Raktározás költsége

Minél több termék áll raktáron, annál nagyobb a raktározási veszteség. Ez egy sima management tétel, aminek most új értelmet adott a fagyasztó bedöglése. Mert a fagyasztó egyfajta raktár. Miért költség a raktározás? Mert

1. áll benne a pénz, és az a pénz, ami áll, nem kamatozik
2. a raktárban/hûtõben álló árú megromolhat, és akkor elveszti értékét
3. raktár beázhat, hûtõ elromolhat, és akkor a 2. pont lép érvénybe

Ezeknek a kockázata kifejezhetõ, a várható veszteség a raktározás költsége. Ezért törekedni kell, hogy minél kisebb legyen a lehetséges veszteség, tehát a raktárkészlet.

Arra gondoltam, milyen jó, hogy tele a fagyasztó, egy 180 centi magas fagyasztószekrény, 8 fiók, tele fagyasztott zöldséggel, zöldségfasirttal, fagyasztott készétellel, mirelit süteménnyel, pizzával, és saját magam szedte bogyókkal, gombákkal. Arra gondoltam, milyen jó, ha van egy ilyen tartalék, mert ha elfogy a pénzem, akkor sem halok éhen. Vagy ha kitör a háború... Abba nem gondoltam bele, ha kitörne valami háború, elõször megszûnne az áramellátás, és a drága raktárkészletem 2 nap után mind menne a kukába. És a múlt hétvégén, amikor elromlott a fagyasztó, pont ez történt. Kaptam ugyan egy fele akkora átmeneti fagyasztót, de abba nem fért bele minden, egy csomó régebbi fagyasztott ételt le kellett selejtezni. Minek tartogattam 2-3 éve azokat a kelkáposzta fõzelékeket, vagy seitan szeleteket? Soha nem melegíteném fel ezeket az öreg dolgokat. A hûtésük viszont vitte az áramot, fogyasztotta a pénztárcámat.

A just in time raktározás azt jelenti, hogy éppen csak annyi készletet tartunk raktáron, amennyit azonnal el is használunk. Sokszor nem is raktárban, hanem a guruló kamion rakterében van a termék, amit megérkezéskor azonnal fel is használunk. A konyhára vetítve azt jelenti, hogy ha mirelit pizzát akarok vacsorára, akkor hazafelé jövet beugrok a boltba, megveszem a pizzát, és otthon azonnal felhasználom, ergo nem foglal helyet a fagyasztóban.

---
Ma jött a szerelõ és megszerelte a fagyasztómat. Csak az elektronikát kellett kicserélni, szerencsére a kompresszor OK, így alig kerül többe, mint amit a biztosító fizetett. Holnap visszapakolom bele a kölcsön fagyasztóból a fagyasztott kajákat, listát készítek, hogy mit raktározok, és amint lehet, elhasználom, elfõzöm amit lehet. (A spájzból is - az is raktározási veszteség.) Sok a fagyasztott magyar túróm, majd lesz megint pite, meg túrógombóc, sok a bogyós gyümölcs, az jó a reggeli zabkásámba, sok a vega fasirt, hamburger, kolbász, azokat meg beviszem ebédre, ha nem megyek le a munkahelyi étterembe, megspórolom az ebédutalványt - jó lesz majd a lányommal leenni ha kori után beülünk a Kotipizzába vagy a Subwaybe.

Üres hasba elõbb kevés kalóriát!

Egy üzleti mérõszámokról szóló (rövid) cikk kapcsán megértettem, miért kezdi a magyar levessel, a finn friss zöld salátával az étkezést. http://www.gettingtoexcellent.com/2010/01/lead-and-lag-indicators.html

Rövid és érthetõ írás, példalént a karácsonyi túlsúlytól való megszabadulást említi a megelõzõ és követõ mérõszámok bemutatásához. (A testsúly alakulása követõ - lag - mérés, a lefutott kilométerek megelõzõ - lead - mérõszám.)

Jól megtömjük a hasunkat alacsony kalóriás étellel (levessel, vagy salátával), aztán jöhet a sült.

Szociálpszichológia

Vannak, akik szívbõl gyûlölik a pszichológusokat és a pszichológiát, elfeledve, hogy az internet oldal megszerkesztése, a boltban a kirakat és a polcok elrendezése, egy marketing kampány, de még a dolgozók motiválása is mind pszichológia.

Annak egyik ága a szociálpszichológia, amit Dan Ariely mûvel igen magas és elismert szinten. Most kezdõdik az Irracionális viselkedésrõl szóló elõadássorozata a Courserán. Akit érdekelnek a gondolkodási hibáink, vagy szeretné tudni, mi az az Ikea-hatás, annak erõsen javasolt a kurzus. Bõvebb információkért katt ide.

Risk management

A mai meetingen 5 fõbõl 3 nõ, ebbõl 2 várandós. Érthetõ, ebben a szoros gazdasági helyzetben.

Vajon mi férfiak mivel tudnánk mitigálni?

Unatkozni fontos

Angol nyelvű posztjában Peter Bergman arról ír, mennyire fontos, hogy néha unatkozzunk. Akkor ugranak be a legjobb megoldások, akkor áll össze a kép. És mivel elvette tőle az unatkozás élményét, visszavitte a boltba az új iPad-ot. És azóta is boldogan unatkozik.

My best ideas come to me when I am unproductive. When I am running but not listening to my iPod. When I am sitting, doing nothing, waiting for someone. When I am lying in bed as my mind wanders before falling to sleep. These "wasted" moments, moments not filled with anything in particular, are vital.

Csak azt tudnám, miért menekülök mindig az unatkozás elől?

Gondolatok stratégia közben

Az elõbbi stratégiai fejtágítón a Mount Everest megmászásához hasonlították a projektet. Nekem a következõ gondolatok fogantak az elõadás közben (a jegyzeteimet olvashatjátok, hála a mindig nálam levõ toll-füzet kombónak):

A MT Everestet megmászni csak piros kabátban lehet.

Jó, ha viszel magaddal fényképezõgépet. (Különben hogy igazolod, hogy tényleg ott voltál?) És álványt, hogy te is rajta lehess a képen. (És ne ájfónt, mer az lefagy a hidegben.)

Ha mindenki felvinne magával egy téglát, lassan felépíthetnénk oda egy túristaházat, vagy kávézót, hogy megmelegedhessenek a hegymászók. S aztán lenne valami értelme felmászni oda. (Addig vigyetek magatokkal horodható szaunát.)

Míg a hegymászók 1x felszenvedik magukat életükben, a serpák naponta felszaladnak a túristák cuccaival megrakodva. Mégsem kerülnek be a nagykönyvbe. (A MT E az ottaniak jól menedzselt terméke. A kellékest csak a filmekben szokás feltüntetni.)

Az Android mindenütt jelen van. Talán még a MT Everesten is. Van ott térerõ?

A logó színei

Milyen érdekes, hogy a lobogó és a logó szavak hasonlítanak egymásra, és funkciójuk is hasonló: cégnek vagy ország emblémája (lányom szerint cimkéje). Bár a logó inkább címer, de a színe ugyanúgy fontos, és jelentéssel bír, mint a zászló színei.

Juhani Risku, finn vállalati tanácsadó, korábbi Nokia UI tervező írt egy könyvet a Nokia lehetséges túléléséről Uusi Nokia címmel (finnül). Most megjelent az anyag angolul, a PDF változat elérhető itt. (A vírusirtóm azt írja az oldal veszélyes, szerintem csak azért került feketelistára, mert elég erősen kritizálja a Nokia korábbi és jelenlegi stratégiáját, vírust nem kaptam.)

Na és mi köze ennek a logók színéhez? A PDF-ben a 7. dián bemutat egy logo térképet: színskálán helyezi el rengeteg cég logóját. Mutatom.

Juhani Risku: vállalatok, logók, színek: színtérkép

(Klikk a képre a nagyobb változatért)

Rengeteg cég logója piros, főként energia és gépipari cégeké, néhány olajtársaság logója narancssárga, másoké zöld (elég kevés zöld cég van), a nagy többség valamilyen kék árnyalathoz tartozik. A Nokia is kék (nokia-kék), a térkép alján ott logó-színek elhelyezkedése a színskálán.

Ami érdekes, két cég logóját külön kiemeli: a Google és az Apple logóit, akik jelenleg a Nokia legnagyobb vetélytársai. Az ő logójuk: tarka. Vajon a cég logója és a sikeresség hogyan hat egymásra, hogyan korrelál? (A Funky businessben és a Különlegesekben is szó volt róla, hogy azok a cégek, akik felvesznek, eltűrnek különlegeseket, sikeresebbek az innovációban. A színes logo talán erre a sokszínűségre is utal.)

Lehet, hogy a Nokiának is át kéne színeznie a logóját? A javaslatom:

Insourcing vs outsourcing

Van egy projekt ötletem, gondolkodom, saját R&D-vel vagy külsõ céggel csináltassam meg. Kérek egy árajánlatot a külsõs cégtõl, és kérek egy költség becslést az R&D-tõl. Vajon melyik olcsóbb?

Az R&D kiszámolja az projekt összes várható költségét, rászámol 25% buffert, mert tudják, hogy a projektre nincs több pénzünk, kapok egy reális, de magas árat.

A külsõs cég olcsó árat mond, mert meg akarja kapni a projektet, jó referencia lenne még akkor is, ha az üzleten bukik. Elviheti a gyártást Kínába vagy Indiába, a cégem belsõ költségei nem tudnak verenyezni az ottani árakkal. Aztán ha csúszás van, túlszámlázhat: ha fel tud valamit mutatni, hajlandóak is leszünk fizetni érte, hogy végre meghaphassuk, amit már egy ideje fejleszt nekünk. Lehet, hogy a végén nem lesz olcsóbb a külsõs céggel a projekt, mégis, az olcsóbb ajánlat miatt õk fogják kapni a feladatot.

Akkor most megyek, és kirugom a teljes R&D-t.

---
E heti management gondolatomat olvastátok (az eltemetett költségrõl).

Hatékony projekt titka

Egy ismerős projektben fokozatosan lecserélték a külsős fejlesztőket, és belsősökkel helyettesítették őket. A cég megspórolt egy rakás korábban alvállalkozóknak kifizetett pénzt, ráadásul munkát tudott adni a más projekteken felszabadult alkalmazottaknak, akik gyorsan betanultak. Úgy nézett ki, hogy az akció sikeres volt.

Pár sprint után viszont kiderült, hogy a fejlesztés lelassult: alig volt új funkció. Korábban 4 hónap kellett egy termék kifejlesztéséhez, most ugyanennyi idő alatt 2-3 apró új funkció készült csak el.

Az okait kutatva kiderült, hogy a product owner korábban aktívan irányított, megmondta, mikor mit kell a csapatnak fejleszteni, mit akar a 2 hetes sprint végén látni, és az alvállalkozó csapat sokszor megcsinálta a lehetetlent is. Nem akartak leégni. Ráadásul hasznosan, hatékonyan dolgoztak.

Amint a csapat saját emberekkel telt meg, a belsősök belszóltak a célokba, a funkciókat megkérdőjelezték. Az alkalmazottakat felbátorították és felhatalmazták, hogy aktívan részt vegyenek a készülő termék kitalálásában, javasoljanak hasznos funkciókat, végülis az ő termékük lesz.

A parancsvezérlést felváltotta a demokratikus igazgatás, és csak olyan feladatot tudtak elfogadni, amivel mindenki egyetértett. Természetes módon kerülték a kihívásokat. Ha egy belső alkalmazott azt mondja, ezt így nem lehet, a főnök inkább mondja másként. Az alvállalkozó ilyet nem mond, mert ha ilyet mondana, repülne, ezért az alvállalkozó megcsinálta a lehetetlen kérést is.

A lassulás oka: a cégkultúra beszabadult, és az irányítás-végrehajtás viszonya megváltozott. A sikeres projekthez erős napi irányítás kell, a megvalósításhoz alvállalkozók, akik megcsinálják a lehetetlent is. A belsősök bevonása a projektet lelassítja. Az alvállalkozót le lehet cserélni, a belsőst nem lehet kirúgni. Fontos az is, hogy a vezetőnek határozott elképzelése legyen, és azt képes legyen átadni a csapatának is.

Coach tanács? Megszűntetni a demokráciát, kézi vezérlésre áttérni, alvállalkozókat visszahozni.

Jó a Rushkoff könyv

Jókat ír Douglas Rushkoff a Get Back in the Box c. könyvében. Most amire megint felizgultam, az volt, hogy miért nem érdemes távolkeletre vinni a gyártást. Ez nekem is fájó pont, mert megszűnnek a helyi állások, a helyi ipar és kompetencia elsorvad. Szerinte a vezetőnek ott kell lennie, ahol a dolgok történnek, mert ha nincs ott, akkor csak excel táblát vezet, és nem gyártást. Ráadásul van abban egy nagy adag romantika, kellemes érzés, mikor a vezető felmegy az irodájába, és végig kell mennie a gyártósorokon, az üzemcsarnokon, de legalább a telefonoskisasszonyokon, és érzi a gyár szagát. Ez teljesen kimarad, ha messzire viszik a gyártást. Azt írja, egyetlen egy esetben indokolt és tudná elfogadni a gyár messzi telepítését, ha a munka és a gyár büdös lenne.

Na szerintem itt van a kutya elásva. Az átlagos vezető, akinek mindegy, hogy bankot vezet, vagy kórházat, vagy gyárat, mindenféle munka büdös, és azért viteti jó messzire a gyártást, nehogy kiderüljön, hogy a vállalat eredeti kompetenciájához még csak hozzá se tud szagolni. A kínai munkaerő, meg hiába kiskorú, meg alulfizetett, meg büdös rabszolga, legalább jó messze van, és innen nem érzik.

Majd ha elfogy az olaj, amivel a kínai bóvlit idehozzák, majd akkor lesz szükség megint szakemberekre, meg igazi vezetőkre. Mert az, aki nem ért ahhoz az iparághoz, ahol vezetőnek nevezi magát, az nem igazi vezető. Az excel tábla bűvész maximum, és nem érdemli meg a vezetői bónuszokat sem.

Outsourcing = béna HR

Már próbáltam megfejteni, hogy miért éri meg a cégeknek kiszervezni, outsource-olni a munkát. Arra a munkára gondolok, amikor a cég saját irodájában dolgoztat külső konzulenseket, mintha saját alkalmazottak lennének. Mondtam már, hogy nagyon mérges vagyok az ilyenért, mert nem vállalják a felelősséget a munkatársért, a kockázatot inkább áthárítják a bedolgozó (munkaerőközvetítő) cégnek, aki nem lehet akárki, csak valami hatalmas mammut, akinek ugyanúgy nincs a feladatra szakképzett embere, aki szintén bérbevesz, kisebb munkaerőkölcsönzőtől vagy fejvadásztól, aki meg már szóba áll akár 1-2 fős vállalkozásokkal is, és így a munkára kifizetett óradíj 2-3-4 cég között elvész, mire a "konzulens" megkapja. Vajon milyen konzulens az, aki a belső alkalmazott fizetésének töredékéért is el kell vállaljon "tanácsadó" munkát.

A megoldás, hogy miért csinálják ezt a nagy cégek (hogy kifizetnek többet az óradíjért azért, hogy az a munkaerő kevesebbet kaphasson) csak az lehet, hogy a cégnek béna a HR-ese, nem tudja kiválasztani a megfelelő szakembert, ezt a feladatot inkább rábízzak külső cégre, és nem tudja megtartani a szakembert, mert nem mer neki akkora óradíjat ajánlani, mint amennyit a külsős cégek amúgy is elkérnek. Annyiért biztos találna megbízható belsőst, aki örömmel elvégezné a feladatot, és lojális is maradna.

Vagy ha nem is béna az a HR-es, akkor megnyirbálták mindenféle jogosultságait, és nem dönthet önállóan, nem kap meg minden támogatást és erőforrást a munkája elvégzéséhez: a szakemberek felkutatásához, kiválasztásához, megtartásához, és a nem megfelelők kirúgásához.

Coachként tudnék nekik (is) tanácsot adni...

Marketing: felesleges dolgokkal drágábban eladni

V2.0. A marketing képes rádsózni egy jól működő terméket felesleges tulajdonságokkal, drágábban.

Kipróbáltuk a kerékpáros gyerekülést, bevált, vettünk egyet. Olyat vettünk, ami dönthető, mert ha elalszik a gyerek, tud rajta aludni. Tud a frászt! Tegnap kipróbáltuk, csodálatosan működik, de visszafelé a gyerek csak elaludt. A feje akkor is lóg, ha hátra van döntve. Magyarul a kerékpáros gyerekülés döntése egy felesleges funkció, hogy drágábban el lehessen adni.

Ezt kaptuk kölcsön (alap modell, Hamax, évtizedek óta használják ezt a fajtát Finnországban, jól bevált mindenféle döntés nélkül):

Ezt vettük (dönthető, de minek, ha tekerés közben a gyerek feje előrebukik):

A centrál park meg egy jó hely.

Fülzsír marketing

A marketing feladata, hogy kívánatossá tegyen egy terméket, hogy megnövelje az eladást, így a profitot. Egy működő marketing módszer összekapcsolni az eladandó terméket valamilyen kívánatos dologgal. Pl. bikinis nők az autós képeken. Igen! Akarom! Vagy az egészségtelen cukrozott joghurtokat úgy árusítani, hogy ettől fitt leszel, és még a hátvágányszél is halkabban távozik.

Kezdünk megérkezni a témához. Nagy kampány van most a Shrek 3 vagy 4 körül, az új részt most kezdik vetíteni, vagy talán árulni a DVD-t. Mit gondolt a Flora margarin gyártója, vagy az általa megbízott marketing cég? Hogy valahogy összekapcsolják a Shrek filmet a Flora margarinnal. Íme a kívánatosabbá tett termék:

Erősen kell gondolkoznom, hogy mi lehet a kapocs. Talán az, hogy Shrek ronda és kövér, és ha nem akarsz ilyen lenni, akkor egyél diétás margarint. De nekem, egységsugarú fogyasztónak nem ez volt az első, ami beugrott, hanem Shrek undorító füle, ami a képen épp rálóg a vajaskenyérre, és az abból kiáramló fülzsír, amiből a margarin készülhetett.

Vajon másnak feltűnt? És vajon ettől jobban veszik a margarint? Mert én inkább, és ezentúl még határozottabban maradok a vajon.

Vitatkozom Druckerrel. Azt állítja, hogy egy vállalat vagy vállalkozás hasznosságának egyetlen valós fokmérõje a profit, amit termel. Ha minden cég, minden vállalat így gondolkodik, akkor a társadalom tönkremegy. Azt mondja, a vállalat nem azért van, hogy munkahelyet biztosítson, hanem hogy profitot termeljen. De azt is mondja, nem a magasabb profit miatt jó egy cég, hanem a magasabb társadalmi hasznosság miatt.

Szeretném megérteni, mi volt a fejében, amikor ezt leírta. Mi az, amit én nem látok, ami a fenti állítását igazolja. Mert nekem az jön ki belõle, hogy hosszú távon a vállalat érdeke az, hogy csökkentse a költségeit, automatizáljon, ezáltal létszámot csökkentsen, amitõl egyre több ember kerül olyan státuszba, hogy nem tudja megfizetni a cég termékeit, kiesik a "fogyasztó" társadalomból, akiért a cég létezik, tehát a cég mozgástere beszûkül, és léte feleslegessé válik.

Rengeteg állítását kérdõjeleztem meg az elmúlt napokban, jó lenne valakivel megbeszélni, hogy mégis mi az igazság. Valaki olvasta a Drucker Essentials-t?

Menedzsment és vállalkozás

Pár napja olvasom Druckert, és az olvasónaplómba felírtam egy kérdést annak kapcsán, amit olvastam. Ez olyan kérdés, amire nem reméltem választ, de legalábbis nem az elkövetkezõ pár évben. Amolyan költõi kérdés volt.

Drucker arról ír, hogy mindenféle szervezetet azonos módon, hasonló eszközökkel kell vezetni. Legyen az egy vállalat, közintézmény, kórház, vagy egyház. A céljaik különbözõek, a vállalat profitot termel, a közintézmény közösségi feladatokat lát el, a kórház gyógyít, stb. De a vezetés feladata mindegyikben az, hogy az alkalmazottakat hatékonyan, a célok elérése irányában vezesse. Bérszámfejt, munkát ad, ellenõriz, kiszolgál. Ezek a funkciók közösek.

Aztán arról beszél, hogy menedzselni már meglévõ dolgokat lehet. Lehetõleg olyan dolgokat, amik nem változnak. Az induló vállalkozások viszont változnak (az ötletre hirtelen alakul egy szervezet, ami növekszik, nem lehet változatlan), és mikor felépült a szervezet, azt menedzselni kell. Az induló vállalkozások legtöbbike - szerinte - azért bukik, mert nem tudják magukat menedzselni. (Az innovátor és a vezetõ nem azonos.)

Aztán, ami a legfontosabb, kimondja, hogy a meglévõ, menedzselt szervezetek letûnnek, ha nem újulnak meg, ha nincs fejlõdés, innováció. És az új cégek is buknak, ha nem menedzselnek. El tudom hinni. De akkor hogy maradhattak fenn olyan szervezetek, mint az állam, vagy az egyház?

Ezek alapján a kérdésem a következõ volt: Ha egy olyan konzervatív szervezet, mint az egyház, nem újít, akkor a híveknek lassan el kell tûnniük. Hogyan újul meg az egyház?

Erre tegnap este hallgatom a rádiót, és hallom: Finnországban megválasztották az elsõ nõi püspököt. 20 éve vannak nõi papok, de most elsõként fogadak el valakit magasabb egyházi tisztségbe. Ezek szerint így újul meg.

Fellendülés

Most nézem vissza egy innovációval kapcsolatos (egyebkent Mensa Hungariqa szervezés) elõadás diáit. Egy dolog elgondokodtatott az innovációs korszakokkal kapcsolatban. A generációk ugrottak be. Mutatom a diát ahol Kondratyevre hivatkoznak (forrás: Laser Consult Kft):Van benne valami: tényleg ott voltak a mélypontok, bár az 1848-as forradalom mintha késne az ábrához képest, de 1863-ban ott volt a monarchia gyengülése, 1930 körül ott volt a gazdasági világválság, a 70-es években az USA pénzügy rendszerének reformja (a Dollár aranyraváltásának megszüntetése) és a hidegháború, a 80-as években a keleti blokk felbomlása, és a Linda sorozat ;)... Szóval a fellendülés és hanyatlás elég szabályosan követi egymást.

Coach képzésen, de talán már a BME MBA-n is hangsúlyozta Baracskai Zoli a generációk szerepét: ami az apáinknak, nagyapáinknak még szokatlan volt (hosszú haj, tréningek, távmunka) az a következõ generációnak már megszokott és elfogadott. Ami most eszembe jutott, hogy nála a generációk párban voltak, valahogy úgy, hogy amit az egyik generáció lázadásból eltörölt, azt a következõ lázadásból visszaállított, szóval a nagyapák és az unokák valahogy hasonlóak voltak.

Ha most megnézem a fenti ábrát, azon az látszik, hogy a fellendülések és válságok 50 éves ciklusban ismétlõdnek, tehát a nagyapák és unokák generációja a fellendülésben, a dédapák és apák generációja a hanyatlásban és a válságban született, vagy fordítva, a lényeg az, hogy a gazdasád növekedését mindig minden második generáció élvezheti.

(Bár nekem, aki még a vidám barakkban születtem, és pontosan tudtam, hogy felnõttként mi lesz majd a dolgom, a 2000-es év környékét folyamatos válságnak érzékelem, egy két kellemes idõszakot, pl a Nokia részvények szárnyalását leszámítva.)

Érdekes lenne összevetni Baracskai generációit (még betûvel, és talán évszámmal is jelezte valahol, de a két könyvében, amit hirtelen a polcról lekaptam, ilyen részletesen nem találom, a Profi coachban csak annyi van, hogy nagyapák, szülõk, gyerekek) ezekkel a fellendülésekkel, igaz-e, hogy nagy korszakváltások akkor jönnek, mikor

• nagyon nagy a gáz, és ki kell valamit találni, hogy éhen ne haljunk
  
• mikor nagyon jól megy és ki kell valamit találni hova fektessük a pénzt

Szerintem most már a lefelé menõ szakaszban vagyunk megint, az informatika varázsa oda, kiszervezés megy Indiába meg Kínába, magunk alatt vágjuk a fát, mint amikor a magyar zenetanárok ellepték Finnországot, és nem csak a diákokat tanították, hanem a helyi zenetanárokat is megtanították a Kodály módszerre, hogy késõbb elveszítsék kenyérkeresõ elõnyüket. De most az ócóság a lényeg, konzulensi órabéremet is lenyomták a felére, és örülök, hogy egyáltalán még van állásom. Itt az ideje, hogy elgondolkodjak, milyen innovációval tudnék a világon segíteni, de leginkább saját magamon, mert úgy, ahogy eddig volt, már nem igen lehet megélni, a helyzet kezd egyre kibírhatatlanabb lenni. Valami olyan helycserés megoldás kellene, mint a Sötétkék majdnem feketében (tegnap láttam).

Ha egy kicsit több idõm lenne, konzultálhatnék Baracskaival, esetleg leülhetnénk egy IHF Henessyre a jövõ héten, mikor otthon járok.

Na de a gazdasági válságra hivatkozva, meg sovány pénztárcára, egyre kevesebbet repülök, és egyre kevesebb alkalmam van vele és a többi coach-csal találkozni. Lehet, hogy magam is abba a csapdába esek, mint az a cég, aki a csökkenõ megrendelések miatt korlátozza a telefonhasználatot?

Illatosított papirzsebkendő

A legnagyobb találmányok egyike az illatosított papírzsebkendő. Úgy adnak el egy felesleges tulajdonságot, persze drágábban, mint a sima, hogy azt hiszed, hasznos.

Van itthon kamillás ceva zsebkendő. Fújom az orrom és gondolkodom, vajon miért illatosított? Nem érzem. Aki az orrát fújja, annak felesleges az illat. Amikor folyik az orr, és törölni kell, nem érez illatot. Amikor meg már érez, akkor nem kell használni. Vagy olyan ez a zsebkendő, mint a próféta, az örömhírt hozza el: meggyógyultál?

Egyébként az ember azt hinné, hogy a kamilla illat, vagy mentol illat egészséges, mert hogy a kamilla is, a methol is segít gyógyulni, csak máshogy. A kamilla teában, vagy inhalálva, a menta inhalálva (ja, a pzs-ből inhaláljak??? abba fújni szoktam, nem szívni), azt gondolnám, milyen egészséges leszek tőle. A frászt, a mesterséges illatanyagnak biztos nincs gyógytulajdonsága.

Nesze a marketing egy új vívmánya.

Egy másik termék, a Finnrexin is ugyanígy tetszett: koffein, C vitamin és aszpirin van benne, rengeteg pénzért. Ha megveszem egyenként a hozzávalókat, olcsóbban kijön a koktél.

Kiszervezés - rövidebben

Akkor röviden összefoglalom a véleményem. A pár éve nagyon divatba jött kiszervezés, latinul outsourcing szerintem nem mindig előnyös. A kiszervezéssel a vállalat pénzt akar spórolni, de ha valakinek átad egy tevékenységet, ugyanazt a munkát, ugyanazon a színvonalon csak ugyanazon az áron lehet elvégezni. Ahhoz, hogy pénzt spóroljon, az alvállalkozó (aki a kiszervezésnél a tevékenységet megkapta) kénytelen vagy a színvonalon, vagy a munkatársakon spórolni. Ráadásul az alvállalkozó saját hasznát és költségeit is ugyanannak az összeg fedezi. Tehát a kiszervező cég rosszabbul jár.

Ha egy cég kiszervez, más problémák is lehetnek. Feszültségek, elbocsátás, rosszabb minőség, ami miatt nem biztos, hogy megéri kiszervezni.

A kiszervezést korábban arra használták, hogy nem lényeges tevékenységet, mint pl étkeztetés, takarítás, könyvelés átadtak olyan cégeknek, akik ezt nagyban, olcsóbban végezték (ez volt a core competence-ük). De amikor a reptéri csomagkezelést adják ki bérmunkába, amit ugyanott kell elvégezni, mint előtte, ráadásul az ügyfelek kiszolgálását érinti (pl rossz teljesítés, alacsony színvonal) nem a névtelen alvállalkozó, hanem a megbízó - jelen esetben a Finnair - hírnevét rombolja.

A kiszervezett tesztelés, programozás, és hasonlók is nagyon a bögyömben vannak, ha ugyanazon a munkahelyen végzik, és nem egy olcsóbb országban. Bár akkor is. Ezt most nem fejtem ki, csak megemlítem, hogy a megbízóm és a saját cégem között sokszor 2-3-4 közvetítő cég is van.

A kiszervezés hátrányos

A Finnair, a finn légiközlekedési vállalat szenved a csomagkezelésben felmerült problémák és az általa okozott imázsrombolás miatt.

Történt ugyanis, hogy novemberben kiszervezték a földi ellátásokat, a csomagkezelést a Barona-nak, mert így költséghatékonyabb az ellátás, kevesebbet kell költeni a csomagokra. A hó leesett, a külföldről érkező gépek késtek, a késések miatt felborult és feltorlódott a csomagok kezelése, és többezer csomag maradt a Helsinki reptéren, amit később külön költségen kellett továbbítani, az utasokat kártéríteni kellett, stb.

A kérdés az, hogy mit lehet a kiszervezéssel megspórolni?

Megszűnik párszáz munkahely, tehát nem a vállalat fizeti a munkások bérét, hanem az alvállalkozó. A bérköltség helyett felmerül az alvállalkozónak fizetett díj, aminek tartalmaznia kell egyrészt a munkások bérét, és még az alvállalkozó saját hasznát, működését, rezsijét.

Ha feltételezzük, hogy optimális és fair módon dolgozik mindkét cég, akkor a Finnair rosszabbul kell, hogy járjon a kiszervezéssel. Mert optimális működés esetén mindkét cég abban érdekelt, hogy éppen a szükséges és elégséges munkaerőt tartsa állományban. Ami ugyanannyi csomag esetén ugyanannyi munkatársat jelent. Ha ráadásul korrektül is járnak el, akkor mindkét cég ugyanannyit fizet a munkásoknak, mert ugyanazért az elvégzett munkáért elvileg ugyanannyi bér jár, független attól, hogy ki alkalmaz. És ennek a munkabérnek a terhei is megegyeznek.

Tehát eddig ugyanazok a (bér)költségek mindkét esetben. Mivel az alvállalkozó nem jótékonysági szervezet, haszonból él, ráadásul erre a tevékenységre rezsit, és egyéb költségeket is ki kell fizetnie, a kiszervezett tevékenységnek többe kell kerülnie, mint ha a Finnair megtartotta volna az alkalmazottait.

Miért szervez ki mégis a vállalat? Mert mondjuk nem optimálisan működik, és az optimális működést nem tudja elérni. Le kellene építenie. De a hírneve, vagy a szakszervezetek ellenállása nem engedi meg, hogy kirúgjon alkalmazottat. Ilyenkor kiszervez. Mindenféle garanciákat kér, hogy a kiszervezetteket ne lehessen azonnal kirúgni, de mégiscsak az alvállalkozó feladata lesz lenyelni a békát, és kirúgni, vagy új állást találni a felesleges munkaerőnek.

Lehet, hogy az alvállalkozó piacot akar szerezni, és ezért olcsóbb áron vállalja ugyanazt a tevékenységet, mint amennyit a vállalat korábban költött rá. Ebben az esetben neki kell kigazdálkodnia az alacsonyabb költségeket. Ami azt jelenti, hogy vagy az optimális szint alá fogja nyomni a szolgáltatást, vagy alacsonyabb béreket fog fizetni, vagyis nem ugyanazt a szolgáltatást fogja nyújtani. Az első esetben az optimális kiszolgálás sérül, a másikban a korrektség.

Van még valami: a kiszervezés feszültségeket okoz. A munkatárs kikerül a megszokott környezetből: új cég, új kultúra, ráadásul a csökkent ár miatt elbocsátás vagy alacsonyabb fizetés fenyegeti. A szolgáltatás színvonala, ha csökken: az utast éri kellemetlenség. A két cég közötti szerződés: az alvállalkozó többet szeretne kapni, a vállalat kevesebbet fizetni, a két cég között okoz feszültséget.

Felmerül a kérdés, vajon megkapta-e a szükséges információt a vállalattól? Ha a vállalaton belül maradt volna a csomagkezelés, az információáramlás zökkenőmentesebb maradhatott volna. Ráadásul az új vállalatnak új tevékenység a reptéri csomagkezelés, nincs benne tapasztalata, nem ismerheti a kockázatokat, nem tudhat előre felkészülni az ilyen váratlan eseményekre.

---

Szerintem egy vállalat számára sokkal fontosabbnak kellene lennie a jó hírnévnek, a jó színvonalnak, a jó munkahelynek, mint hogy megengedhessen magának ilyen feszültségeket a spórolás miatt. Ráadásul a feszültségek problémát okozhatnak, mint a mostani helyzet is mutatta. Leesett hó, és az alvállalkozó nem tudott időben reagálni a megváltozott helyzetre, ami jelentős többletköltséget okozott.

Szerintem a Finnairnek az optimális működést kiszervezés nélkül kellett volna elérnie, ezzel jelentős kiadásokat és imázs rombolást spórolt volna meg.

És szerintem az egész kiszervezősdi csak ügyeskedés, fukarkodás, és hosszú távon káros minden vállalatra nézve. És ehhez elég a spórolás miatt leépített néhány munkatárs, csökkent szolgáltatási színvonal, megspórolt biztosítás, kispórolt folyamat, felméretlen kockázat.

Másodlagos piac

Drága ebben az országban minden. A kaja, a műszaki cucc, a múzeum, minden. Talán azért, mert sok a tőzsdemilliomos, amikor a tech szárnyalt, halomra keresték magukat Nokia opciókkal, soknak hajója, mit hajója, yachtja van, és most mikor kicsit szorítani kell az övön, akkor is a felhalmozott vagyonból van mit eladni, meg tudnak venni drága dolgokat, és ettől felmentek az árak. Pl 55 nm lakás a külvárosban 50 millió forint, 85-ben épült emeletes házban. Egy múzeumi belépő, ahol 3 tárgy van kiállíytva, meg a falon 5-6 A3-as méretű ismertető, 5-8 EUR. Rengeteg.

Vagy vegyük a kerékpár árakat: 5-600 EUR alatt semmit sem kapni, na jó, fapados boltban 250-ért a tesco gazdaságos váltó nélüli parasztbicikli, de a jobb szamár 1000 felett kezdődik.

Hamarosan tanúi lehetünk annak, ahogy kialakul a másodlagos piac: lesz egy piac a gazdagoknak, ahol minden csili-vili, és lesz egy a szegényeknek - itt már erősen beszélnek a szegénységről, az egyik párt neve "A szegények oldalán" (köyhien asialla) - ahol olcsón lehet hozzájutni a gazdagok levetett dolgaihoz, nem véletlen népszerű itt a zsibvásár, egyesek 5-10 eurót képesek fizetni azért, hogy bent a vásáron olcsó használt ruhákat, limlomot vegyen.

Ma láttam ennek a másodlagos piacnak az első komoly jelét: használt kerékpárokat láttam boltban, felpofozott, használható, rozsdamentes állapotban, és az árak valahogy így alakultak: 37, 54, 42, 69, 35 (ez egy kisebb méret volt), és 53. Szóval durván tizede a bolti áraknak. Nem mernék megesküdni, hogy ezek ne "talált" tárgyak lennének, mindenesetre ez nem annak a csilivili rétegnek szól, hanem annak, aki oda be már irigykedni se jár be.

(Orvos is kettő féle van, a magán, ha meg tudod fizetni, és a városi, ahova meg szinte lehetetlen bejutni, mert reggel be kell telefonálni, és mikor 20 perc "olette jonossa, nierikő", vagyis "sor van előtted, várj" után végre felveszi a kezelő, akkor már minden szabad időpont elfogyott mára, holnapra foglalni nem lehet, csak holnap reggel újra telefonálni. Azt már mondtam, hogy az infarktusos utas miatt leszálló repülőhöz a mentő 90 perc után ért ki? Éljen a szociális társadalom, éljen az ITIL alapú kiszolgálás, ahol az IT support indiában veszi fel a telefont, és nemcsak finnül, de még angolul is alig tud, és ahol a telefonszolgáltató és a bank telefonos szolgálatán is 20 percet kell várni, és a nyelviskolába, uszodába, satöbbi helyekre szintúgy nem lehet bejutni, mert telefonon kell 12 és 1 között, s akkor is sorban állsz.)