Elkészült a káposztaleves, finom lett, a párom szerint is, a lányom is ette. Nem tudom elképzelni, hogy tud valaki ráunni, és ha magatok ízesítitek, hogy mondhatjátok rá, hogy pocsék. Pedig fórumokon és még az anyukám is azt mondja rá, hogy két nap után ehetetlen. Majd vezetek naplót (hurrá, még egy fogyinapló), és megírom a viszonyomat a káposztalevessel, meg az álmaim utána.
A receptet az internetrõl szedtem, kár lenne ismételni a biteket, csak az ízesítés miatt írom: Fél káposzta, 2 hagyma, 4 paradicsom, 2 répa, 1 petrezselyem, zeller, másfél liter víz, 3 leveskocka, meg fűszerek: csombor, tárkony, pár szem feketebors, babér, bazsalikom és petrezselyemzöld a kertbõl, és egy csipetnyi csili fűszerpor, minden hozzávaló kockára vágva és egyben feltéve főni, amíg megpuhul. Még egy kisujjnyi torma is került bele, az a tegnapi csemegeuborka-befõzésbõl maradt meg, és kellemes csípõs ízt adott neki. (Vagy a zeller, vagy a csombor, vagy a bors, vagy a csili.)
---
A csemegeuborka meg azért, mert mint már mondtam, feladtam a próbálkozást a kovászossal, nem is igen szeretem, de szép apró uborkát lehetett venni, gondoltam, kipróbálom F. Nagy Angéla receptjével, mert amit itt kapni, az nagyon édes, nem az a finom hazai íz. 5 üveg lett ilyen, a 6. üvegre a maradék finn uborkabefõtt port öntöttem, majd hasonlítunk.
Ahogy csinálom a befõzõlét, elgondolkodtam az összetevõkön, szerencsére csombor van itthon, az kell a mititei-be is, de honnan szedek meggyfa levelet? A finnek nem ismerik, csak a csersznyét, de az is ritka, ha egyáltalán megterem itt északon. Aztán eszembe jutott, hogy az udvarban van egy kis meggyfa, micsoda mázli, és naplemente után, mikor már elcsendesedett az udvar (most már korábban, 10 körül esteledik), kilopóztam, és szedtem falevelet. Kiváncsi vagyok, mert levelet eddig nem láttam receptben, bár mégis, szõlõlevelet és babérlevelet is használunk.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése