Ma találkoztam Mika Häkkinen-nel. Megismertem, bár annyira valószínűtlen volt, hogy tényleg õ az, de most már kb biztos.
Az úgy volt, hogy elvittem a gyermeket a finn család nyaralójába. A finn barátnőm ott nyaral, s kérdezte, nem megyek-e oda távmunkázni.
Nagyon meleg van. Ilyet még nem láttam, hogy már harmadik napja (vagy régebben) 30 foknál melegebb van. 31-32 fokok voltak, árnyékban is! Pokol, tudjátok, a finneknek a 25 már kánikula, ha ilyen meleg van, szaladnak haza a munkából, hogy nehogy lemaradjanak az idei nyárról. (Finn vicc: Voltál nyaralni nyáron? Á, dehogy, épp dolgoztam azon a napon.)
Úgy emlékeztem, hogy a legnagyobb meleg Finnországban 32 fok volt. Rákerestem, hogy vajon megdőlt-e a sokéves meleg rekord, de kiderült, hogy 2010-ben volt már 37 fok is. Húha! De gondolom, az nem tartott ilyen sokáig. Ez most kegyetlen meleg, és kegyetlen hosszú. Kb nem is, mert ha letekerem a kocsi ablakát, akkor csak bejön az a meleg, amit otthon, Budapesten szoktam érezni, ha letekerem a kocsi ablakát, tehát kibírható, főleg, ha víz van a közelben (fürödtem tengerben, tóban, most meg folyóban, és járok úszni a kinti medencés uszodába szinte naponta - haza érkezés után, haza vittem a gyereket, elmentem megint, zárás előtt úszni egy kellemes 800m-t).
Szóval gondoltuk, hogy ott a szigeten, a Kymijoki folyó egyik ága folyja körbe, a fák között majd kellemesebb lesz. S kicsit igen, de a szúnyogok miatt... na, annyira nem lehetett élvezni. Meg a gyermek, aki először jött velem. Megkérdeztem, akar-e jönni, mondta akar. Azt hittük ott lesz M unokahúga V, aki táncol, jó társasága lett volna a lányomnak. Rá is oda kellett figyelni, meg a munkát is csinálni kellett, meg kaszálni is kellett, meg a vízben fürdeni, meg grillezni, meg vastárcsán (muurinpohja) palacsintát sütni kellett. Jó volt, de csak egy éjjelt, és egy napot töltöttünk ott.
Haza felé jöttünk, előbb megálltunk Koriában, az ABC benzinkútnál, ott pisiltünk normális vízzel öblítő vécében (a gyermek mondta is, hogy mennyire sajnálja azokat, akik a vécé bevezetése előtt éltek), meg levetni az átizzadt és füstös ruhát, és nem kevésbé fontos ok, hogy elnyaljunk egy hűsít fagyit.
Aztán mikor a fagyi hűsítő hatása elmúlt, és már közeledtünk a keha III felé (3-as körgyűrű, onnan már 30-40 perc haza érni), a gyerek újra fagyizni akart. Előbb behajtottam valami családi csárdába, de nem volt túl meggyőző a hely, aztán megálltam a Sipoonlahti Neste benzinkútnál, ott van K market, ahol kaptunk fagyit.
De még ezelőtt, amikor leparkoltam egy hatalmas sötétkék BMV sportos családi cirkáló mellé, mutatom a lánynak, nézd, milyen hatalmas autó, és mégis milyen sportos, na, szépen nézett ki. Leokéztuk a dolgot. Megvettük a fagyit, kijöttünk, mutatom a lánynak megint a kocsit, nézd a rendszámát, tudod melyik ország a CZ? Jó messziről jött. Azt mondja Kazahsztán. Mondom nem, Csehország. Jaa.
Aztán beültünk az autóba, s míg a fagyi kicsomagolásával voltam elfoglalva (nem igazi fagyi, hanem magyar nyelven jégkrém volt, tölcséres, egyenként csomagolva, kb mint a régi Cornetto), addig oda jött az mellettünk álló hatalmas autó tulajdonosa. Ismerősen nézett ki, volt egy kis rövid, szőke szakálla, de azért mondom a gyereknek, nézd, tudod ki ez? A Mika Häkkinen. Az ki, kérdezi a gyerek. Mondom Forma 1 világbajnok, olyan mint a Räikkönen, csak egyel korábbi. Ja? Leokézta, ennyi volt.
Nem voltam száz százalékig biztos benne, de azért mikor beszéltem Mariával, mondtam neki, hogy képzeld, kivel találkoztunk. Mi megismertük, de õ nem ismert meg minket. :) Mondom, hogy csak az volt a furcsa, hogy cseh rendszámú kocsival volt. Akkor mondja M, hogy hát az lehet cseh a felesége (1).
Jaha, akkor oké.
A nő nem volt ott, helyette egy magas, kopasz, sportos (kb autóversenyző) volt vele.
Ennyit mára a finn celebvilágból.
(1) nem feleség, hanem barátnő, de cseh (innen)
