Ma megünnepeltem, hogy elmúlt a gyomorfekélyem. Sütöttem csilis (vagy jalapenós) pizzát. A fagyról. Csípett, vennem kellett hozzá kólát. Hadd tegyem hozzá, hogy nem bírom a csípõset, és kerülöm a kólát. Aztán kellett még rá csipsz, a tejföl miatt. Mert az hûsít.
A kajáról jut eszembe. Ma megjött a jövõ heti recept, míg a pizza csípett, azt nézegettem.
Elõfizettem egy olyan szolgáltatásra, amit leginkább csináld magad ételfutárnak tudnék nevezni. Pszichológiai kisérletekbõl tudjuk (pl Dan Ariely), hogy ha magunk csináljuk, sokkal jobban tetszik. Ezért mûködik az IKEA. Azt is tudjuk, hogy a boldogságot a hasunkban érezzük, ezért menõ a sok fõzõs tévémûsor. Ez a Sannan Ruokakassi meg egy olyan szolgáltatás, hogy hétfõn leteszik az ajtó elé (ha otthon vagy, becsönget, és beadja, mint a Laci bácsi konyhája) a szatyorba (micsoda szó) összeválogatott nyersanyagot meg a hozzá való recept füzetet, és a héten te magad fõzöd meg a kaját belõle. Jövõ hétfõn jön az elsõ csomag, ma jött meg elõzetesen a recept (majd jön a füzet is a nyersanyaggal), ebbõl kiderül, hogy milyen fûszerekre lesz szükség (mi az, hogy Sambal Oelek?).
Ez új, ez tetszik, egészséges, lehet vele esténként legózni, még mindig jobb, mint a válás-szeminárium anyagával kínozni magam, s még finom is. Leköt, lefoglal, keretet és értelmet ad az éltemnek. Csak gyôzzem végig csinálni. Annyi a baj vele, hogy minden estémet a konyhában tölthetem, hogy Stáhl Jutitot játsszak, bye bye kocsma, barátok, ég veled uszoda... Erre azért gondoltak a szolgáltatást kiagyaló alapítók is: nem adnak minden napra kaját, csak hetente 3x, a többi napokon meg menj étterembe, vagy dögölj éhen. Még jó is, mert egyszemélyes háztartásom van, a kajaszatyor meg 4 adagos, így majd amit az elsõ héten megfõzök 3x4=12 adagot, azt szépen beoszthatom 2 hétre, s mard 2 szabadnap, amikor elutazhatok délre, már nézem is a hajó- és repjegyeket.
El ne feljtsem lemondani a következõ heti adagot.
A tapasztalatokról majd beszámolok. Ha el nem felejtem.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése