Csorba

Lehűlt az idő. Nézem az időjárást, 25-27 fok otthon, mondanád milyen hűvös van. Én ezt a kánikulát szeretném most. 11 fok van, esik az eső, és a jövő héten sem megy 14 fölé.

Tegnap este román kollegám meghívott vacsorára. Apukája csinálja a világ legjobb miccsét, szokta mondani, még akkor sem tudta kihagyni ezt, mikor a gagyi fasirtomat dícsérte, hol volt az a kísérlet a tegnap esti miccstől. Mititei. Most már tudom, mi volt a különbség. Ha nem teszek bele sertést, akkor nem kell teljesen átsütni, lágy marad. És az ízesítést is teljesen máshogy gondoltam.

Megleptek B* szülei, anyukája folyékony magyarul, a nagymama erdélyi volt. Az unoka már csak egy-két durva káromkodást tud. Ma meghívtak ebédre, és olyan finom csorbát ettem, hogy csak... Meg bors-t vagy mit itattak velem, amiről halvány lila gőzőm sincs, hogy micsoda, valami furcsa állagú erjesztett valami kukoricadarából meg korpából. Az kell a csorbába.

Kezdem érteni, hogy miért utálja B* a finn konyhát, miért sír folyton az otthoni ízekért, meg miért megy minden nap abba az étterembe, ahol schnitzel-t adnak. Na de a szülei sem lesznek itt örökre...