Bézik magyar, avagy hova lett a kompetenciám

A konyhában tettem vettem, savanyúságot savanyítottam, míg az asszonykám dobálta a teszt szájtra az új anyagot, hogy finn barátaink tesztelhessék a nagy munkát, s közben lehal a szerver. Mondom a páromnak, kérdd már meg a szolgáltatót, hogy mi van, ők birizgálnak valamit, vagy mi romboltuk le a rendszert, de ha lehet, az én bézik magyar stílusomban, mert hogy ő mindig sokkal választékosabb nálam.

Kézben elkészült a nagy mű, a sokadik szakmai kompetenciám, vajon mi lenne velem, ha inkább linux kernelt frissítenék és nekiállnék végre kjútízni, mert most az az új buzz, a QT, minden állás szinte QT és Maemo, na meg az USB driver fejlesztés. Én meg azzal kísérletezek, hogy a ma megkóstolt, posványos ízű kovászos uborka helyett valami finomabbal töltsem meg a fazekat, mert mint kiderült, a rozskenyér, meg a nap hiánya tuti recept a rossz kovászos uborkára. Vagyis, nem tudom, mert hogy én alapból utálom a kovászosat, ennek a mainak meg pontosan olyan útálom íze volt, ahogy annak lennie kell, de a párom szerint ez nem az volt, és hogy bizonyítsa is az igazát, olyan hasfájást produkált, hogy nekem esett rosszul, s úgy döntöttem, akkor hagyom a kovászost, inkább csinálok csemegét, meg csalamádét.


Finn befőző lét vettem, uborkához, el kellett felezzem, mert sok, és a tányéron látom, hogy ez bizony hatalmas illatos borsokat tartalmaz, Hamupipőke módjára ki kellett válogatnom, mert ezzel biztos nem lesz jó, mint ahogy már panaszkodtam róla, hogy a finn csemege uborkának van valami rossz mellékíze. Ha a finn tartósító ezt a hatalmas, áfonyának kinéző borsot tartalmazza, ami illata alapján olyan szegfűszeg illatú (lehet, hogy szegfűbors? a finn neve maustepippuri, azaz íz-bors), akkor ez ronthatja el a finn uborkaízt, és ezért van az, hogy a magyar konzerveket nem fogadja el a finn ízbizottság. Felfőztem, feldaraboltam, leforráztam, és most ott pihennek az üvegek a szaunába, mert ha ott meleg van, a franc fogja dunsztolni.

Valahogy bele akartam keverni a kompetenciát is jobban, és kimásoltam az időfüggő Schrödinger-egynlet képletét, de elfelejtettem, valahol mindig elmaradnak olyan dolgok, amit szívesen csinálnék, mint pl. a forrasztás, nyáktervezés, hangosítás, IC tervezés, mi a francnak kell annyit szakirányt változtatnom?

Ebben a jelen gazdasági helyzetben úgy látom, otthon jobban kapnék állást, magyar fizetéssel. Itt még gombot varrni sem vennének fel, nemhogy jobb savanyúságot tervezni valamelyik konzervgyárba. Vagy egyenesen be a finn ízbizottságba. Ahhoz, a hasamhoz, talán értek.