Fellendülés

Most nézem vissza egy innovációval kapcsolatos (egyebkent Mensa Hungariqa szervezés) elõadás diáit. Egy dolog elgondokodtatott az innovációs korszakokkal kapcsolatban. A generációk ugrottak be. Mutatom a diát ahol Kondratyevre hivatkoznak (forrás: Laser Consult Kft):Van benne valami: tényleg ott voltak a mélypontok, bár az 1848-as forradalom mintha késne az ábrához képest, de 1863-ban ott volt a monarchia gyengülése, 1930 körül ott volt a gazdasági világválság, a 70-es években az USA pénzügy rendszerének reformja (a Dollár aranyraváltásának megszüntetése) és a hidegháború, a 80-as években a keleti blokk felbomlása, és a Linda sorozat ;)... Szóval a fellendülés és hanyatlás elég szabályosan követi egymást.

Coach képzésen, de talán már a BME MBA-n is hangsúlyozta Baracskai Zoli a generációk szerepét: ami az apáinknak, nagyapáinknak még szokatlan volt (hosszú haj, tréningek, távmunka) az a következõ generációnak már megszokott és elfogadott. Ami most eszembe jutott, hogy nála a generációk párban voltak, valahogy úgy, hogy amit az egyik generáció lázadásból eltörölt, azt a következõ lázadásból visszaállított, szóval a nagyapák és az unokák valahogy hasonlóak voltak.

Ha most megnézem a fenti ábrát, azon az látszik, hogy a fellendülések és válságok 50 éves ciklusban ismétlõdnek, tehát a nagyapák és unokák generációja a fellendülésben, a dédapák és apák generációja a hanyatlásban és a válságban született, vagy fordítva, a lényeg az, hogy a gazdasád növekedését mindig minden második generáció élvezheti.

(Bár nekem, aki még a vidám barakkban születtem, és pontosan tudtam, hogy felnõttként mi lesz majd a dolgom, a 2000-es év környékét folyamatos válságnak érzékelem, egy két kellemes idõszakot, pl a Nokia részvények szárnyalását leszámítva.)

Érdekes lenne összevetni Baracskai generációit (még betûvel, és talán évszámmal is jelezte valahol, de a két könyvében, amit hirtelen a polcról lekaptam, ilyen részletesen nem találom, a Profi coachban csak annyi van, hogy nagyapák, szülõk, gyerekek) ezekkel a fellendülésekkel, igaz-e, hogy nagy korszakváltások akkor jönnek, mikor

• nagyon nagy a gáz, és ki kell valamit találni, hogy éhen ne haljunk
  
• mikor nagyon jól megy és ki kell valamit találni hova fektessük a pénzt

Szerintem most már a lefelé menõ szakaszban vagyunk megint, az informatika varázsa oda, kiszervezés megy Indiába meg Kínába, magunk alatt vágjuk a fát, mint amikor a magyar zenetanárok ellepték Finnországot, és nem csak a diákokat tanították, hanem a helyi zenetanárokat is megtanították a Kodály módszerre, hogy késõbb elveszítsék kenyérkeresõ elõnyüket. De most az ócóság a lényeg, konzulensi órabéremet is lenyomták a felére, és örülök, hogy egyáltalán még van állásom. Itt az ideje, hogy elgondolkodjak, milyen innovációval tudnék a világon segíteni, de leginkább saját magamon, mert úgy, ahogy eddig volt, már nem igen lehet megélni, a helyzet kezd egyre kibírhatatlanabb lenni. Valami olyan helycserés megoldás kellene, mint a Sötétkék majdnem feketében (tegnap láttam).

Ha egy kicsit több idõm lenne, konzultálhatnék Baracskaival, esetleg leülhetnénk egy IHF Henessyre a jövõ héten, mikor otthon járok.

Na de a gazdasági válságra hivatkozva, meg sovány pénztárcára, egyre kevesebbet repülök, és egyre kevesebb alkalmam van vele és a többi coach-csal találkozni. Lehet, hogy magam is abba a csapdába esek, mint az a cég, aki a csökkenõ megrendelések miatt korlátozza a telefonhasználatot?