét, még gyerekként, Pauloviccsal, Királlyal és Lengyellel, mindenki egyszerre indította magában a számot, és szinte ütemre pontosan egyszerre ért véget.

Most Hungáriát játszottam magamnak, a Hotel Menthol lemezt. A számok sorrendjére nem emlékszem, de majdnem mindet végighallgattam már, mikor felmerült egy kérdés. Fenyő azt énekli, hogy "a jampecok a sevroletben agybafőbe nyomják a dudát (du-du)", máshol meg azt, hogy "opelomat felspécizem". Érdekes, ez akkor fel sem merült, de most furdal, honnan az ördögből tudtam, s honnan tudták az akkori fiatalok mi az a sevrolet, s mi az opel? 1981-et írunk, az utakon Trabantok, Wartburgok, Zsigulik, Skodák, talán bogárhátú Folkszvágenek, de sem sevroletet, sem opelt nem igen lehetett látni.

S ha már kérdezek, szabad megkérdeznem, kik azok a jampecok (becézve jampi), és miért jampecok, miért nem jampecek?

---

Ti mit csináltok a paradicsom héjával, mikor a lecsóban összekunkorodik? Ha 15 személyre főztök, akkor is kipiszkáljátok mind?

Gulyásparti

Tegnap megtörtént, Matusszal megfőztük Finnország legjobb magyar gulyását. A gond csak az, hogy a zsűri összekeverte a mintákat, és valamilyen véletlen folytán 7-ből a 6. helyre rangsolroltak bennünket, holtversenyben. Megkóstoltam mindet, a győztesek finomat főztek, csak túl sósat és túl keveset. Az első két helyezett ugyanúgy készült: 3 órán keresztül sűrű marhapörköltet főztek, és csak a végén engedték fel vízzel és krumplival. Úgy néz ki idén ez ízlett a zsűrinek. Jegyezzétek, hátha egyszer gulyásversenyre tévedtek. Volt még gombás gulyás, volt sovány gulyásleves, volt hagyományos módon készült (mindent a bográcsba még az elején), és volt csípős.

Matusszal nem először főztünk együtt. Két évvel ezelőtt lecsóval láttam vendégül úgy 20-30 ismerőst, 3 féle lecsót főztem, és őt kértem meg, hogy segítsen. Remek konyhalány. Annyira jól sikerültek a lecsók (leginkább a vegetáriánus), hogy az egyik vendég hozzám jött feleségül. Most is itt tesz vesz a hátam mögött. Matusz nagyon rendes szomszéd. Még szerencse, hogy akkor nem hozta az izraeli csípős paprikáját.

Mert a tegnapi gulyásunk annyira csípős lett, hogy azzal biztosan nem fogtam volna feleséget. Volt benne zöld hegyes csípőspaprika (jalapeno lehetett), csípős pirosarany, és izraeli csípős paprika. A hús meg halal volt, kicsit izgultam, hogy a paprika meg a hús boxolni fognak a fazékban.

Színhely

Az alap - kétszer csíp

A kész versenymű

A zsűri értékel

A végére egy kérdés: a harmadik kép bal alsó szélén egy fából készült eszköz látható. Mi célt szolgált?

Káposztaleves

Elkészült a káposztaleves, finom lett, a párom szerint is, a lányom is ette. Nem tudom elképzelni, hogy tud valaki ráunni, és ha magatok ízesítitek, hogy mondhatjátok rá, hogy pocsék. Pedig fórumokon és még az anyukám is azt mondja rá, hogy két nap után ehetetlen. Majd vezetek naplót (hurrá, még egy fogyinapló), és megírom a viszonyomat a káposztalevessel, meg az álmaim utána.

A receptet az internetrõl szedtem, kár lenne ismételni a biteket, csak az ízesítés miatt írom: Fél káposzta, 2 hagyma, 4 paradicsom, 2 répa, 1 petrezselyem, zeller, másfél liter víz, 3 leveskocka, meg fűszerek: csombor, tárkony, pár szem feketebors, babér, bazsalikom és petrezselyemzöld a kertbõl, és egy csipetnyi csili fűszerpor, minden hozzávaló kockára vágva és egyben feltéve főni, amíg megpuhul. Még egy kisujjnyi torma is került bele, az a tegnapi csemegeuborka-befõzésbõl maradt meg, és kellemes csípõs ízt adott neki. (Vagy a zeller, vagy a csombor, vagy a bors, vagy a csili.)

---

A csemegeuborka meg azért, mert mint már mondtam, feladtam a próbálkozást a kovászossal, nem is igen szeretem, de szép apró uborkát lehetett venni, gondoltam, kipróbálom F. Nagy Angéla receptjével, mert amit itt kapni, az nagyon édes, nem az a finom hazai íz. 5 üveg lett ilyen, a 6. üvegre a maradék finn uborkabefõtt port öntöttem, majd hasonlítunk.

Ahogy csinálom a befõzõlét, elgondolkodtam az összetevõkön, szerencsére csombor van itthon, az kell a mititei-be is, de honnan szedek meggyfa levelet? A finnek nem ismerik, csak a csersznyét, de az is ritka, ha egyáltalán megterem itt északon. Aztán eszembe jutott, hogy az udvarban van egy kis meggyfa, micsoda mázli, és naplemente után, mikor már elcsendesedett az udvar (most már korábban, 10 körül esteledik), kilopóztam, és szedtem falevelet. Kiváncsi vagyok, mert levelet eddig nem láttam receptben, bár mégis, szõlõlevelet és babérlevelet is használunk.

Lehet, hogy belevágok?

"Kipróbáltam a káposzta levest, nekem hatásos volt. Három hét alatt 9kg fogytam, nem ettem mást csak a levest. Azóta utálom, rá se szeretek gondolni." (innen)

Most megtaláltam a receptjét, ahogy anyu mondta. Ott a hagyma kevesebb és a paradicsom több.

Kalácsos rejtvény

Ma megtudtam, mikor számít valami kalácsnak, és mikor süteménynek, a párom és a szülei szülővárosában. Mert nekem kicsit furcsa volt, mikor a bejgli is kalács volt, meg a piskóta is, meg a szilvás lepény is. Süteményt nem is igen szokott mondani. Szóval ma rákérdeztem, hogy a torta az sütemény-e vagy kalács.

Kalács az, ami kelt tésztából készül. Ezek szerint ma kalács volt itthon, méghozzá olyan, amilyet előtte soha nem ettem, de nem is láttam, és az íze is meglepő volt, de aztán gyorsan elfogyott, csak rá kellett hangolódni, íme:

De hogy mi van benne, azt találjátok ki! Ide a kommentbe. Aztán majd jön a recept.

Kajablogok

Véletlen ráklikkeltem egy gasztroblogra, és onnan rengeteg link egy rakás további receptes blogra, mindenki fotózza és megosztja mit főzött. De jó, lesz rakás recept a neten. Csak el ne felejtsétek el kinyomtatni vagy leírni is a recepteket, áramszünet idejére, meg az utókornak. Ja, a jobbak fejből mondják, még akkor is, ha a tescoban állnak sorban a pénztárnál, vagy a varrógépnél ülnek...

Azon gondolkoztam az ünnepek alatt, vajon miért kapni ennyi receptes könyvet. Évszázadok óta főznek az emberek, szájról szájra, nagyanyáról unokára szálltak a receptek, minden családban tudtak főzni, meg aztán voltak az országos alap szakácskönyvek, ha jól emlékszem nekünk is megvolt mind a kettő, azokból akkor is lehetett főzni, ha a családi főszakács nem volt otthon, és ha valami hiányzott az egyikből, benn volt a másikban, vagy anyukám kis cetliken beleírta, ami egyikben sem volt. Ő is gyújti a recepteket (de nem tudom minek, ha fejből mondja, hogy 45 deka liszthez 4 púpos kanál), és jól is főz, de nem blogol, és nem ad ki receptkönyvet sem.

Nekem a receptkönyv kiadás munka nélkül keresett pénz: összeollózzák a netről, összelopják innen-onnan, megszerkesztik, kiadják, na jó, esetleg egyszer elkészítik, hogy le lehessen fotózni (Lajos-Hemző 33/99 sorozata óta emlékszem fényképes receptkönyvekre, aztán jöttek a planétások), nincs benne semmi saját gondolat, sőt a vegás, mexikói, indiai szakácskönyvekben a fordító még arra sem vette a fáradtságot, hogy a Magyarországon ismeretlen és beszerezhetetlen hozzávalók helyett beleírjon (ne adj isten kitaláljon vagy kipróbáljon) jobban elérhető nyersanyagokat, bezzeg a finnek úgy főzik a gulyást póréhagymából és kaliforniai paprikából, hogy azt csoda felismerni... Ehhez képest Stahl, akinek sorba jelennek meg a receptkönyvei, elő lehet rá fizetni, dög unalom, ki fog ennyi pénzt kiadni, mint a porszívóba a porzsák, veheted havonta, sőt már elő is fizethetsz rá, bár láttam, hogy valaki megkapta az összeset ajándékba, micsoda ötlet, nem kell kicsit se gondolkodni, mi lesz jövő karácsonyra (jaj anyu, már megint sapka? mondja a kéz és láb nélküli kisgyerek a viccben), na ő legalább megcsinálja, és azt mondja, ahogy ő csinálta, szóval hiteles, meg kezdetben még érdekes is volt, aztán jött a borász, meg a dobozos ember, hogy onnantól Stahltól is felálljon az ember hátán, és rutinból kapcsoljon tovább, mint arról a ronda szájú Jamie-ről, meg a Nigelláról, bár nekik is van stílusuk (Jamie mondja, 3 csepp olaj, és vastagon önti a kajához, számol egy-kettő-háromig, na jó négyig). Na de az a két majom az RTL-en, akik még a céges karácsonyi partin is színpadi főzéssel próbálták feldobni a hangulatot... Francba, minek is sorolom, mikor elegem van a konyhaműsorokból. Ki volt az az angol, aki a főzés helyett inkább farmot vett és tökszépségversenyre ment (főzni)? (Érdekes, a Norbi főzőtudományáról egyre kevesebbet hallok.)

Igazi tudásbróker (hihi: konyha-coach) feladat lenne azokat a jó egzotikus recepteket magyar alapanyagokkal is ehetőre főzhetőre lefordítani. Szóval aki a saját receptjét írja és fotózza, legalább megismételhetően csinálja, és nem csak a nyálam csorog, mert itt nem kapható szezámkrém vagy szezámolaj vagy hasonló (és a pesto is sokkal finomabb, ha a boltban veszem). És ahogy hozzászokunk, hogy kész kaját és gyors kaját eszünk, egyre ritkább lesz az otthon főzés, és ritkább lesz az is aki tud főzni, vagyis a ma a főzés is retró divat, vajon meddig fog tartani.

Panaszkodok, hogy a receptkiadás lopás, pedig ott van kotKodály, meg baBartók, akik ugyanúgy "gyűjtötték" a zenét, mint a "szakácskönyvírók" a receptet, meg a néptáncosok, akik azért mennek Székre, hogy a még élő öregektől ellessék a táncot, meg Moldvába, hogy a "dünnyögős furulyázást", mert szakácskönyvből azt nem lehet megtanulni, szóval mégiscsak vannak olyan (szak)területek, ahol a lopás nem szégyen, sőt díjazzák. Ha valaki direkt azért járná a vidéket, hogy helyi ételek receptjét kutassa fel a még élő ük-déd-nagyanyáktól, mint a rongyost a felvidéken, vagy az igazi rétest, vagy a házi hurka-kolbászt, kocsonyát, azt akár én is díjaznám, de erre legalkalmasabb mégiscsak az anyukám lenne.

Ha a recept az (anyukámtól meg az) interneten ingyen elérhető, miért is fizetnék érte? Érted? Ki a franc fogja megvenni azt a rengeteg receptkönyvet? Inkább védd a fákat! Bár az egyik rokonunknak az egyik gaszroblogból készült könyvet vettem ajándékba... Szóval inkább én is bort iszok. (De főzni azért jó.)

A tökéletes palacsinta titka

Az előbb fejeztem be egy nagyadag palacsintát, egy óra alatt kb 40 darab sült meg, és kivételesen élveztem, mert szépek, szabályosak, egyforma vastagságúak és színűek lettek. Kb 10 darabot küldtem le belőle, a párom még eszi.

Közben azon gondolkoztam, mitől sikerül néha nagyon jóra, máskor meg csomós, szétesik, nyúlik, vagy törik (siklik csúszik fordul és törik, jön a brék, jön a brék, énekelte Fenyő Miki annakidején). Ha már coach vagyok, meg minőséges, gondoltam, csinálok egy vállalkozást, palacsintaszervíz néven, azzal a szlogennel, hogy palacsintát javítunk. Nem receptet árulunk, hanem kimegyünk házhoz, auditáljuk a háziak palacsinta készítését, és feltárjuk a kudarc lehetséges okait. A hozzávalók, a tészta bekeverése, a sütés rengeteg hibaforrást rejt, amit ki lehet küszöbölni. Valami olyan auditra gondolok, mint a HACCP, vagy az FMEA. Aztán tanácsot adhatnánk, mit kell javítani. Na, Zoltán, milyen az új ötletem? Tökre beleéltem magam, belelkesedtem, hogy igen, ez az, ebből leszek gazdag, és híres. A tuti infotermék!

Aztán eszembe jutott, hogy Finnországban élünk, ahol az emberek nem sütnek palacsintát. Vagyis nem ilyet, a finnek pannukakkuja pici és vastag, mint egy söröspoháralátét. Vagy ujjnyi vastag, és a sütőben nagy tepsiben sütik. Nekik hiába ajánlanék palacsintaszervízt.

Mivel ezzel itt nem megyek sokra, nem is számít komparatív előnynek, ha megtartom magamnak. Imol elárulom a nagy titkot, hogy lehet csomómentes palacsintát készíteni.

A csomómentes palacsinta titka

A tojáshoz, liszthez, és esetleg kevés olajhoz csak annyi folyadékot (tejet) adok, amennyi épp ahhoz kell, hogy ne maradjon száraz. Mint a galuskánál. A sűrű tésztát csomómentesen el lehet keverni, ez így szárazon nehezebb, de utána nem kell habverővel vagy turmixxal csomótlanítani. Miután csomómentesen elkeveredett, lehet higítani tejjel és szódával.

Kettős konyha

Kettős konyhát vezetünk, már mióta együtt élünk. Vannak vegás és húsos edények, vegás és húsos fakanalak, sütők, néha még mosogatószivacsból is kettő van. Ha valami húsos lett, azt mondjuk, kontaminált, ami azt jelenti, mint a nem kóser.

Olvastam a Fűszer és lélek blogon, vagyis az ott olvasható könyvrészletben a kóser konyháról. Hogy ők is elválasztják a húsos és a tejes eszközöket, mert a zsidó szabályok szerint a tej és a hús nem keverhető. Na pont ilyen a mi vega konyhánk is, bár mi nem használunk színeket (pl. piros konyharuha a húsosnak). Aztán elkezdett érdekelni, mi is az a kóserség, miért nem szabad keverni a tejet és a húst.

Azt mondják, vannak olyan állatok, akiknek vannak gonosz gondolataik, és ez a gonoszság megváltoztatja a vér minőségét. Ez a vér szennyezi az ember vérét, és vannak, akik szeretnék tisztán tartani magukat, közelebb a természethez (a fotoszintézishez, a napenergiához, vagy mihez, olyan ez, mint a "szélerőművet inkább az atom helyett"). Megértem, és el is tudom fogadni.

Ehhez hasonló az, amit a zsidó szabályok mondanak. De ők azt is mondják, hogy vannak olyan állatok, akik soha nem gondolnak rosszra, ilyenek a halak, a boci, a bárány. Hasonló elv megtalálható az arab és az indiai világban, van olyan állat, amit meg lehet enni, van amit nem, és ezt az ősök utasítása szabályozza.

A kérdésem az, hogy vajon mire alapozzák ezeket a szabályokat? Van olyan betegség amit a disznó terjeszt, de csak akkor, ha nem sütik át a húsát. Ha jól átsütötték volna, vajon nem lenne tiltva a kóser konyhából? És miért kell szétválasztani a tejet a hústól? Ennek is kell lennie valami praktikus magyarázatának. Talán a tejben tenyésznek valami élősködők, vagy baktériumok? Esetleg puffaszt, és kerülni akarták a templomban a bélgázt? A babot viszont nem tiltják...

Szóval szeretném megérteni, miért van ez a szigorú szabály náluk. Vajon az élet könnyebb lenne, kevesebb betegség lenne, ha nem kevernénk a tejet a hússal? Abba belegondolni is nehéz, hogy vajon hogy eszik egy kóser vajas kenyeret párizsival. Ugyan van marhapárizsi, és van tejmentes margarin, de az kóser? És a felvágottas szendvics tetején a sajt? Na és a sajtos hamburger? Az sem kóser. A milánói makarónira nem tehetnek sajtot, a lasagnéba besamelt, a tejfölös csirke sem kóser. Furcsa ez nekem.

Pedig biztos vagyok benne, hogy amikor ezeket a szabályokat kitalálták, volt valami oka neki. Kérdés, hogy ezek az okok még ma is fennálnak-e. Mindenesetre, ha a családban van, aki nem szereti a szemmel rendelkező lényeket megenni, mások meg igen, kénytelenek vagyunk a kóserhez hasonlóan kettős konyhát vezetni. Vagy közelíteni a nézeteket, és vagy enni a húst, vagy elhagyni.

Ezt a képet most hívtam elő, szépen látszik rajta a szél. A kovászos uborka koser?

Psz, most mondok megint egy tippet: Mióta a Malév költségcsökkent, a legjobb módja a jóllakásnak, ha az utas Kóser menüt kér. Abból még a snack is 3 fogásos. És mikor megkérdem, mit főztek ma, nem is kérdek nagy butaságot. Ha valaki keresztény, vagy olvasta a bibliát, nem is áll nagyon távol a kóserségtől.

Bézik magyar, avagy hova lett a kompetenciám

A konyhában tettem vettem, savanyúságot savanyítottam, míg az asszonykám dobálta a teszt szájtra az új anyagot, hogy finn barátaink tesztelhessék a nagy munkát, s közben lehal a szerver. Mondom a páromnak, kérdd már meg a szolgáltatót, hogy mi van, ők birizgálnak valamit, vagy mi romboltuk le a rendszert, de ha lehet, az én bézik magyar stílusomban, mert hogy ő mindig sokkal választékosabb nálam.

Kézben elkészült a nagy mű, a sokadik szakmai kompetenciám, vajon mi lenne velem, ha inkább linux kernelt frissítenék és nekiállnék végre kjútízni, mert most az az új buzz, a QT, minden állás szinte QT és Maemo, na meg az USB driver fejlesztés. Én meg azzal kísérletezek, hogy a ma megkóstolt, posványos ízű kovászos uborka helyett valami finomabbal töltsem meg a fazekat, mert mint kiderült, a rozskenyér, meg a nap hiánya tuti recept a rossz kovászos uborkára. Vagyis, nem tudom, mert hogy én alapból utálom a kovászosat, ennek a mainak meg pontosan olyan útálom íze volt, ahogy annak lennie kell, de a párom szerint ez nem az volt, és hogy bizonyítsa is az igazát, olyan hasfájást produkált, hogy nekem esett rosszul, s úgy döntöttem, akkor hagyom a kovászost, inkább csinálok csemegét, meg csalamádét.


Finn befőző lét vettem, uborkához, el kellett felezzem, mert sok, és a tányéron látom, hogy ez bizony hatalmas illatos borsokat tartalmaz, Hamupipőke módjára ki kellett válogatnom, mert ezzel biztos nem lesz jó, mint ahogy már panaszkodtam róla, hogy a finn csemege uborkának van valami rossz mellékíze. Ha a finn tartósító ezt a hatalmas, áfonyának kinéző borsot tartalmazza, ami illata alapján olyan szegfűszeg illatú (lehet, hogy szegfűbors? a finn neve maustepippuri, azaz íz-bors), akkor ez ronthatja el a finn uborkaízt, és ezért van az, hogy a magyar konzerveket nem fogadja el a finn ízbizottság. Felfőztem, feldaraboltam, leforráztam, és most ott pihennek az üvegek a szaunába, mert ha ott meleg van, a franc fogja dunsztolni.

Valahogy bele akartam keverni a kompetenciát is jobban, és kimásoltam az időfüggő Schrödinger-egynlet képletét, de elfelejtettem, valahol mindig elmaradnak olyan dolgok, amit szívesen csinálnék, mint pl. a forrasztás, nyáktervezés, hangosítás, IC tervezés, mi a francnak kell annyit szakirányt változtatnom?

Ebben a jelen gazdasági helyzetben úgy látom, otthon jobban kapnék állást, magyar fizetéssel. Itt még gombot varrni sem vennének fel, nemhogy jobb savanyúságot tervezni valamelyik konzervgyárba. Vagy egyenesen be a finn ízbizottságba. Ahhoz, a hasamhoz, talán értek.

Tuti recept

Tudom a tuti receptet, hogy lehet az interneten majd jól meggazdagodni. Sok sok hülyét rá kell vennem, hogy megvegyék az internetes meggazdagodásról szóló online könyvemet és a video tanfolyamot. Robi is megmondta. Holnap hajnalban a többit, addig kitartás! Gazdagodjatok!

Aztán rájöttem, hogy F. Nagy Angéla sux, mert nem találom a könyvében a rizskoch receptet, hiába nézem kedvenc blogomon, ott sincs, csak egy kép, hogy valaha már csináltam ilyet, de semmi utalás arra nézve, hogy honnan volt akkor a recept. A smarnit sem ismeri, bár az lehet, hogy más néven még benne van, csak nem tudom, milyen néven kellene keresnem. (A krumplis tésztát is csak sokadik nekifutásra, googlizás után találtam meg gránátos kocka néven. Na ja, valamikor hívtuk így mi is, de aztán kiparasztosodtunk, és az olyan szavakat, mint kopacski, cimet, spalhert, murek elfelejtettük.) Viszont van benne flódni, ami a leírás alapján valami gusztustalan édes mákos almás szilvás izé lehet. Brrr

Szóval ma rízsfelfújt lesz, remélem tetszeni fog a finn vendégnek.

Elrontott zab sütemény

Vendégünk pitét szeretett volna készíteni, de a változatosság kedvéért búzaliszt helyett zabból. Zabliszt helyett viszont zabkorpát hozott, ami olyan állagú, mint a müzli. Na ezzel készült az az ominózus erdei gyümölcsös pite, ami szerinte elrontott lett, szerintünk meg pont olyan, mint a munkahelyen ebédhez kapható müzlis süteménydesszert. Így jön rá a magyar vendégmunkás a finn multi konyhájának titkos receptjére. És hogy teszteljük a receptet, azóta már kétszer megismételtük, természetesen elrontva, mert nekünk így a finom. Ezúttal almával.

Tetejére vaníliafagylalt.

Tökéletes képet már csak azért sem sikerült csinálni, mert még melegen elkapkodták a gyerekek.

Finn karácsonyi csillag (sütemény)

Jellegzetes finn karácsonyi sütemény a szilvalekváros csillag. Finnül joulutorttu (joulu = karácsony, torttu = sütemény), mégsem keverendő össze a joulupukkival. Nagyon egyszerű, és finom, ezért minden télen sütök. Kicsit ügyeskedni kell a tészta vagdosásával és hajtásával, de ha begyakoroljuk, elég érdekes, gyerekkori technika órákon hajtogatott szélforgóra emlékeztető formájú sütemény az eredmény. Itt most épp nem látni milyen.


Hozzávalók: vajas kelt tészta, legjobb a bolti fagyasztott, szoba-, akarom mondani konyhahőmérsékleten fél óra alatt kiolvad, és sűrű szilvalekvár, a végén megszórni porcukor.

A vajas tésztát, amit a boltban veszek, sem nem édes, sem nem sós, 6 lapos csomagban, kb 9x18 cm-es lapokban árulják. Félbevágom, hogy kb 8-10 cm oldalú négyzetlapokat kapjak (a tészta vastagsága kb 6-8 mm), és a sarkuktól kb 1.5 cm-re kezdve, kissé befelé haladva 4 helyen bevágom. Itt a minta, hogyan.

A tészta 4 sarkát felhajtom középre, kicsit lenyomkodom, a közepére sűrű szilvalekvárt teszek. Volt, hogy a lekvárt tettem előbb alulra, és a tésztát ráhajtottam, de a tészta sokszor szétnyílt. Mivel a lekvár nem folyik, lehet tenni a tetejére gazdagon.

200 fokos sütőben kb 20 perc alatt megsül, akkor jó, ha egy kicsit megpirult. Utána porcukorral meg lehet szórni.

Régen a tésztát a bolti vastagságánál jobban kinyújtottam, de most azt vettem észre, hogy ha vastagabbon hagyom, puhább és finomabb lesz. Hideg kirándulások után forró glögivel kínálom.

Finn lazac változatok

Jön a karácsony, mi sem mutatja jobban, mint hogy a legtöbben a lazac receptemre találnak ide. 100-ból 33-an. Pedig hol van már a 300 Ft-os lazac (pár éve 23-án ennyiért lehetett kapni a sziget Auchanban, mondjuk az amúgy is olcsóbb mint az összes többi áruház, biztos a nyakukon ragadt a hal).

Párom emlékeztet, hogy van egy poénos szöveg, a "'Honnan tudod, hogy túl régóta vagy Finnországban". Az egyik ilyen az, hogy "már 150 féleképpen el tudod készíteni a halat" (na ez olyan, mint a Schönherz kollégiumban a sörnyitás, egy jó Sch-es 150 féleképp ki tudja nyitni a sört).

Van benne valami. Az új épületünk konyháján egy csomó pult van, mind különböző ételt oszt (más éttermekben általában 3 menü van: húsos, halas, és vega). Nálunk van tradicionális (finn húsgolyók vagy rakott tészta), nemzetközi, vok, vega, salátás, leveses, grill, frissensült (aka. bélszín) és pizza), és van egy olyan is, hogy "egészséges". (Ezek szerint az összes többi nem az, állapította meg vmelyik nap R.)

Mindenesetre ez az egészséges általában halat jelent, sokszor lazacot, vagy hasonlót, na most erről akarok mesélni, mert ez kötődik az általatok keresett lazac recepthez. Úgy készül az egészséges menü, hogy a kipakolt nyers lazac szeleteket egy porcelán tálban melegen tartott lébe mártják, és egy ideig abban főzik. Szóval van egy nagy porcelán edény, tűzhelyen, melegen, benne levesnek kinéző, leves állagú meleg lé, de nem forr. Egyik nap füstölt, másik nap húsleveslé, harmadik nap citromos ízű, vagy kapros, minden nap másfajta. Ebbe a lébe teszik bele a lazac szeleteket (azt hiszem ki van csontozva, mert nem láttam azokat a hosszú szálkákat senki tányérján), és kb 10 percig főzik. Mondanám, hogy párolják, de ez inkább főzés, mert a halszeleteket teljesen ellepi ez a meleg lé. Találtam egy képet, meg receptet, most ezek jönnek. Állítólag ez a legjobb, ahogy látom, R minden nap ezt eszi, pedig drágább az alap kajáknál.

Tudod mit? A receptet külön postba teszem.

Csorba

Lehűlt az idő. Nézem az időjárást, 25-27 fok otthon, mondanád milyen hűvös van. Én ezt a kánikulát szeretném most. 11 fok van, esik az eső, és a jövő héten sem megy 14 fölé.

Tegnap este román kollegám meghívott vacsorára. Apukája csinálja a világ legjobb miccsét, szokta mondani, még akkor sem tudta kihagyni ezt, mikor a gagyi fasirtomat dícsérte, hol volt az a kísérlet a tegnap esti miccstől. Mititei. Most már tudom, mi volt a különbség. Ha nem teszek bele sertést, akkor nem kell teljesen átsütni, lágy marad. És az ízesítést is teljesen máshogy gondoltam.

Megleptek B* szülei, anyukája folyékony magyarul, a nagymama erdélyi volt. Az unoka már csak egy-két durva káromkodást tud. Ma meghívtak ebédre, és olyan finom csorbát ettem, hogy csak... Meg bors-t vagy mit itattak velem, amiről halvány lila gőzőm sincs, hogy micsoda, valami furcsa állagú erjesztett valami kukoricadarából meg korpából. Az kell a csorbába.

Kezdem érteni, hogy miért utálja B* a finn konyhát, miért sír folyton az otthoni ízekért, meg miért megy minden nap abba az étterembe, ahol schnitzel-t adnak. Na de a szülei sem lesznek itt örökre...

Ma - gulyás

Ma, vagyis tegnap felszálltunk a szuperexpressre (Pendolino).

Most "csak" 160-nal mentünk (mentem már vele 195-tel is), de az utat 32 perc alatt megtettük (kb 80 km), kocsival egy óra volt. Olyan, mint a repülő, csak egy kicsit rángat jobbra-balra is a kanyarokban.

Azért mentünk, hogy megfőzzük a világbajnok gulyásunkat. Ime a zsűri elnök, vagy főszervező (FME vezérigazgató):

Itt meg a csapat 2/3-a, örömtáncot járnak, képernyő középső részén fekete esernyőm látható.

Gulyásról röviden: van paprikás, van pörkölt, és van A GULYÁS. Az igazi. Mi nem piritottuk le a hagymát és nem szórtunk rá pirospaprikát, hanem egy kicsit megkevertük a hagymát a hússal, aztán vízzel felöntöttük a bográcsot (nem kellett pótolni), utólag ment bele a paprika, paradicsom, zöldség (gyökér helyett paszternák, itt csak azt kapni), sárgarépa, és a vége előtt krumpli, csipetke, meg a pirospaprika. Kicsit sótlan lett, nehogy kiderüljön a szakácsok szerelmesek-e.