Érdekes ez a vegaság. Egyik este bûnözni próbáltam, nem akartam kidobni a (drága import) magyar szalámit, és a salátás kenyerembe tettem két karikát - este visszajött.
Ma reggel állok a zebránál, azon gondolkodom, mit egyek ma, tudom, a legfontosabb kérdés, és valahogy eszembe jut a csirkeláb, vagy alsócomb, meg nagyanyám pörköltje, jó zsíros és paprikás, ahol a csontról szinte magától levált a hús, és látszottak a csirke erei. Hirtelen rosszul lettem, émelygett a gyomrom, mintha a reggeli ki akarna jönni, pedig az garantáltan húsmentes volt. Lenyomom a szokásos reggeli kávét, az segít, de valahogy félelemmel tölt el, hogy alig két hét után nem bírok a húsra gondolni, nem bírom megenni, rosszul leszek tõle.
Aztán eszembe jut egy gondolatkísérlet: vajon a halat bírnám-e? Valahogy nem kívánok rá gondolni se, az ízére gondolva borsózik a hátam. A steak is ugyanilyen hatást vált ki. A hamburger, az nem.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése