Kockázatkerülés

"A hibáktól való félelem megbénít." - Patály Ildi, Kibogozó

vs. a kockázatoktól való tartózkodás miatt leszünk döntésképtelenek.

---
Írom be az excelbe a tavaly õsszel elmaradt kalóriákat, és ilyen gyöngyszemekre bukkanok.

Szerencsére nem változott semmi

- Érzékel-e valamilyen változást a korrupció elfogadásában vagy elutasítottságában Magyarországon?
- Nem érzékelek változást. A magyar társadalom történelmileg arra szocializálódott, hogy egy szűk politikai kisebbség rendelkezik a nemzeti vagyon felett. Így volt ez a Horthy- és a Kádár-rendszerben is. Nem szép, nem szeretjük, de a világ, és különösen benne mi magyarok már csak ilyenek vagyunk. Nagyjából ez a hozzáállásunk a közjavak eltulajdonításához...

Forrás: Interjú Síklaki Istvánnal

Nem mantrák hatására alakul ki

Ezt ma találtam, a felnõtté válás felé menetelés közben.

Szociálpszichológia

Vannak, akik szívbõl gyûlölik a pszichológusokat és a pszichológiát, elfeledve, hogy az internet oldal megszerkesztése, a boltban a kirakat és a polcok elrendezése, egy marketing kampány, de még a dolgozók motiválása is mind pszichológia.

Annak egyik ága a szociálpszichológia, amit Dan Ariely mûvel igen magas és elismert szinten. Most kezdõdik az Irracionális viselkedésrõl szóló elõadássorozata a Courserán. Akit érdekelnek a gondolkodási hibáink, vagy szeretné tudni, mi az az Ikea-hatás, annak erõsen javasolt a kurzus. Bõvebb információkért katt ide.

Pavlovi boldogsághormonok

Anyuka elment vásárolni, a gyerek üvölt, nincs más megoldás, be kell fogni a száját valamivel.

Mivel? A túrórudi drága kincs, import árú, és nem is mindig használ, mire kiveszem a fagyról és kiolvasztom, a gyerek végelgyengül a kiabálástól. Jé, ott egy fagyi. Etetem, a gyerek szépen eszik, elcsendesedik. Én meg konstatálom, hogy működik a terv, a fagyi nyugtat, a gyerek boldog.

Aztán eszembe jut, hogy most alakítom ki a gyerekben a pavlovi reflexet a csoki (fagyi) és a nyugalom kapcsolatát illetően, és ha ezt felnőttkorában megtudja, akár jól térden is rughat miatta.

Szerintem a fagyi magában nem termel boldogsághormont, csak a pavlovi reflex által, amit a csoki kivált. Mert mi is hiányzott neki? Az anya. Akármilyen testes vagyok, a mellemből nem folyik tej, és a hangom sem olyan, akárhogy erőlködök, mint a páromé. Szóval van a gyerekben egy hirtelen és sokkosan erős anyahiány. Ha megjelenne az anya, az biztos boldogsághormont termelne, és megnyugodna tőle. Anya helyett most csak fagyi van, ami ugyanúgy befogja a száját, tehát valahogy az anyát helyettesíti, de ha valami elfeledteti vele az anya iránt érzett mérhetetlen hiányérzetet, akkor az is - áttételesen - boldogsághormont termel.

Most, mikor a gyereknek fagyit adok (adhatnék csokit is, de csoki ellenes vagyok) alakítom ki benne azt a reflexet (pavlovi), ami hatására ha fagyit (csokit) eszik, a hiányzó anyára gondol, majd arra, hogy a fagyi (csoki) megnyugtat, vagyis anyapótló, vagyis a tudatalattijában megjelenik az anya, ami boldogsághormont termel.

Lehet, hogy kicsit bonyolult voltam, de remélem követhető: elég egy pavlovi reflex, egy gondolat, egy valami, ami felidézi az anyát, és boldogsághormont termel, és lehet, hogy sem a fagyiban, sem a csokiban nincs olyan szer, ami közvetlen képes lenne hormonokat termelni, mert nálam például a csoki nem működik. Talán nem volt soha krónikus anyahiányom, nem hagytak egyedül (dehogynem!), vagy nem próbálták csokival vagy fagyival helyettesíteni.

Ergo, ha rájönnék, hogy a szomszédban (hogy is hívják őket? Tavaszék?), ahol sokat voltam hagyva, míg a szüleim dolgoztak, mivel vígasztaltak (egy dologra emlékszem, együtt fürödtem két lánnyal), akkor meg tudnám magam nyugtatni bizonytalan vagy magányos (elveszett) helyzetekben. De lehet, hogy ez a dolog pont a nők és a társkapcsolat, ami egy kicsit paradox, mert ha valakivel vagyok, nem lehetek egyedül, vagy ha egyedül vagyok, akkor a valakivel való együttlét a gyógyír, ami nem megoldás, ha nagyon egyedül vagyok.

(Vagy ha belegondolok, lehet a fürdés is. Hosszan elnyúlni a fürdőkádban, ez gyakran segített, mikor külön költöztem... de itt nincs kád, és mikor a gyerek üvölt, mégsem bújhatnék el a kádba előle.)

Mégiscsak jobb lett volna, ha csokival vagy fagyival tömnek azok a smucig szomszédok, mikor anyám után kiabáltam. És a lányom is hálás lehet majd felnőtt korában, hogy ma csokifagyival tömtem, míg anya hazaért.

Gyógyultak száma 0

Hát azért ez durva. Mármint hogy az Egyház szerint a pszichiáterektõl és pszichológusoktól meggyógyult emberek száma 0. Ismerek nem egy pszichológust és pszichiátert, aki óránként (50 percenként) 5-6-8-10 vagy több ezer forintért "gyógyít", vagyis beszélget. Az egyház szerint hatástalanul. És ismerek olyat, aki láthatóan meggyógyult, vagy legalábbis úgy néz ki, mintha meggyógyult volna, mert sem nem panaszkodik, sem nem szed marékszám gyógyszereket, sem nem szenved állandó szívritmuszavarban, sem álmatlanságban. Vagy lehet, hogy megvannak még ezek a bajai, de már nem veszi észre? Az akkor nem gyógyulás?

Valamit mégis tudhatnak ezek a "gyógyítók", ha azok a rengeteg "betegek" annak ellenére oda járnak, akár 2-3 éven keresztül is fizetnek a "szolgáltatásért", ami nem segít rajtuk.

Valamit mégis kaphatnak ott: cukorkát, simogatást, kedves szavakat, közösséghez tartozást, fontosságérzetet, a halálon túli élet ígéretét, vagy egyéb kielégülést. (Ahogy Verebes idézte Marton régi szavait: az ügyfeleket nem le, hanem megbaszni kell.) De ugyanezt adja az Egyház, a katolikus templom, meg a kocsma is. Minden, ahol az emberek fizetnek és visszajárnak.

Azért az a nulla nagyon kerek szám, és a kijelentés nagyon erõs. Még akkor is, ha alapjában az ember személyiségét, viselkedését, szokásait megváltoztatni nem lehet. Az statisztikailag is lehetetlen, hogy a gyógyultak száma 0 legyen. Nem hiszem el.