Ne az ételt élvezd

Hétfõi tévémûsor ismertetõjét olvasom: a családanya ízetlenül fõz. Szerinte az étel csak táplálék (energiaforrás), nem kell élvezni azt. Logikus, kezdem megérteni a finn mentalitást. A mûsorban megpróbálják megtanítani finomat fõzni, ami nem biztos, hogy jót tesz a családdal.

A finn menzán elcsodálkoztunk ezerszer, hogy ezekbõl a finom, jó minõségû, friss alapanyagokból hogy lehet ennyire ízetlent fõzni. Hát így. Más a cél.

Magyar mentalitásommal arra gondolok, hogy ez a családanya nem szereti a férjét, és nem szereti a gyerekeit. Aztán eszembe jut, hogy minden relatív, a finn hozzáállással levezethetõ, hogy igenis, szereti a családját, éppen azért fõz így. Hogy az étkezés ne élvezkedés legyen, ne lehessen az evés kompenzátor.

Értem már, miért láttam mindig is soványabbnak, sportosabbnak, és egészségesebbek, sõt, határozottabbnak a finneket. És miért vagyunk mi magyarok (az én meglátásom szerint) kövérek, és miért annyira panaszkodósak. Mert finomakat eszünk, és van hol kompenzálni. A problémát nem megoldjuk, hanem bedobunk este egy jó zsíros pacalt, vagy amit a nõk szeretnek - fõzés helyett - egy tábla csokit. Még meg is ideologizáljuk: a férfi szívéhez az út a hasán keresztül vezet. Persze, meg a koronáriás betegséghez is, ha már meguntuk.

Ha nem lenne az evés öröme, talán a munkában, vagy a sportolásban találnánk volna meg a sikerélményt.

Ha a fenti feltevés helyes, a ma divatos fõzõmûsorok oda fognak vezetni, hogy a finn és magyar pocakméret közeledni fog egymáshoz. Persze ennek lehetnek más okai: a gazdasági válság növeli a tészta fogyasztást, meg csökkenti a konditerembe járást, de a finn konyhakultúra biztosan változni fog.

Most diétázok, hétvégére fogadásból le kell dobnom 5 kilót, s csak elmélkedek, s a rózsakertbe megyek napfényt enni. A mai jelszavam: éljen a cézár saláta, s nem baj, ha íztelen. Remélem, lesz majd más élvez(ked)ni való a hét végén.

Ja, a sonka-ünnep.

Vegetáriánus kaviár

Az S-marketben kapni tengeri algából készült kaviár-szerûséget Cavi-Art néven. Olyan kis fekete bogyók, mint a mák, csak nagyobb, és ha ráharapunk, roppan. A feleségem finn mamájától a recept. Fél doboz bogyót, ami kb 80 gramm, összekeverek 1 doboz (200g) tejföllel, 1 szem apróra vágott lilahagymával, és 1 evõkanál apróra vágott kaporral. Só nem kell bele, ez a kaviár utánzat 4,5% sót tartalmaz. Pirítósra kenve nagyon finom. Sós keksszel vagy csipsszel mártogatva is jó.

A képen látható doboz a pár perccel korábbi felhasználás és elfogyasztás okából kifolyólagosan üresen leend.

Pizzával töltött palacsinta

Annyira finom volt, hogy megosztom a receptet.

Egy fej hagymát és 2 gerezd fokhagymát apróra vágtam, és olajon megpirítottam. Egy vastag húsú (holland) piros paprika felét apró kockákra vágtam, és a hagymán 3 percig pároltam. Egy kis konzerv szeletelt gombát szûrõn átmostam, és a többihez adtam, 5 percig együtt pároltam. Aztán pár szem olivát karikákra szeleteltem, hozzáadtam, majd kb 1 deciliter paradicsomlével felfõztem. Menet közben sóztam, borsoztam, és pizza fûszerrel ízesítettem. A végén 15 deka reszelt mozzarellát kevertem bele, és narancssárga, sûrû szószt kaptam.

A korábban kisütött palacsintát (az én esetembe tortilla lapokat) megkentem a krémmel és feltekertem. Ennyi adagból 5-6 tortilla lapot, és kb 8 palacsintát lehet megtölteni. Miután kihûlt, egy órára hûtõbe tettem, és hidegen tálaltam.

Vega székelykáposzta

Annyira jól sikerült ma a káposzta, hogy gondoltam megosztom a receptet. F Nagy Angéla székelygulyás receptje szerint csináltam, de sertéspörkölt helyett szója-gomba pörkölt volt az alapja. Káposztát otthonról hoztam a múlt hét végén. A szójás-gombás pörkölt ötlete is anyutól jött.

Vegetáriánus székelygulyás

Hozzávalók:

a szója áztatáshoz:
fél zöldségleveskocka
1 kávéskanál füstölt ízû szósz (helyette szójaszósz is jó)
50 deka szójakocka

3-4 evõkanál olaj
1 fej vöröshagyma
2 gerezd fokhagyma
20 deka sampion (csiperke) gomba
fél paprika
75 deka savanyú káposzta
1 kávéskanál só
2 kávéskanál pirospaprika
3 babérlevél
õrölt kömény
víz
fél pohár tejföl
fél evõkanál liszt

50 deka szójakockát beáztattam. A pácléhez egy fél zöldségleves kockát oldottam fel forró vízben, és nyomtam bele egy kiskanálnyi füstölt ízû szószt (HP). Ebben a lében kb fél órát ázott a szója. Mivel elég nagy darabok voltak, az áztatás után apróbb, kb 1 centis kockákra vágtam mindet. Amíg a szója ázott, megpucoltam a gombát. 20 deka sampion gombát vékony, fél centis szeletekre vágtam. Egy vöröshagymát felkockáztam, és két evõkanál olajon üvegesre pároltam. Egy fél paprikát belekockáztam, és egy darabig pároltam. Beledobtam a gombát és az apróra vágott 2 gerezd fokhagymát, és folyamatosan kevergetve addig pároltam, amíg a gomba levet eresztett, és a levét elfõtte. A szójakockáról leöntöttem a levét, és amennyire tudtam, ki is nyomkodtam, és a gombához adtam. A gombát és a szóját egy darabig együtt pirítottam, aztán még egy kis olajjal meglocsoltam, pirospaprikával megszórtam, elkevertem, és annyi vízzel öntöttem fel, hogy félig ellepje. Megsóztam, késhegynyi õrölt köménnyel megszórtam, és vagy fél órát alacsony lángon fõztem. Mikor már pörkölt állaga volt, átmostam a savanyú káposztát (hideg vízzel felöntöttem, és a vizet leöntöttem) és a fazékba öntöttem. 3 babérlevelet adtam hozzá, és annyi vízzel engedtem fel, amennyi épp ellepi. Sós volt a káposzta, ezért sózni már nem kellett. Kb fél órát fõztem fedõ alatt, alacsony lángon. Mikor a káposzta már megpuhult, fél pohár (1 dl) tejfölben fél evõkanál lisztet csomó mentesen elkevertem, és ezzel sûrítettem az ételt. Nagyon finom lett. Tejföllel és igazi fehér kenyérrel (francia cipó) ettük. A sûrítés miatt most gerslit (árpagyöngy) nem tettem bele.

Palak paneer

Ez a spenótos túró, vagy túrós spenót finom. Leginkább magyar zászlóra hasonlít: benne a piros paradicsom, fehér túrókockák, és a zöld spenót. Na jó, indiaira, mert a sárga kurkuma is benne van, ami narancsra színezi a piros paradicsomot. Érdekes ízt ad a spenótnak, ami fokhagymás, meg egyben hagymás is a sült túró, meg a gyömbér és az indiai fûszerek. Csilit lehetett volna tenni bele többet is, hogy csípjen. A rizzsel fura, de a naan jó volt hozzá. A sült túró (paneer) magában is finom! Jövök a recepttel.

Olajban sült indiai túró (paneer) - finom, kicsit édeskés

Paradicsomos, kurkumás csilis spenót túróval (palak paneer)
Ronda de finom

-o-

Most egy kicsit irigykedem, hogy ott még nýar van. Itt fos az idõ, esik, hideg, lehangoló, és hullangot sem láttam. (De legalább finomakat eszünk.) És mindjárt belépek az ötödik ikszbe.

-o-

Itt vagyok újra, hoztam a receptet.

Hozzávalók:

30 dkg paneer (tömör túró, cottage cheese)
45 dkg (fagyasztott) spenót
1 fej vöröshagyma
3 gerezd fokhagyma
kis darab gyömbér (kb 12x12x12 mm kocka)
1-2 zöld csili paprika
1 teáskanál kurkuma
3 db paradicsom apróra vágva (vagy 1,5 dl paradicsom püré)
1/2 teáskanál garam masala
kevés olaj
ízlés szerint só

Elkészítés:

A spenótot kiolvasztjuk (kevés vizet lehet hozzá adni), ha friss spenót, megmossuk, megfőzzük, lecsepegtetjük, turmixoljuk. A paneer-t apró kockákra vágjuk, és forró olajban aranybarnára sütjük. (Úgy sütöttem, mint a krumplit, bő olajban, közben forgattam.) Mikor kész, lecsöpögtetjük róla az olajat és félre tesszük.

Egy lábosban olajat melegítünk, és az apróra kockázott hagymát üvegesre pirítjuk. A fokhagymát és a gyömbért fokhagymanyomón átnyomjuk vagy lereszeljük, a hagymához adjuk. Hozzáadjuk az apróra vágott csilit, a kurkumát, és egy ideig együtt sütjük. Hozzáadjuk a paradicsomot, és folyamatos keverés mellett főzzük. (Ugye eddig majdnem olyan, mint a magyaros ételek?)

Hozzáadjuk a pürésített spenótot, a sült paneert, a garam masalát, meg 1 pohár vizet, ízlés szerint sózzuk, és felforraljuk. Forrón tálaljuk. A végén hozzá lehet keverni egy kevés tejfölt, ami további kellemes ízt ad neki. (A párom erre magától is rájött, mert kifelejtettem, pedig a recept is írta, hogy ez észak-indiai étel, és ott szinte minden ételhez adnak tejfölt is.) Az indiaiak rizzsel és meleg naan kenyérrel eszik. Naan helyett jó a megmelegített pita is.

Ezt receptet Debjani néni beküldte, köszönjük neki meg érte. Megérte.

Vegetáriánus brassói tofuval

Gondoltam, csinálok valami olyan kaját, amit a gyerek is szívesen megeszik. Az egyik kedvenc kajám a brassói volt, gondoltam megpróbálok csinálni vega módra tofuval, gombával, cukkinivel és szójavirslivel. Végül szójavirsli nélkül lett, de isteni finom. Mutatom, és küldöm a receptet.


Recept:

20-25 deka pácolt tofu (zöldfûszeres, szójaszószos pác volt rajta, így kaptam a boltban)
1 kis konzerv sampion gomba
5-6 szem krumpli
1 kis cukkini
sütéshez olaj
fél leveskocka
só, bors, majoranna

A krumplit 2 centis kockákra vágtam, és bõ olajban pirosra sütöttem. Míg sült, a pácolt tofut felkockáztam (nem megy össze, mint a hús, kisebbre kell vágni), és kevés olajon, serpenyõben minden oldalát pirosra sütöttem. A konzerv gombát bõ vízzel átöblítettem és lecsöpögtettem, és a pirosra sûlt tofuhoz adtam. Sóztam, borsoztam, és 5 percig együtt sütöttem. Kevés vízzel felengedtem, bele morzsoltam egy zöldségleves kocka felét, és addig pároltam, amíg a víz elforrt róla. Majorannával megszórtam, és még egy kicsit pirítottam. Egy kis cukkinit ugyanakkora kockákra vágtam, mint a krumplit, és az olajban a krumplihoz hasonlóam megsütöttem. A krumplit és a sült cukkinit összekevertem, sóztam, majd hozzá kevertem a tofus gombát. Uborkasalátával tálaltam. Mind megettük.

Agyas kenyér

Valahol olvastam, de lehet, hogy csak álmodtam róla, hogy a régi agyszüleményem, a fodros agykocka taplra állt, útra kelt, valami weboldalon megjelent, és meghóditotta a földet.

Találtam egy hangulatos békebeli cukrászdát, olyat, mint amilyenek otthon is lenni szoktak, persze a helyi finn jellegzetes süteményekkel, hiába keresnék rigójancsit, és friss kenyerekkel. Egy hangulatos régi városközpontban, faházban, érdemes beülni egy kávéra tortával (Kauklahtiban). Ott rendeltem a tortát a hétvégi ünnepléshez, mert a nagy áruház nem vette fel a vasárnapi szállítást.

Jól bevásároltam süteménybõl és kenyerekbõl, s kérdem, hogy a süteményeikhez használnak-e állati eredetû zsiradékot vagy más alapanyagot. Kérdi az eladó, mire gondolok, mondom, hogy pl disznózsírt. Mondja, hogy náluk semmi állati eredetû alapanyag nincs, de a boltiban gyakran használnak valami enzimet, vagy kocsonyásító anyagot, amit tehénagyból (lehmänaivo) készítenek. Õk ugyanezt cukorból vonják ki.

Undorítóan hangzik, gyorsan felírom a (bolti) kenyeret a tiltólistára.

Szója

Akartam volna mutatni:

"A szójafehérje az emberi szervezet számára teljes értékű, pótolhatja az állati eredetű proteint, mivel mind a tíz nélkülözhetetlen aminosavat tartalmazza. A szójalecitinre az agy optimális ideg- és agyműködéséhez van szükség."

Ennek az oldalán találtam, remélem még megvan a doboza:


Egyébként ebből anyukám olyan finom vadast csinált, hogy mind a tíz ujjamat megnyaltam utána, kértem is a receptet, ha megkaptam, csinálok én is (importáltam belőle), és megosztom a receptet veletek is. Kapható az Interspárban, biztos máshol is.

Vegetáriánus hamburger

Szegeden, a Bartók téren ettünk finom vega hamburgert, amibe hús helyett gombás sajtpogácsát tettek. Kipróbáltuk, és sikerült, ráadásul még variálni is tudjuk. Így néz ki:

Így készül:

reszelt sajt
apróra vágott gomba
só, bors

Szegeden úgy csinálták, hogy a forró vaslapra reszelt sajtot szórtak, a tetejére apróra vágott gombát, sózták, borsozták. Mikor a sajt megolvadt, bele olvadt a gomba. Talán meg is fordították, s ezt a pogácsát tették a hamburgerbe.

Vaslap helyett sütőt használtam, a sajt alá sütőpapirt tettem, a reszelt sajtot és a gombát ráhalmoztam, só, bors, kb 15-20 percig sütöttem, míg a sajt megolvadt, kicsit megbarnult, és a gomba is megsült. A gomba nyers sampion volt, sajt pedig az, amit a melegszendvicshez és rántott sajthoz is használunk, trapista és edami jellegű gondolom jó lesz.

A hamburgerzsemlét 3 percre betettem a sütőbe, ropogós lett, bele sajáta, paradicsom karika, ecetes uborka, majonéz, ketchup (az enyémbe füstölt ízű), és a sajtpogácsa került.


Egy másik variáció: sajtpogácsa helyett grillezett padlizsánkarikát tettem. A padlizsánt sóztam, borsoztam, bekentem vékonyan olajjal, majd teflon sütőben mindkét oldalát barnára pirítottam.

Lencsefasirt

Anyukám csinált finom lencsefasirtot, gondoltam megpróbálom én is.

Hozzávalók:

maradék lencsefőzelék
fél fej vöröshagyma
2 gerezd fokhagyma
1 szelet kenyér
1 tojás
kevés zabpehely
zsemlemorzsa
olaj
só
fűszerek

A lencsét hagyományos recept szerint főzeléknek főztem. Ha csak a fasirthoz csinálnám, kb 10 dkg lencsét megfőznék, hagymás rántással berántanám, hogy elég sűrű legyen az állaga. A legtöbb recept azt írja, hogy a háromnegyedét pépesítjük, de én hagytam, ahogy volt, egészben.
A kenyeret vízbe áztattam, majd jól kinyomodva a lencséhez adtam. A fél hagymát és fokhagymát apróra vágva belekevertem. 1 evőkanál mustárral, kávéskanál csomborral, majorannával, sóval, csipetnyi pirospaprikával és flekken fűszerrel ízesítettem. Mikor az íze elég jónak tűnt, beleütöttem egy tojást. A tojással kicsit híg lett, ezért kevertem bele zabpelyhet és két evőkanál zsemlemorzsát, így formázható masszát kaptam. 6-8 centis lapos fasirtokat formáztam, amit zsemlemorzsában még egyszer megforgattam.

Sütőpapírral borított sütölapon kezdtem sütni, de nagyon kiszáradt és megrepedt, hisz semmi zsiradék nincs benne. Áttettem mindet egy tűzálló porcelán tálra, olajjal meglocsoltam, az edény aljára is vékony réteg olajat olajozott öntöttem, így sütöttem még 25 percig. Nagyon finom fasirtot kaptunk, amit krumplifőzelékkel és kenyérrel salátával hamburgerként ettünk meg.

Lehet, hogy az olajat a masszába kéne keverni, és olajozott porcelán tálban sütni, akkor nem kell a felénél olajozni és átrakodni, de talán nem lett volna ennyire kellemesen ropogós.

Málőr

El tudjátok képzelni azt a döbbenetet, ami egy vegetáriánus közösség konferenciáján részt vevő nemzetközi előadók és résztvevők arcán megjelent, mikor ebédkor, az óraátállítás miatt amúgyis egy órával éhesebben, a megnyitó beszéd után az önkiszolgáló asztaloknál az ételre várakozva sorakoztak, s megjelent a séf egy hatalmas tálcával, rajta az ünnepi főfogással: a sült lazaccal?

És el tudjátok képzelni azt a döbbenetet, ami a séf és a szállodaigazgató arcán megjelent, mikor valaki a résztvevők közül végre magához térve közölte velük, hogy ebben a társaságban senki nem eszik halat?

Pieni vahinko, pici baleset. Mondhatni málőr.

Aznap az egész társaság akkora kussban ebédelt, hogy arra korábban nem volt példa. Hogy aztán kinek mi járt a fejében...

Csirke horror

Érdekes ez a vegaság. Egyik este bûnözni próbáltam, nem akartam kidobni a (drága import) magyar szalámit, és a salátás kenyerembe tettem két karikát - este visszajött.

Ma reggel állok a zebránál, azon gondolkodom, mit egyek ma, tudom, a legfontosabb kérdés, és valahogy eszembe jut a csirkeláb, vagy alsócomb, meg nagyanyám pörköltje, jó zsíros és paprikás, ahol a csontról szinte magától levált a hús, és látszottak a csirke erei. Hirtelen rosszul lettem, émelygett a gyomrom, mintha a reggeli ki akarna jönni, pedig az garantáltan húsmentes volt. Lenyomom a szokásos reggeli kávét, az segít, de valahogy félelemmel tölt el, hogy alig két hét után nem bírok a húsra gondolni, nem bírom megenni, rosszul leszek tõle.

Aztán eszembe jut egy gondolatkísérlet: vajon a halat bírnám-e? Valahogy nem kívánok rá gondolni se, az ízére gondolva borsózik a hátam. A steak is ugyanilyen hatást vált ki. A hamburger, az nem.

Shape - paleolit ciki

Divat lett a paleolit táplálkozás. Jó mém, és jó szociális csereeszköz*, lehet róla beszélni, lehet igét hirdetni**. Mivel teljesen új dolog, bárki lehet paleolit-szakértő, vagy paleolit-coach, az elérhető tudás még egy átlagos, jó meggyőző erővel rendelkező multileveles számára is jó buli. Addig kell beszállni, míg kevesen csinálják.

Annyira jó ez a paleo mizéria, hogy még a Shape újság is cikkezik róla, a szeptemberi számában paleolit főzőiskolát indítanak. Kipróbáltam, és nem tudom magamban tartani a kommenteket, megosztom, tanuljatok belőle, vagy nevessetek.

Az első recept, amit a feleségem kipróbált a liszt és tejmentes paleo palacsinta. Reszelt almával és zabkorpával készül, ha sikerül, tényleg jó. Ma megpróbáltam én is. A párom kiment a játszótérre, gondoltam a recept alapján menni fog nekem is. Mutatom:


Aztán a párom segítségével - nagy nehezen - mégiscsak sikerült pici palacsintaformákat sütni. Feladom. Idegbajt kapok, olyan lassú.

Ekkora méretben talán meg lehet fordítani

ilyen lesz

Íze kicsit almás, nincs benne sem liszt, sem tej, sem cukor, és fahéjas cukorral finom. Nem tudom, az ősember mivel ette, de cukorral és fahéjjal nemigen. Na de a sütéséhez tényleg türelem kell. Az elsők tönkre mentek, aztán a párom lejjebb vette a lángot, 3-asra (6 a max, a sima palacsintát 5-ösön sütöm), és egy palacsinta egy oldala kb 6-8 percig sült, akkor óvatosan alá tudott nyúlni (csak a picit lehet fordítani), és újabbb 5-6 perc a másik oldal.

Na és most jön, amiért írok. A recept is egyben, de előbb figyeljétek a képet!

Ez biztos nem paleolit palacsinta!

Vagyis a shape újság leközöl egy receptet, és még annyi fáradtságot sem vesznek, hogy hozzá passzoló képet tegyenek bele. Rágoogliztak a palacsintára, és a szép, hagyományos, fehér lisztes lekváros palacsintát biggyesztik oda valami dióval és paleolitmentes porcukorral. Vehették volna a fáradtságot, és kipróbálhatták volna a receptet, mert akkor kiderült volna az is, hogy megsütni akkorában nem lehet, hagyományos sütőben, ahogy írják, sem feltekerni, sem félbehajtani nem lehet a paleolit palacsintát.

Aztán, ha az ember kíváncsi, talál benne egy másik, hasonlóan érdekes receptet, a paleo kenyérét. El kell hozzá olvasni a leírást: 1 centi vastagon elkenjük a tepsiben, és megsütjük. Ja igen, és a tepsiben a sütés hatására a zöldséges massza kifehéredik, tele lesz magokkal, és összegömbölyödik. Ide is idegoogliztak egy kenyérnek látszó képet, fehér lisztből, ráadásul nem is kenyér, nem is lapos, hanem jé, zsemle, ráadásul vajjal, amire a paleolit ősember azt mondja hogy fúj, mert a paleolitban nem használták a tejet.

A kép nem egyezik a recepttel

Azért a receptet kipróbáljuk, csakúgy, mint a paleolit muffint és mint a paleolit fasirtot, bár már nem reméljük, hogy azokon a recepteken jó lenne a kép, de a leírás alapján biztos jó lesz, ha a húst kicseréljük cukkinire.

Esti lapszemlémet olvastátok. Pá.

- o -

* lásd: social currency Rushkoff: Get Back in the Box c. könyvében
** lásd: Szendi legutóbbi könyve

Húsmentes aka hosszabb élet

Végre egy jó cikk, ami megerõsít abban, hogy érdemes vegásodni. Azt írja a HS, a finn népszabi, hogy az alacsony kalóriás, növényi étrend csökkenti a szív- és érrendszeri, és rákos megbetegedések gyakroiságát, szemben az állati eredetû élelmiszert fogyasztókkal. A kutatást olyan emberekkel végezték, akik a csökkentett szénhidrát bevitel mellett döntöttek. Az egyik csoport szénhidrát mentesen, fõleg húst evett (atkins diéta), a másik csoport zöldségekkel pótolta a szénhidrátot. A két csoport között kicsi, de statisztikailag szignifikáns eltérés volt a halálozásban, a növényesek javára. Korábbi kisérletekben már kimutatták, hogy a sok húst evõknél gyakrabban fordul elõ alzheimer kór. A szénhidrát szegény diéta cukorbetegeknek és hasra hízó embereknek ajánlott, írják.

Baromi jó. Tegnap este azon gondolkoztam, mikor azt a pocség sültkolbászt ettem salátával, hogy ennek a kolbásznak az íze igazán nem fog hiányozni, ha vega leszek. Gondolkoztam, mi az, amitõl a legnehezebb lenne megválni. A szalámis kenyér nagyon egészségtelen, de kényelmes és gyors reggeli, vacsora, és az íze is egész jó (nátrium glutamát). Helyette lehetne enni vajas kenyeret, piritóst, lekváros kenyeret (szénhidrát!!!), esetleg vajas sajtos melegszendvicset paradicsommal, ami macerásabb, vega pástétomot. A kolbászok, fõleg a paprikások eléggé megfekszik a gyomrom, régen gyomorégést okozott, tudok nélküle élni. A steak már nehezebb ügy, ritkán jutok hozzá, de finom, szeretem. Hamburgert is, amennyire tudom, kerülöm, de azért 1-2 hetente lecsúszik egy-egy, az íze miatt. A rántott hús úgyszint, magam nem sütök, mert idõ igényes, de ha a céges konyhán van, vagy ha anyukám csinál rongyos húst, nem tudnék ellenállni. A halak, fõleg a sült lazac és a tonhalsaláta még biztos hiányozna. Meg a natúr sütött csirke, édes-savanyú csirke, és hasonlók. Ja, meg a lesütött hús (karaj, oldalas), a pörkölt is. A gulyáslevesrõl, és a gyógyító húslevesrõl nem is beszélve.

Kicsit hosszú a lista, amit nélkülözni kellene. Amirõl nehéz lemondani. Mi van a mérleg másik oldalán? Egészség, hosszabb élet. Ez csak 2 dolog. Megéri???

Azon is elgondolkoztam, hogy ha a fejemben már megszületett a (z elvi) döntés, hogy egyszer majd, ha kifogy a hûtõ, már nem veszek több húst, aztán késõbb már nem is fogok enni, akkor miért nem állok át már most? Sajnálom talán azt a pénzt, amit a hûtõbõl kidobunk? De ha minden nappal meghosszabbodna az életbenmaradás esélye? Ha annyi nappal többet élhetnék káros szenvedélyek nélkül? Ez miért nem elég motivációs tényezõ?

Mindenesetre ma próbálom magam, tudok-e jól lakni húsmentesen a céges bulin, és ami még fontosabb, meg tudom-e állni alkohol nélkül? Ez akkor is nehéz, ha kocsival vagyok, hát még ma, mikor a kocsi otthon parkol. Úgy nézek a dologra, mint valami emberkísérlet. Ha nem sikerül, nem fogok összetörni.

Vega melegszendvicském

Tegnap vegetáriánus pástétomot csináltam, olyat, mint a Tartex, vagy mint a Mandy pástétomok, annyi különbséggel, hogy ebben a házilag készített pástétomban nem volt sem szója, sem semilyen tartósítószer, pillanatok alatt elkészült, melegszendvicskrémnek is jó, és még az én drága feleségem is azt mondta rá, hogy finom, valahova írjam fel a receptet. Gondoltam, megosztom.

A szándék onnan jött, hogy (meséltem) áttérünk a vega konyhára, mégis borzalmasan nehéz finom, gyorsan elkészíthetõ kajákat csinálni, ráadásul választékosan, olyat, amit a gyerek is szívesen megeszik. A kenyérre szelet párizsi + sajt, aztán gyorsan be a sütõbe, vagy a virsli nem opció, az nem vega. Nem is igen kóser, mert a hús meg a sajt együtt elvileg nem az. (A makaróni, pizza, lasagne sem az, Garfield biztos elpusztulna, ha otthon kóser konyha lenne.) De a melegszendvics finom, azt akkor is megeszem, ha épp nincs rajta hús, és az ízesítést, meg az összetevõket lehet variálni.

Biztos nem én találtam fel a spanyolnáthát, de ilyen receptet még nem találtam. Attól még létezhet. Mindenesetre saját fejem után mentem. Szakács öcsém adta az ötletet, hogy fõzzek meg babot, és azt daráljam le hús helyett. Volt otthon egy felbontott doboz paradicsomos babkonzerv, azt egy kicsit átöblítettem, hogy lemossam a paradicsomot, vagy inkább felhigítsam. A levét amennyire tudtam, leöntöttem, és egy kevés vízzel feltettem fõzni. Bele daraboltam egy szál sárgarépát, apróra, hogy gyorsabban szétfõjön, a babot nem kell úgyse sokat fõzni, meg egy fél darab apróra vágott maradék hagymát. Flekken fûszerporral ízesítettem, enyhén csípõsre, és kb 10-15 percig fõztem (a bab már majdnem szétesett, a répa is megpuhult), levettem a tûzrõl és krumplinyomóval szétnyomkodtam, pürés állagúra. Még azon melegen belekevertem 2-3 evõkanál (gyorsan megfõvõ, talán elõfõzött?) zabpelyhet, ami felszívta kicsit a levét, és olyan textúrát adott neki, hogy mégse legyen krumplipüré állaga. A répa darabok szerencsére nem lapultak teljesen ki, apró harapható darabok is maradtak benne (mint a pickels nevû zöldség krémekben). Innen jött az ötlet, 3-4 szem olivabogyót is kevertem bele, amit elõtte nagyon apróra vágtam. Szórtam bele saját termesztésû szárított bazsalikomot, meg oregánót, kevertem bele egy kiskanálnyi mustárt, ezek kellemes pikáns ízt adtak neki, és 1-2 evõkanálnyi reszelt sajtot. Végül állagjavításnak (mert a darált párizsis melegszedvicskrémhez is szoktunk) kevertem bele kb 3 evõkanál tejfölt, hogy puhább, kenhetõ legyen.

Így magában is nagyon finom volt piritósra kenni, de reggel melegszendvicsnek talán még jobb, bár utána kellett sózni. A melegszendvicskrém jobb, ka kicsit pikánsabb és sósabb. Ami meglepett, hogy nem érzõdött rajta annyira a bab, és nem volt mexikói jellege, szerencsére, mert a párom a csípõs mexikóit nem csípi.

A hozzávalók:

1 doboz babkonzerv (lehet paradicsomos lében)
2 szál kisebb répa, apró kockákra vágva
kisebb fej vöröshagyma
3-5 evõkanál gyorsfõzõ zabpehely (*)
ízesítéshez:
flekken fûszerpor
bazsalikom
oregano
5 szem apróra vágott oliva
1-2 kiskanál mustár
3 evõkanál reszelt sajt (kihagyható)
és a végén
fél pohár tejföl
só

Recept: lásd fent

(*) A gyorsfõzõ zabpehely nálunk a boltban kapható (pikapuuro), elég a meleg folyadékba keverni és 2 percet várni, és már ehetõ a kása. Ha ilyen nem kapható, biztos jó a sima is, csak azt korábban kell belekeverni és együtt fõzni a többivel, vagy helyettesíteni valami mással, pl zsemlemorzsa, de akár el is hagyható.

Gondolom, lehet bab helyett csicseriborsóval is csinálni, akkor falafelesebb lesz, másféle zöldségeket bele keverve (a múltkor valamibe fehérrépát tettem, jó ízt adott neki, vagy zellerrel), esetleg paradicsomkrémmel, vagy fenyõmaggal, és máshogy ízesítve. Majd még kisérletezek. Mindenesetre nagyon jó, hogy van saját alternatívánk a (nem olcsó) tarex és a csak magyarországon beszerezhetõ vega "máj"krémek mellett, ráadásul (génmódosított) szójamentesen.

Feta-vega fasirt

A hét végén jött a párom, hogy csinál egy brokkolis kuszkuszsalátát, az egyik újság receptje alapján. Gondoltam, én is hozzá teszem a részem, és csináltam hozzá fetás zöldséges pogácsát, vagy tócsnit (lepcsánka), ha így jobban tetszik.

Nagyon finom lett mind a kettő. Ajánlom. Mondom a recepteket is.

Brokkolis kuszkusz-saláta

300 gramm brokkolit leöblítünk és apró darabokra vágunk. Sós forró vízben pár percig pároljuk. A vizet leöntjük és hagyjuk kihűlni. 2 dl kuszkuszt 2 dl forró zöldségleveslével leöntünk, lefedjük, és 5 percig állni hagyunk, hogy a lét beszívja és megpuhuljon. 200 gramm fagyasztott zöldbabot forró teflonsütőbe vagy sütőlapra teszünk, és addig forgatjuk, míg a nedvesség elpárolog belőle. A babra 2 evőkanál olívaolajat és fél citrom lereszelt héját tesszük, összekeverjük. A kuszkuszt villával megkeverjük, hogy laza, pergős legyen. Hozzákverjük a meleg zöldbabot, a kihűlt brokkolit, fél citrom kicsavart levét, egy bokor (maréknyi) friss petrezselyem apróra vágott levelét, és három evőkanál apróra vágott zöld olívabogyót.

Magában is finom, bár valami hozzávaló, vega fasirt illik hozzá a legjobban, esetleg friss bagett vagy pirítós-sütőben felmelegített pita.

Fetás-zöldséges fasirtok

Egy kisebb, kb 300 grammos cukkinit durva reszelőn lereszelünk, 1 tk sóval besózunk és fél órát állni hagyunk. A levét kinyomkodjuk, a reszeléket keverőtálba tesszük. Egy savanyú almát lereszelünk, levét kinyomkodva a tálba tesszük. 2 gerezd fokhagymát és egy kisebb hagymát lereszelünk, a többihez adjuk. 100 gramm feta sajtot apróra törünk vagy reszelük, egy csokor (maréknyi) friss kaprot apróra vágunk, ezeket is a cukkinihez keverjük. Két szelet szikkadtabb fehér kenyeret apróra tördelünk. Helyette zsemlemorzsa is használható. Ezeket a hozzávalókat két tojással alaposan összegyúrjuk, sózzuk, borsozzuk (fél tk őröltbors), kicsit állni hagyjuk. Az állaga olyan legyen, hogy összeálljon, tapadjon. Ha hígabb, zsemlemorzsával vagy 1-2 ek búzadarával sűríteni kell. Miután egy kicsit összeállt a massza, kevés olajon teflon sütőben, közepes lángon lapos pogácsaként mindkét felét lassan barnára sütjük.

Nekem elsőre olyan lett az állaga, mint a krumplilángosnak (tócsni), és nem lehetet megfordítani, szétesett (az almáról nem öntöttem le a levet, és a tököt sem nyomtam ki rendesen). A második sor sütése előtt búzadarával sűrítettem (mint a grízgaluskát), szerintem zabpehely is tökéletesen megfelelne, vagy morzsa, hogy a nedvességet felszívja. Utána már szép fasirtokat kaptam. 4-es fokozaton sütöttem (max 6) kb. 6-8 percig mindkét oldalát.

Érdekes módon a kapor dominál benne, kicsit olyan, mint a tökfőzelék sütve, de nagyon kellemes íze volt a fenti salátával. Saláta nélkül joghurtos, zöldfűszeres öntettel tudom elképzelni.

Gesztenye ízű krumpli

Tegnap gesztenyeízű főttkrumpli volt vacsorára, görnyedő hasra tökéletes étel, és meglepően finom. Így készül:

Recept:

Végy pár szem "Ditta" fantázianevű, amúgy sütni-főzni való krumplit. Mosd le alaposan, és héjában tedd fel főni, annyi vízben, amennyi ellepi. Só nem kell a vízbe. Kb 20-25 perc múlva szújr bele egy villát, hogy elég puha-e a közepe. Ne legyen túl puha, de nyers se maradjon. Vedd le, öntsd le a vizet, várd meg míg kicsit kihűl, és hámozd meg. Most jön a gesztenye íz: tedd tányérra, és az egész burgonyából villával apró darabokat vágva helyezd a szádba. Jó étvágyat.

Tényleg meglepően gesztenye ízű volt, és sem só, sem cukor nem kellett hozzá.

A krumpli fajtája csinálja. Zöld csomagolás, Ditta "lajike", azaz fajta, ami a Bintje és a Quarta keresztezéséből alkottak meg.

Titkos salátareceptek

Anyósom finom friss salátákat csinál reszelt zöldségekből, és kanállal teszi a vajaskenyérre. Ma este kipróbáltam, finom, felírom. Jó kenyéren is, hús mellé friss köretnek is, de savanyúság helyett is.

Fokhagymás répasaláta

4-5 sárgarépát sajtreszelőn lereszel. 2 gerezd fokhagymát apróra vág. Ezeket összekeveri kevés sóval, 2 kávéskanál ecettel vagy citromlével, és kész. A citromlé nem csíp annyira és még C vitamint is tartalmaz. Ez a saláta befőttes üvegben 2 hétig eláll a hűtőben.

Friss cékla saláta

1 kisebb céklát, 1 kisebb zellert, 2 közepes méretű sárgarépát kis lyukú (sajt) reszelőn lereszel. 1 édes almát nagylyukú reszelőn lereszel. 1 kis fej hagymát apróra kockáz. Enyhén lilás színű édes hagymát hozott, az kevésbé csíp és nem csinál gyomorsavat. Ezeket fél citrom levével (vagy 2 evőkanál ecettel), kevés sóval és 1-2 evőkanál tejföllel összekeveri. Alacsony befőttes üvegben kb 1-1.5 hétig áll el a hűtőben. Ezt ettem vajaskenyérre pakolva, isteni hús nélkül is, ahogy ropog.

Cékla enyhén ecetesen

Kb 800 gramm céklát vékonyra szeletelt, és annyi vízzel, amennyi ellepi, puhára főzte. Utána ízesíti köménnyel (őrölt volt itthon, az is jó), kevés ecettel, sóval, cukorral. Ekkora adagba 2 evőkanál cukor, 2 kávéskanál só, 1.5-2 evőkanál ecet és kb fél kiskanálnyi kömény kellett. Ez a cékla nem olyan savanyú, mint a bolti, vagy mint anyué, de meglepően jó még így édesen is. Savanyú, vagy szilvakompót helyett a rántotthúshoz például.

Hamarosan haza repülnek, ezért holnap én főzök nekik vacsorát. Fokhagymás burgonya lesz tejszínnel, meg lazac. Már előre csorog.

Sírt a diófa

Vendégünk minden nap nagyon finom ételeket főz nekünk - hús nélkül. Ma diófasirt (hehe, diófa, sírt) volt kuszkusszal és salátával, isteni.

A diófasirt igazából szójával készül, de kell bele 10 deka dió is, és íze mintha húsos lenne. Állítólag a húsevők is szeretni szokták, hát nem tudom, más hogy van vele, de nekem bejön. A múltkor hasonló fasirt volt zabpehelyből. Kiderült, hogy a finn zabpelyhet sokkal jobban pelyhesítik, sokkal jobban szétázik mint a magyar. (A finn grízt és morzsát is finomabbra őrlik, szenvedek is a tejbegríznél, grízgaluskánál és a túrógombócnál miatta.) Ja és kukorica darát is alig találni, helyette a multkor kukoricakeményítőt kaptam (ami finomabb a lisztnél is).

A diófasirt receptje (lakto-ovo):

10 dkg dió
4 ek szójagranulátum
4 ek zabpehely
2 ek búzadara
5 dkg kenyér vagy zsemle
1 közepes fej hagyma
2 gerezd fokhagyma zúzva
1 tk só
2 tojás
2 dl víz
2 teáskanál Flekken tuubusos fűszerkeverék
2 teáskanál tasakos "HA" fasirt fűszer (vagy helyette grill fűszer)
1 teáskanál vegeta

A hagymát egy kis olajon enyhén megpirítjuk, és a többi hozzávalóval jól összedolgozzuk. Kicsit állni hagyjuk , aztán 1 cm vastag fasirtokat formázunk belőle és nagyon lassan, kb fél óráig sütjük.

Kuszkusz:

Negyed kiló kuszkusz anyagot (nem tudom mi ez, azt hiszem gabona) háromszoros mennyiségű, enyhén sós vízben pár percig főzzük, és még pár percig hagyjuk dagadni. A só mellett kávéskanálnyi vegetát is kapott.